Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A Nagy Szűrő

Az élet kialakulása, fejlődése során és/vagy a civilizáció kibontakozása közben lehet/nek olyan rendkívül nehezen vehető akadály/ok, amely/ek miatt nagyon magas a lehetséges kozmikus civilizációk félresiklásának vagy végső elbukásának aránya. Ez/eke/t a nehézsége/ke/t a kérdéssel foglalkozók "Nagy Szűrő"-ként emlegetik, ám mibenlétükről ma is csupán találgathatunk. Csak annyit tudunk biztosan, hogy a földi élet már eddig is számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor a túlélés és a továbbfejlődés a vakszerencsén múlt, és jövőnk sem zárja ki hasonló krízisek kialakulását.

A kozmikus civilizációk kifejlődésének útjában álló akadályok első csoportjába a civilizációt kihordó bolygó állapotában bekövetkező, természetes és ember okozta veszélyek tartoznak, amelyek a kozmosz felől is fenyegethetnek. Amíg egyetlen élőhely áll rendelkezésre a civilizáció számára, az emberiséget fenyegető veszélyek kivédhetősége meglehetősen kétséges. A kozmoszba való kilépés következő nagy nehézsége a szülőbolygó gravitációjának és légkörének, valamint mágneses mezejének elhagyása, a szükséges életfeltételek megteremtése az anyabolygó védőzónáján túl. A távoli űr meghódítását pedig olyan kozmológiai törvények akadályozzák, amelyek a kozmikus távolságok és a mérhetetlenül rövid emberi élettartam közötti ellentmondást jelen tudásunk szerint szinte feloldhatatlanná teszik. 

A civilizációs lét fokozódó veszélyeket hozhat a természettől egyre inkább elszakadó lények számára, akár az egészségi állapotot veszélyeztető külső behatások megjelenése révén, a természetes kiválasztódás egyre gyengülő hatása, bizonyos életfenntartási funkciók, ösztönök legyengülése, vagy a gondolkodás még nem ismert fejlődési irányai miatt. Annak ellenére, hogy az értelemre alapozott tudomány hatékonysága bizalmat ébresztő, ezeknek a hatásoknak a hosszú távú veszélyei nehezen vetíthetők előre, a következmények felszámolhatósága pedig nem becsülhető. 

Az adott civilizáció tevékenysége is súlyos következményeket hordozhat magában, amelyek a kontrollálatlanul alkalmazott technológia miatt éppúgy bekövetkezhetnek, mint a civilizációt létrehozó értelem vadhajtásainak köszönhetően, megosztva a társadalmat és felőrölve a civilizációt. Az értelem hosszú távú viselkedése ugyan még nem ismert, de figyelmeztető jelek mutatnak arra, hogy az emberi elme erősen befolyásolható, az igényeket mértéktelenül kielégítő világ megfosztja az értelmet legfontosabb hajtóerejétől, a túlélési ösztöntől, aminek már megtapasztalt formája a józan ész indokolhatatlan mellőzése.

A Nagy Szűrő kifejezés gondolkodásunk egy olyan fontos vonására is értelmezhető, ami nem csak múltunkban volt jelen, ma is része kultúránknak, mindennapjainknak. Hiedelmeink a körülöttünk zajló események értelmezésében fontos szerepet játszanak, szűrőként viselkednek: más színben, nem a maguk valóságában láttatják a dolgokat, ha megalapozatlan eszmék, előítéletek szűrőjén keresztül nézünk szét a világban. Néha ezek a szűrők szebb világot mutatnak, azonban torzítanak, elvakítják az embereket, meghamisítják a valóságot, elfedik valós érdekeinket és értékeinket. Társadalmi ellentéteket, feszültséget és erőszakot keltenek, hiszen a módosult látásmód elhiteti az emberrel, hogy az általa látott kép az egyedül igazi.

Agyunk működésének kutatása meglepő tapasztalatokat hozott a külvilágból érkező ingerek feldolgozásának módszereivel kapcsolatban. Innen tudjuk, hogy az idegrendszer működésében fontos szerepet játszik egy, az evolúció által létrehozott agyi modell, amelynek funkciói között szerepel az érzékszerveink által észlelt jelenségek beillesztése gondolati világunkba. A tudatunkban megjelenő kép jelentős mértékben eltérhet az érzékszerveink által tapasztaltaktól, mert belső modellünk alaposan megszűrte, átértelmezte őket. Életünket egy, a tudatalattinkban rejlő, de a tudatunkra közvetlenül ható Nagy Szűrő befolyásolja, amelynek hatásait még nem ismerjük kellőképpen, jelenléte viszont óvatosságra ösztönöz.  

Az állatvilágban egy faj fennmaradását a környezet változásai és az alkalmazkodást segítő evolúció határozzák meg, miközben az egyedek célirányos viselkedését ösztönök biztosítják. A gondolkodás térhódításának egyik következményeként az evolúció kultúrális szintre tevődik át (az embernek a környezetre gyakorolt hatását nagyságrendnyi mértékben felgyorsítva), az ösztönök erejét pedig a tudatból táplálkozó civilizáció egyre jobban korlátozza. A fajfenntartás - más, a faj biológiai állapotát meghatározó tényezőkkel együtt - így társadalmi kérdéssé válik, aminek időben történő felismerése és megfelelő tudati eszközökkel segítése a túlélés próbaköve. Ha egy civilizáció nem képes erre, akkor élettartama végletesen korlátozottá válik, esélye a más civilizációkkal való találkozásra minimálisra csökken, a Nagy Szűrő kiszelektálja.

Társadalmi viselkedésünket még a fejlett technika korában is meghatározza biológiai örökségünk; ösztön-alapú ellentéteinket a valóságtól elrugaszkodott alapokon álló ideológiákra épített szembenállás képes szélsőségekig fokozni. Ezek a problémák az emberiség jövőjét veszélyeztetik, kiküszöbölésük nem lehetséges anélkül, hogy úrrá ne lennénk rajtuk, és tényleges, közös érdekeinket fel ne ismernénk. Amíg ez nem történik meg, az emberiség egyre közelebb kerül egy végső katasztrófához, amely a kozmosz valaha létezett civilizációinak elnémulását is okozhatta, betöltve a Nagy Szűrő baljós küldetését. 

Saját intelligenciánk megismerése és a technika fejlődése egyre inkább közelít ahhoz a ponthoz, amikor az ember megpróbálhatja megteremteni a hozzánk hasonló, minket szolgáló mesterséges intelligenciát. Az emberek ennek következményeivel kapcsolatban kialakuló aggodalma nem más, mint mint az ismeretlen, idegen intelligenciától való félelmeink feléledése. Való igaz, hogy a kellő óvatosság, az erre irányuló fejlesztési tevékenység körültekintő végzése talán még sohasem volt olyan fontos, mint ebben az előttünk álló - várhatóan nem is rövid - időszakban. Az érzésekkel, akarattal, öntudattal, komplex tudással, ítélőkészséggel és teljes autonómiával rendelkező gépek létrehozására belátható ideig még nem lesz szükségünk, és ilyen irányú tevékenységünk korlátozását erősen indokolják az oda vezető úton leselkedő súlyos veszélyek is, amelyek elhozhatják a kozmikus csend végső okának elkésett felismerését. Ha ez az igazi Nagy Szűrő, akkor a mesterséges intelligencia megteremtése a biológiailag létező ember végső lépése, azonban nem kizárt, hogy az ettől való félelem sem gátol meg minket a fejlődni akaró tudat ilyen formájának megismerésében. Különösen azért nem, mert emberi testünk véges lehetőségei nem korlátozhatják legnagyobb vívmányunk, az értelem korlátlan fejlődését és terjeszkedését, a véges emberi élettartam korlátainak ilyen felszámolását, amit a mesterséges intelligencia esetleg képes biztosítani.

A Nagy Szűrő lehetséges formái arra figyelmeztetnek, hogy mindaddig, amíg nem látjuk a hamisítatlan, kendőzetlen valóságot, reményünk sem lehet arra, hogy túlélésünk miatt ne kelljen aggódnunk. A tisztánlátáshoz pedig magunk mögött kell hagynunk az előregyártott sémákra épülő, látszólagos biztonságot adó, valójában irreális világnézeteket és gondolkodásmódot. Meg kell találnunk valódi értékeinket és érdekeinket, hogy tetteink ne veszélyeztethessék többé jövőnket.

Oldal tetejére

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés