Ami a Nagy Szűrő mögött van
Sosem fogjuk megtudni, mikor kezdődött kapcsolatunk a világegyetemmel, de a hipotetikus válasz alighanem gondolkodásunk absztrakt irányba terelődésével áll kapcsolatban. Amikor az első emberek kutató tekintete először megpihent a csillagos égen, bezárult egy kör, ami a végtelen, de élettelen világegyetemből indulva, egy nagyon is véges térségben életet szülve, és végül az értelemmel kiegészülve visszatérhet a végtelenhez. Ez aligha jelent egyetlen pillanatot, sokkal inkább egy korszakokon áthaladó, hosszadalmas evolúciós folyamatot, de a kérdés azóta is a mindenség megismerésére sarkall minket: kik vagyunk? Az egyszerű kíváncsiság fékezhetetlen vággyá növekedett, hogy megismerjük magunkat, környezetünket, múltunkat, jelenünket és jövőnket, korlátainkat, és létezésünknek a vágyainknál magasabb rendű értelmet adjunk.
Régen tudjuk, hogy az emberiség és a társadalom egymásra épülnek, de az erre vonatkozó meggondolások csak nemrég tudatosultak. Amikor az esetleg nálunk is fejlettebb kozmikus civilizációk létezésének esélye szóba kerül , óhatatlanul felmerül egy további gondolat: az univerzum részeként nem lehetünk olyan szűklátókörűek, hogy az értelem egyetlen kozmikus letéteményeseként tekintsünk magunkra. Éppen ellenkezőleg: a világegyetem elképzelhetetlen méreteit látva éppen arra kell gondolnunk, hogy a hozzánk hasonló civilizációk - esetleg nagy számban - léteznek, és a kérdés csak az, hogy mikor bukkanunk más civilizációk nyomaira. Addig is, amíg ez nem történik meg (és akkor különösen, ha az esélyek rendkívül alacsony valószínűsége elbizonytalanít minket), mindenek feletti feladatunk, hogy az értelmet hordozó életet megőrizzük és fejlődését biztosítsuk. Milyen út áll előttünk, mivé fejlődhetünk, vannak-e végső korlátaink?
Az emberiség fejlődésének eddigi útját az általa hasznosított energia mértékével is mérhetjük. Mai világunkat az energia igényeinkhez képesti szűkös rendelkezésre állása jellemzi, azonban biztató kilátásaink vannak arra, hogy ez a jövőben máshogy lesz. Ebből kiindulva képességeink növekedése feltehetően együtt fog járni az energia-felhasználás mértékének fokozódásával. Erre épül az a gondolat, hogy a kozmikus civilizációkat hasonló tempóban növekvő energia-hasznosítással képzeljük el, így Kardasev nyomán bolygószintű, csillagszintű és galaxis-szintű civilizációk létezését valószínűsíthetjük. E "ranglista" teljesen a képzelet terméke (alig több, mint fantáziálás), de arra jó, hogy a földönkívüli civilizációk nyomait ezzel összefüggő tevékenységek jelei után kutatva próbáljuk felfedezni. Olyan kozmikus jelenségek érdemlik ki a kutatók figyelmét, amelyek természeti erők közreműködésével nem magyarázhatók. Bár léteznek tisztázatlan, rejtélyesnek látszó események, a kozmikus értelem megnyilvánulása még sehol nem valószínűsíthető, még kevésbé bizonyítható.
Szintén teljes mértékben elméleti az a megközelítés, ami a velünk egy időben létezhető kozmikus civilizációk számát becsüli, és amivel - további egyszerűsítéseket téve - átlagos távolságukra tehetünk megfontolásokat. Az egyenlet Drake nevéhez fűződik, aki néhány, többnyire csupán becsléssel megadható paraméterre építette elképzelését, a tényezők bizonytalanságának megfelelően elég nagy szórást adó eredményekre jutva. Mindez az 1960-as évek elején történt, amikor a kérdés nagy vitákat eredményezett, és ezeket többnyire optimizmus jellemezte. E korból származik egy másik, nem kevésbé ismert tudós által megfogalmazott, kínzó kérdés is, ami a feltételezett idegen civilizációk tapasztalható jelenlétének hiányára utal. A Fermi-paradoxon mögött álló kérdés rövid és velős: HOL VANNAK?
A dilemma feloldására sok javaslat született, amelyek közül a Peter Ward és Donald Brownlee nevével fémjelzett Ritka Föld Elmélet - tudományos megalapozottsága miatt - kiemelkedik. A probléma megközelítésében ad sajátos értelmezést a Nagy Szűrő fogalmának bevezetése, amely Robin Hanson nevéhez fűződik. Az idegenek kozmikus jelenlétének hiánya eszerint a fejlődés valamely szakaszának - vagy szakaszainak - különleges fontosságára és meghaladásának rendkívül alacsony valószínűségére vezethető vissza, amely döntően megszűri a feltörekvő kozmikus élőlényeket és elenyészővé teszi túlélési esélyeiket. A gondolat lényegében egyfajta találgatás arról, vajon túlléptünk-e már a Nagy Szűrőn, vagy még mindig előttünk áll. Más értelmezésben: a megválaszolatlan és gyötrő kérdés az, hogy jövőnk mennyire megalapozott, kell-e félnünk egy ismeretlen, a kozmosz (vagy legalábbis a galaxis) eddigi történetében az idegenek látható hiányát előidéző, szinte legyőzhetetlen akadálytól. Ez a megközelítés talán hatásvadásznak tűnik, és nem feltétlenül megalapozott egyetlen homályos, elrettentő nehézséget kiemelni a számtalan, részben általunk és saját példánkon keresztül is többé-kevésbé ismert buktatóból. Teljesen alaptalannak azonban mégsem mondható, és figyelmeztető, mozgósító ereje sem elhanyagolható.
Ez az oka a honlap címválasztásának, amellett, hogy jövőnk (és múltunk) nagyon sok mozzanata egyfajta Nagy Szűrőnek lehet alapja. Amíg az emberiségben és a társadalomban létező feszültségeket nem oldjuk fel, és amíg a Föld mellett nem létezik más, hosszú távon fenntartható, élhető élettér és kiaknázható nyersanyagforrás, nem lehet megnyugtató jövőképünk, és a Nagy Szűrő fenyegető árnyéka mindig a fejünk felett fog lebegni.
|