Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Merre tartunk?

Amikor fejlődésünk perspektíváit keressük, nem csak azért van nehéz dolgunk, mert az emberiség tevékenysége hihetetlenül bonyolult és szerteágazó, hanem azért is, mert a társadalmak fejlődése - a biológiai evolúcióhoz hasonlóan - véletlenszerű, esetleges, rengeteg befolyásoló tényezővel terhelt. Ma a világ számtalan irányba tart, számtalan, egymással gyakran szemben álló erő és energia mozgatja, aminek következményeként környezetünk veszélyhelyzetnek van kitéve, a túlszaporodás és a kihalás egyszerre fenyeget, a világbéke távolabbinak tűnik, mint a világháború. Miközben kozmikus világok meghódításáról álmodunk, saját magunkat és otthonunkat sem ismerjük és uraljuk, az emberiség létét saját természetének sötét oldala és a kultúrák harca egyaránt beárnyékolja. 

Nem lehet kétséges, hogy a fejlődés elért arra a pontra, amikor jövőnk számára a legközelebbi veszélyt mi magunk jelentjük. Hibáztathatjuk a rohamléptekben fejlődő tudományt és technikát, állati múltunkra, gyökereinkre épülő természetünket és ösztöneinket, az embert, aki szertelen, mohó gyermek módjára viselkedik, kapzsi, bűnözésre hajlamos, hitetlenné vált. Valamilyen mértékben akár igazunk is lehet, de ha nem ismerjük meg ezeknek a problémáknak a valódi okait, aligha jutunk el a veszélyforrások elhárításához.

Az emberi természet, a társadalmak mozgatóerői éppúgy feltárhatók, mint környezetünk összefüggései, csupán az ehhez szükséges eszközöket és módszereket kell megismernünk, amely folyamatnak legjobb (ha nem egyetlen) eszköze a tudomány. Így szerzett ismereteink nem maradhatnak egy szűk elit kizárólagos birtokában, valamilyen módon mindenki számára elérhetővé, közkinccsé, a közgondolkodás alapelemévé kell őket tennünk, ha lehetőségeink kibontakozásának esélyeit nem akarjuk elvesztegetni.

Közügyek alatt elsősorban a politikát, a gazdaságot, a tájékoztatást, oktatást, a jogrendszert, az egészségügyet szokás érteni. Ezek a hatalmi - végrehajtói rendszernek is elemei, amelyeket a történelem és az emberi együttélés során kialakult tapasztalataink szerint rendeztünk be. A különféle ideológiák ezeket egysíkúan, egyszerűsítve kezelik, de ma már azt is tudjuk, hogy az egyszerűsítésnek korlátai vannak és könnyen vezet súlyos hibákhoz. Nem spórolhatjuk meg tehát a fáradságot, amely azzal jár, hogy tudatosan, a tudomány ismérveinek megfelelő módszerrel elemezzük létünket, helyzetünket, szándékainkat, esélyeinket.

Az ember, mint társadalmi jelenség vizsgálata nyilvánvalóan nem illik a természettudományok hagyományos témái közé, mégis kísérletet kell tennünk olyan vizsgálati módszerek kialakítására, amelyek az objektivitás igényeinek is megfelelnek. Az ideológiák ezt a feladatot csak erősen korlátozott körülmények között végzik el, ezért következtetéseik érvényessége véges, nem beszélve arról, hogy egyetemlegességük hiánya állandó, egyre szélesedő és megoldhatatlanná váló konfliktusokat teremt. A civilizáció általános érvényű, átfogó megismerésével túl kell lépni a társadalmat veszélyeztető egyéni és csoportérdekeken, az emberiség valódi, jogos és reális érdekeit mindenkire kiterjesztve.

Nincs olyan üdvözítőnek remélt gondolat, amely reális esélyek, kivitelezési lehetőségek nélkül működhetne, sőt bármilyen, látszólag brilliáns terv egy pillanat alatt összeomolhat, ha a valósággal ellentétbe kerül. Felismeréseinket, céljainkat, terveinket ezért a lehető legszélesebb körű kontrollnak kell alávetnünk, megvitatva azokat az érintettekkel, érdekeltekkel. Nem gondolhatjuk, hogy mindez könnyen kivitelezhető, de a feladat és az ígéret nem kevesebb, mint egy fenntartható jövőkép kialakításának esélye. Rajtunk múlik, hogy teszünk-e érte, ahogyan az is, hogy utódaink milyen örökséggel indulhatnak tovább a végtelen úton.

Oldal tetejére

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.