Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A Nagy Szűrő

Az élet kialakulása, fejlődése során és/vagy a civilizáció kibontakozása közben lehet/nek olyan rendkívül nehezen vehető akadály/ok, amely/ek miatt nagyon magas a lehetséges kozmikus civilizációk félresiklásának vagy végső elbukásának aránya. Ez/eke/t a nehézsége/ke/t a kérdéssel foglalkozók "Nagy Szűrő"-ként emlegetik, ám mibenlétükről ma is csupán találgathatunk. Csak annyit tudunk biztosan, hogy a földi élet már eddig is számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor a túlélés és a továbbfejlődés a vakszerencsén múlt, és jövőnk sem zárja ki hasonló krízisek kialakulását.

A kozmikus civilizációk kifejlődésének útjában álló akadályok egyik csoportja a kozmosz által támasztott nehézségek, amelyekhez a közvetlen kozmikus környezet (a központi csillag és a bolygórendszer) és a távolabbi térség felől érkező hatások tartoznak. Még közvetlenebb veszélyforrást a civilizációt kihordó bolygó állapotában bekövetkező, természetes és ember okozta veszélyek jelentenek. Amíg egyetlen élőhely áll rendelkezésre a civilizáció számára, ezek kivédhetősége meglehetősen kétséges. 

A növekvő létszámú civilizáció fokozódó veszélyeket hozhat a természettől egyre inkább elszakadó lények számára, akár a természetes kiválasztódás gyengülő hatása miatti fajállapot-romlás, akár bizonyos életfenntartási funkciók, ösztönök legyengülése, vagy az egészségi állapotot veszélyeztető külső behatások megjelenése révén. Annak ellenére, hogy az értelemre alapozott tudomány hatékonysága bizalmat ébresztő, ezeknek a hatásoknak a hosszú távú veszélyei nehezen vetíthetők előre, a következmények felszámolhatósága pedig nem becsülhető. 

Az adott civilizáció tevékenysége is súlyos következményeket hordozhat magában, amelyek a kontrollálatlanul alkalmazott technológia miatt éppúgy bekövetkezhetnek, mint a civilizációt létrehozó értelem vadhajtásainak köszönhetően, megosztva a társadalmat és felőrölve a civilizációt. Az értelem hosszú távú viselkedése ugyan még nem ismert, de figyelmeztető jelek mutatnak arra, hogy az emberi igényeket mértéktelenül kielégítő világ megfosztja az értelmet legfontosabb hajtóerejétől, a túlélési ösztöntől, aminek már megtapasztalt formája a józan ész mellőzése.

A Nagy Szűrő kifejezés gondolkodásunk egy fontos vonását is magába foglalja, ami nem csak múltunkra volt jellemző, még ma is része kultúránknak, mindennapjainknak. Hiedelmeink a körülöttünk zajló események értelmezésében fontos szerepet játszanak, szűrőként viselkednek: más színben, nem a maguk valójában látjuk a dolgokat, ha megalapozatlan eszmék, előitéletek szűrőjén keresztül nézünk szét a világban. Néha ezek a szűrők szebb világot mutatnak, azonban torzítanak, elvakítják az embereket, meghamisítják a valóságot, elfedik valós érdekeinket és értékeinket. Társadalmi ellentéteket, feszültséget és erőszakot keltenek, hiszen a módosult látásmód elhiteti az emberrel, hogy az általa látott kép az egyedül igazi.

Agyunk működésének kutatása meglepő tapasztalatokat hozott a külvilágból érkező ingerek feldolgozásának módszereivel kapcsolatban. Innen tudjuk, hogy az idegrendszer működésében fontos szerepet játszik egy, az evolúció által létrehozott modell, amelynek funkciói között szerepel az érzékszerveink által észlelt jelenségek beillesztése a bennünk lévő környezeti képbe. A tudatunkban megjelenő információk jelentős mértékben eltérhetnek az érzékszervek által felfogottaktól, mert belső modellünk alaposan megszűrte, átértelmezte őket. Életünket egy, a tudatalattinkban rejlő, de a tudatunkra közvetlenül ható Nagy Szűrő befolyásolja, amelynek hatásait még nem ismerjük kellőképpen, jelenléte viszont óvatosságra ösztönöz.  

Az állatvilágban egy faj fennmaradását a környezet változásai és az alkalmazkodást segítő evolúció határozzák meg, miközben az egyedek célirányos viselkedését ösztönök biztosítják. A gondolkodás térhódításának egyik következményeként az evolúció kultúrális szintre tevődik át (a változások nagyságrendnyi sebesség-növekedését okozva), miközben az ösztönök erejét a tudatból táplálkozó civilizáció korlátozza. A fajfenntartás - más, a faj biológiai állapotát meghatározó tényezőkkel együtt - így társadalmi kérdéssé válik, aminek időben történő felismerése és megfelelő tudati eszközökkel segítése a túlélés próbaköve. Ha egy civilizáció nem képes erre, akkor élettartama végletesen korlátozott, esélye a más civilizációkkal való találkozásra minimálisra csökken, a Nagy Szűrő - ami ebben az esetben életképtelenné válásban nyilvánul meg - kiszelektálja.

Társadalmi viselkedésünket még a fejlett technika korában is meghatározza biológiai örökségünk; ösztön-alapú ellentéteinket a valóságtól elrugaszkodott alapokon álló ideológiákra épített szembenállás képes szélsőséges szintekig fokozni. Ezek a problémák az emberiség jövőjét veszélyeztetik, kiküszöbölésük nem lehetséges anélkül, hogy úrrá ne lennénk rajtuk, és tényleges, közös érdekeinket fel ne ismernénk. Amíg ez nem történik meg, az emberiség egyre közelebb kerül a végső katasztrófához, amely a kozmosz valaha létezett civilizációinak elnémulását is okozhatta, betöltve a Nagy Szűrő baljós küldetését. 

Saját intelligenciánk megismerése és a technika fejlődése egyre inkább közelít ahhoz a ponthoz, amikor az ember megpróbálhatja megteremteni a hozzánk hasonló, minket szolgáló mesterséges intelligenciát. Az emberek félelme ennek következményeitől nem más, mint ősi ösztöneink megnyilvánulása, de a kellő óvatosság, körültekintő fejlesztési tevékenység talán még sohasem volt olyan fontos, mint ebben az előttünk álló - várhatóan nem rövid - időszakban. Az érzésekkel, akarattal, öntudattal, komplex tudással és teljes autonómiával rendelkező gépek létrehozására belátható ideig még nem lesz szükségünk, és képességeink ilyen irányú korlátozását erősen indokolnák az oda vezető úton leselkedő súlyos veszélyek is, amelyek elvezethetnek a kozmikus csend ma tapasztalt állapotának végső okához. Ha ez az igazi Nagy Szűrő, akkor a mesterséges intelligencia megteremtése a biológiailag létező ember végső lépése, azonban az ettől való félelem sem gátolhat meg minket abban, hogy a fejlődni akaró tudat ilyen formáját megismerjük. Különösen azért nem, mert emberi testünk véges lehetőségei nem korlátozhatják legnagyobb vívmányunk, az értelem korlátlan fejlődését és terjeszkedését, márpedig a mesterséges intelligencia pontosan ezt biztosíthatja.

A Nagy Szűrő lehetséges formái arra figyelmeztetnek, hogy mindaddig, amíg nem látjuk a hamisítatlan, kendőzetlen valóságot, reményünk sem lehet arra, hogy túlélésünk miatt ne kelljen aggódnunk. A tisztánlátáshoz pedig magunk mögött kell hagynunk az előregyártott sémákra épülő, látszólagos biztonságot adó, valójában irreális világnézeteket és gondolkodásmódot. Meg kell találnunk valódi értékeinket és érdekeinket, hogy tetteink ne veszélyeztethessék többé jövőnket.

Oldal tetejére

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés