Genderpolitika, népesedés-politika
Kevesen vannak, akik a heves vitákat kiváltó gender-témában elegendő információval rendelkeznek ahhoz, hogy megalapozott véleményt alkothassanak. A vita politikai-világnézeti síkra terelődött, ami megnehezíti a lényeges és valóságos részletek feltárását, annyit azonban tudni lehet, hogy a kérdés a nemek értelmezéséről és az ebben rejlő ellentétekről szól. Riasztó híreket lehet hallani, amelyek legalapvetőbb természetünkről kialakult nézeteinket és világlátásunkat fenyegetik, megdöbbentő konkrét esetekkel és jogi intézkedésekkel. Az értetlenséget, ellenvéleményeket és ellenérzéseket a szürliberális oldal szószólói igyekeznek a más véleményen lévők tájékozatlanságára, rosszindulatára terhelni, vagy jelentéktelen részletkérdésként beállítani, ezért a helyzet erősen emlékeztet a közelmúltban általuk már többször alkalmazott figyelem-elterelő propagandára.
Ha megpróbáljuk megismerni a gender-elméletet, a (valójában tévesen) balliberálisnak nevezett szemlélet tipikus érveivel és módszereivel találkozunk. A társadalomban kétségtelenül létező (jelentőségüket tekintve azonban erősen vitatható) problémák megoldására szánt, átgondolatlan, sőt sokkal inkább negatív következményekkel járó "beavatkozási receptek" a migrációról alkotott nézeteket juttatják eszünkbe. A propagált megoldások eredményessége össze sem vethető az elkerülhetetlennek beállított lépések által előrevetíthető problématömeggel, aminek vadhajtásait a balliberális befolyásoltságú országokban már jogi úton is igyekszenek legalizálni.
Világszerte vitatéma ugyanakkor a nemiségből fakadó népesedés kétarcú alakulása, ami az emberi faj jövőjének és túlélésének kérdését teszi megkerülhetetlen témává. Nem lehet nem észrevenni azt a tendenciát, ami a fejlett, civilizált világban a népesség-fenntartás (és az ezzel összefüggő kultúra-megőrzés) súlyos fenyegetettségét mutatja, szoros összefüggésben a szélsőségessé váló individualista viselkedés eluralkodásával. A technikai civilizációtól távolabb álló területeken eközben drasztikusan növekszik a népesség, ezért a globális össznépesedés még erősen pozitív képet mutat. A változások mindkét ma ismert tendenciája elborzasztó. A nyugati civilizáció az elnéptelenedés miatt erejét veszíti, migrációhoz kötődő népességnövelő próbálkozásai az iszlám térhódítását segítik, ami Európa népességére és kultúrájára halálos fenyegetést jelent. Ugyanígy aggasztó lesz a helyzet akkor is, ha a remélt jóléttel együttjáró népességcsökkenés a Föld valamennyi népességét eléri. A probléma kezelésére ezért kellőképpen átgondolt, megfelelő, elfogadható módszereket kell alkalmazni.
A megoldáshoz két irányban van szükség intézkedésekre. Kétségtelen, hogy a fejlődő és túlnépesedő világ erőszakkal nem vehető rá a korlátok nélküli szaporodás leállítására, de a túlnépesedés következményeinek megtapasztalásáig halogatott beavatkozás is tragikus, végzetes következményekkel járna. Ezért a harmadik világra hatást gyakorolni képes személyeknek, szervezeteknek a túlnépesedéssel járó veszélyekre kell figyelmeztetniük, ösztönző propagandát, politikát folytatniuk, amelynek remélhető eredményei így is csak lassan fognak megmutatkozni. Ezzel párhuzamosan nem maradhat el egy olyan támogatási forma kialakítása és beindítása sem, amely biztosítja a kérdéses térségek felzárkózását és életszínvonaluk jelentős emelését, ezzel bizalmat ébresztve az eddigi ellenségkép helyett. Az egymástól távol álló kultúrák közelítése, kibékítése ugyanilyen fontosságú, amelynek módszerei nem tartalmazhatják sem a nyílt, sem a burkolt erőszakot. Ellenkező esetben minden jószándék visszájára fordul és további erőszakot szül, a világot a katasztrófa felé vezeti.
A szükséges lépések másik területe, a követendő népesedés-politika a nyugati világ népességcsökkenésének és kultúrális hanyatlásának megállítása, ami a globalizálódó világ számára is például szolgálhat. A probléma gyökere abból ered, hogy az individualitás, az önmegvalósítási szándék korlátozatlan eluralkodása és a fogamzás-gátlás eszközeinek széleskörű használata a népesség-szaporulatot erősen visszaszorította. Ennek a fordulatnak a felismerését negymértékben korlátozza az az életszemlélet, amely ideológiai alapokon állva a korlátlan szabadságot teszi legfőbb célunkká, kötelezettségeinket pedig szükséges, vagy méginkább szükségtelen rossznak tartja. Ez a felfogás odáig jutott, hogy magát az embert a természet ellenségeként állítja be, a nyugati civilizációt hibáztatja a Föld problémáinak okozásával. Nyilvánvaló, hogy ebből a helyzetből nem lehet csupán a meggyőzés eszközeivel kiszabadulni: konkrét eszközökre, hatékony népesedés-politikára van szükség.
Ezek sikere attól is függ, hogyan gondolkodunk a nemekről, ezért a genderpolitikát ésszerűségi alapon kell értékelni. Tiszta vizet kell önteni a pohárba, a túlkapásokat le kell leplezni és felszámolni, a genderizmust a helyén kezelni.
A gender-elméletet felkaroló politikai irányzat és a népesség létszámának helyes irányban tartását célzó népesedés-politika között csak akkor lehet kétséges a választás, ha szándékunk nem az emberiség jövőjének, a fenntartható fejlődésnek az elősegítése, hanem az egyéni szabadság korlátok nélküli, mindenáron való megvalósítása. Ugyanez a kérdés vetődik fel egyebek között az anarchia és a rend, a realizmus és az idealizmus viszonylatában, ahogyan az ideológiák által uralt és a józan észre alapozott, ideológiáktól mentes világ összehasonlításában is. A válasz tétje az emberiség jövője.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó