Valóság és képzelet
A valóságot az elmeszüleménytől a bizonyíthatóság különbözteti meg.
Az emberek felett álló, cselekedeteiket irányító, jutalmazó és büntető erők csupán a képzelet zsákutcái, a valóságban nem léteznek.
A liberalizmusnak a szürliberalizmushoz annyi köze van, mint a realitásnak a szürrealitáshoz. A két fogalompár tagjai közötti különbséget a korlátozatlan és ellenőrizetlen képzelethez, a fantáziáláshoz, képzelgéshez való viszonya adja, amit az egyik esetben a korlátlan szabadsággal tévesztenek össze.
Inkább legyenek megválaszolhatatlan kérdéseink, mint megkérdőjelezhetetlen válaszaink.
Érzelmeink, érzékeink
A gyűlölet az egyik legerősebb pszichikai pajzs, amin az értelem fegyvere is legtöbbször kicsorbul.
Érzékeinket, ösztöneinket, vágyainkat, gondolatainkat, szándékainkat, akaratunkat, tetteinket nekünk magunknak kell uralnunk. Ha nem teszünk így, mindig akad valaki vagy valami, aki vagy ami megteszi helyettünk.
A demagógia olyan fegyver, amit önmagunk ellen használunk.
Ember, értelem, társadalom, jövő
Az egyén és a társadalom megbonthatatlan dinamikus egységet alkot.
Az egységes emberiség kialakulásához közösségeinek önkéntes akaratán keresztül juthatunk el.
Az erőszak elleni védekezés alapvető emberi jog, amit a közösség ereje érvényesíthet.
Az értelem hasznosságába vetett hit a sikeres jövő kialakításának feltétele, de megvalósulásához az együttműködés is nélkülözhetetlen.
A világot saját akarata ellenére csak a véletlen, a katasztrófa és a hatalomvágy képes megváltoztatni. Az értelem önmagában ehhez kevés.
Vallások, ideológiák és ateizmus
A józan ész semmiféle ideológiából nem következik.
Az ideológia mankó, amit szárnyaknak gondolunk. A józan észnek azonban a szárnyaláshoz nem mankóra van szüksége.
Az ideológia és a demagógia ikertestvérek, ahogyan a józan ész és a normalitás is. Mégsem kérdés, melyikükre kell hallgatnunk, ha választani kell.
Minden vallás és ideológia leghatékonyabb fegyvere a vakhit, ezért egyik sem állja az igazság fényét.
A vakhit időnként megkönnyíti az ember életét, de a vallások és egyéb ideológiák az emberiség fenntartható jövőjét nem képesek megalapozni.
Az ideológiák az ember- és természetellenes tettek melegágyai.
A részigazságokra alapozott ideológiák mindegyike az emberek és a társadalom megosztottságához vezet.
Az ateizmus a realista gondolkodásmód terméke, és a látszat ellenére semmi köze a valláshoz és az ideológiákhoz. Megítélésében rossz úton járnak, akik összekeverik a politikával: a vallás számára ez ösztönös védekezés, a másik oldalon viszont öntelt szűklátókörűség.
Soha nem lesz tartós béke az emberek között, amíg vallásos és ideológiai rövidlátás befolyásol minket.
Gondolkodásunk
Minden jó gondolat annyit ér, amennyi megragad belőle a köztudatban.
Az a legértékesebb győzelem, amit a gondolkodás révén önmagunk felett aratunk.
A hazugságnak millió változata van, ezért könnyen elfedi a valóságot. Az igazságot azért nehéz felismerni, mert a hazugság sokkal gyorsabban ránktalál.
A meghökkentés csak akkor lehet hasznos, ha nem öncélú.
Az erkölcs a reális gondolkodás és viselkedés belső iránytűje, amire az ideológiák eltérítő mágnesként hatnak.
Helyes cél, időszerűség és reális megvalósíthatóság nélkül az építő szándék romboló zűrzavarrá válik.
A tudomány nem azonos a tudomány művelőivel, sem pedig azokkal, akik beszélnek róla vagy akik hozzájárulnak a tudományos ismeretekhez. Mindössze egy gondolkodásmód alkalmazása és eredménye, amely viszont a valóságról történő ismeretszerzés nélkülözhetetlen eszköze.
A helyes politikai gondolkodáshoz a tárgyi tudáson, önmagunk ismeretén és a józan észen kívül az ideológiáktól való függetlenség is nélkülözhetetlen.
A kételkedés az elme védőpajzsa. A csalódástól éppúgy véd minket, mint a gondolkodásunkon elharapódzó szélsőségektől.
A könnyen ránk találó összefüggések kritikátlan elfogadása éppúgy vezethet zsákutcába, mint a rejtett kapcsolatok megszállott keresése.
A gondolatok erőszakos terjesztése több kárt okoz, mint amennyi eredményt remélhetünk tőle. Különösen igaz ez akkor, ha a propagált eszmék a józan ésszel is szembemennek.
A demagógia a hazugság minősített esete, ami különösen nagy hatékonysággal teszi tönkre az emberiséget, önmaga ellen fordítva az értelem erejét.
Oldal tetejére
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés