A világmindenség dimenziói
A rendkívül kis méretek világában lezajló, hétköznapi életünkben nem észlelhető jelenségek - egyebek között a kvantumfizika furcsaságai - különös magyarázatokat szültek, amelyek nem kis része ma is uralkodó értelmezésnek számít, noha ezek elsősorban filozófiai megfontolások. Közülük nem egy olyan logikát feltételez, amit a józan ész nem fogadhat el, különösen azért nem, mert a világot alkotó alapvető tényezők, törvények között olyan fogalmakra épít, amelyek csupán az absztrakt emberi gondolkodás termékei (valószínűség, határozatlanság). Ezen elvekre épülve egy újfajta szürreális világ körvonalai bontakoznak ki, amellyel maga a tudomány szentesíti az irracionális gondolkodást.
A fizika a kozmikus méretek terén is eljutott arra a szintre, ahol bizonyos jelenségek nem magyarázhatók az anyagról szerzett eddigi ismereteinkkel, a kozmológia azonban ezekre a kihívásokra olyan válaszokat ad, amelyek a racionalitással összeegyeztethetőek. Ilyen új fogalmak a sötét anyag és sötét energia, amelyek logikailag megfoghatóak, meg ha el is kell ismernünk, hogy mibenlétükről egyelőre fogalmunk sincs. Ez a gondolkodási mód - amely az anyagi világ méreteinek másik végleteként az elemi részecskék kutatásában is megjelenik - a még ismeretlen jelenségeket racionális megközelítéssel vizsgálja, nem engedve teret valamilyen, a világ felett álló, a további keresést értelmetlenné tevő tényezőnek. Nem kétséges, hogy a kvantumfizika furcsa jelenségeit is meg lehetne közelíteni más filozófiai értelmezéssel, még ha ehhez magának az anyagi világnak a fogalmát kell is újragondolnunk.
Az energia fogalma a tudományban való megjelenésével matematikailag körülírhatóvá vált, hatásaiban mérhető, mégis absztrakt idea. Ismert tulajdonsága, hogy az anyag és az energia egymással összevethető és egymásba átalakítható. Legújabb felismeréseink egyike, hogy a világmindenség nagy részét energia alkotja, aminek döntő eleme a sötét energia.
A tér az anyagi világ kiterjedése, amely ismereteink szerint növekvő ütemben tágul. Ebben a térben az energia anyaghoz kötődő speciális formái számszerűsíthetők, mint pl. a gravitációs és a mozgási energia, a kémiai és magenergia. Az anyagtól független energia, a sötét energia azonban a tértől is függetlennek tűnik, és becsült nagysága lényegesen túlmutat az anyaghoz kötődő energiákén. Ebből arra következtethetünk, hogy a sötét energia - az anyaghoz kötődő tulajdonságokkal együtt vagy azok nélkül - egy további, a térdimenzióktól független dimenzióban létezik, amelynek van ugyan kapcsolata az anyagi világ létezésének színterével, azonban ennek a kapcsolatnak a megértése új szemléletet igényel.
Az energia-dimenziót tehát felfoghatjuk úgy is, mint az anyagi világ térdimenzióitól független dimenziót, ami a térdimenziókban való mozgás során tapasztalt, megmagyarázhatatlannak gondolt jelenségekre szolgálhat megoldásként. Ehhez képzeljük el a sötét energiát, mint egy teljesen egyöntetű energia-mezőt, amely nem kötődik a fizikai tér dimenzióihoz. Ennek a mezőnek a dinamikus változása energia-sűrűsödést, energia-csomókat eredményez, mintegy kondenzálja az energiát, és ezzel anyagot és teret hoz létre. A térdimenziókban való jelenlét az anyag tulajdonsága, míg az energia-dimenzió a sötét energiát és az energiamező változásaiból származó bizonyos energiaformákat - gyakorlatilag az anyagtól független és az anyaggal összefüggésbe került energia-állapotokat is - magában foglalhatja.
Az anyag születése és evolúciója - a homogén energia-dimenzióban bekövetkező változások - révén létrejött az anyagi világ és a hozzá kötődő jelenségek. Ezek elválaszthatatlan része a fizikai tér, amelynek méretei az anyagi világ nagyságától függenek. Az energia-dimenzió e tér minden pontjában jelen van, a tértől és a hozzá kötődő időtől függetlenül. Kérdés, hogy az energia és az anyag közötti átmenet milyen lépésekben jön létre, milyen, az anyagi világban észlelhető jelenségekben mutatkozik meg. Ilyen átmenetként képzelhető el a kvantumfizikából ismert távolhatás, amely a kvantumrészecskék energia-állapotának tértől való függetlenségét mutatja.
Az energia-dimenzió felfogható olyan energia-közegként is, amelyben az energia a fizikai tértől független, de az anyag és az energia közötti átmeneti jelenségek a térrel már kapcsolatot mutatnak. A kvantum-részecskék további ismert tulajdonsága, a kettős (hullám- és részecske-) természet is megközelíthető ezzel a felfogással, ahogy a kísérteties távolhatásnak nevezett jelenség is. Az energiatér vagy energia-dimenzió - az energia-közeg - az anyagi térbe anyagot bocsát ki, amely mindaddig szoros kapcsolatot tart fenn az őt kibocsátó energia-dimenzióval, amíg a létrejött anyag sűrűsége nem lép túl egy bizonyos értéket. Miután az energiatérnek nincsenek térbeli dimenziói, így az anyagi tér minden pontjában jelen van, ezért az energiamezőhöz kötődő energia-állapot - nagyon kis anyagsűrűség esetén - akkor is megmarad, ha az így összekapcsolt részecskék a fizikai térben megváltoztatják a helyüket. A távolhatás jelensége akkor lép fel, ha több, egymással energetikai kapcsolatban álló részecske az anyagi térben egymástól távol kerül. Az anyagi világban létező távolság ellenére az egyik anyagi részecskén végrehajtott energiaállapot-változtatás a távolba került részecskén is megmutatkozik, mert minden összekapcsolt részecske ugyanazon energetikai jelenséghez tartozik, vagyis az energia-állapot az energia-dimenzió része.
Az energia-dimenziónak sok egyéb nevet is adhatunk, aszerint, hogy milyen szempontból tekintünk rá. Nevezhetjük tisztaenergia-állapotnak, amelyben nem létezik a téridő, de a belőle képződő anyaghoz kötődő téridővel mégis eltéphetetlen kapcsolatban van. Az anyag és a téridő létezése az energia és az anyag kettősségét, hiányuk pedig homogén tisztaenergia-állapotot jelent. A kozmosszal kapcsolatos jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem történetének utolsó pillanatában a minden határon túl növekedett téridő az anyag legelemibb részeit el fogja szakítani egymástól. Ezzel előáll az az állapot, amikor az anyag és a téridő kapcsolata megszakad, és a téridő az anyaggal együtt megszűnik létezni. Ez a homogén tisztaenergia-állapot helyreállását jelenti, amelyben sem tér, sem idő nem létezik. A homogenitás valamilyen okból történő felbomlása (ha ok és oksági kapcsolat egyáltalán értelmezhető), azonban az anyag és vele a téridő létrejöttéhez vezet, azaz a folyamat egy végtelen körforgás része.
Ennek a körfolyamatnak a fázisait nem lehet egy virtuális (fizikailag nem létező) szuperidőben szemlélni, ezért a világegyetemek keletkezési sorrendjéről sincs értelme beszélni, ahogyan a világegyetem időbeli végtelenségének sincs értelme. Az azonban nem kizárt, hogy a különböző világegyetemek tulajdonságai és sorsa eltérő is lehet, amennyiben - ismét csak virtuális síkon - egyáltalán összehasonlíthatók lennének. Ami biztos, az az, hogy a tisztaenergia-állapotról, az energia-dimenzióról átfogó képet aligha leszünk képesek alkotni, mert a fizika tárgya az anyag, a számunkra létező valós világ, és az azon kívüli jelenségek teljes körű vizsgálata tapasztalati úton nem lehetséges. Ez pedig visszavezet azokhoz a jól ismert próbálkozásokhoz, ami a fantáziálás, kitalációk tudománytalannak minősülő kategóriájába tartozik, és ezért alaptalan, értelmetlen, a gondolkodás számára többnyire káros jelenségnek tartjuk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó