Mérlegen az energia
Amikor az emberi civilizáció nélkülözhetetlen elemei kerülnek szóba, aligha lehet megkerülni az energia kérdését. A Föld országai kétségtelenül az energia egyre intenzívebb alkalmazása irányába fejlődnek, ami a villamosenergia-hálózati rendszerek fejlődésében is megnyilvánul. Bár léteznek a gyakran országokon átívelő hálózatoktól függetlenül, szigetüzemben működő kisebb hálózatok, ezek problémái sok tekintetben eléggé speciálisak, miközben a nagy hálózatok sem egyformák. Ezek alapvető jellegzetességei között első helyen áll az alkalmazott energiaforrások összetétele, ami történetileg és földrajzilag is különböző lehet. Az adott rendszer többnyire valamilyen energiakoncepcióra épül, amit a fizikai lehetőségeken kívül a közelmúltban egyre inkább befolyásoltak a vezetés politikai elkötelezettségei. A problémák akkor kezdődnek, amikor a fejlesztésben ideológiai célkitűzések veszik át az irányítást, a szakértelem pedig háttérbe szorul (ez persze nem energia-specifikus jelenség). Az első ilyen lépés az atomenergia visszaszorítása volt, ami a bekövetkezett, és hatásaiban erősen eltúlzott balesetek következményeképpen - nem kis mértékben speciális érdekek hatása alatt - a világ jelentős részén hosszú ideig vált vezérlő elvvé.
Korunk nagy dilemmája, a klímaváltozás vélt vagy valós fenyegetése ill. a civilizáció szerepe annak kialakulásában összetett probléma. A technika és az energiaéhség globális hatásai egyre kevésbé kérdőjelezhetők meg: elég az ózonpajzs sérülésére és annak helyreállítására gondolni. Más kérdés, hogy a klímaváltozást ez milyen mértékben érinti. A fosszilis tüzelőanyagok használata akkor is probléma, ha a klímára gyakorolt hatás a ma széles körben elfogadottnál jóval kisebb jelentőségű, mert a sok millió év alatt felhalmozódott ásványi vagyon energiatermelésre történő felhasználása megbocsáthatatlan pazarlásnak minősül. Kiváltására tehát a megújuló energiák használata ésszerű, ugyanakkor vigyázni kellene azzal, hogy a mindenáron megvalósított átállás más területeken ne okozzon súlyos károkat.
Mindaddig, amíg a kívánt áttörés a ma még csak remélt fúziós energiatermelés megvalósításában meg nem valósul, más energiaforrásokra is szükség van. Az energiafelhasználás két területét a hő- és a villamosenergia használata adja, de a kettő között nyilvánvaló kapcsolatok vannak. Más csoportosítás szerint háztartási, közlekedési és ipari célú használatot különböztethetünk meg, illetve a lakossági felhasználásban a fűtési célú energia-használat is elkülöníthető. Az energiahordozókat így fűtésre, ipari termelésre, közlekedésre és villamosenergia-termelésre használjuk. A fosszilis tüzelőanyagok használatában a hangsúly a szénnel szemben az olaj és gáz irányába mozdult el.
Az ismert megújuló források jelentős része (nap- és szélenergia) a kihasználás szempontjából nem megbízható módon (időjárástól, napszaktól, évszaktól, földrajzi helyzettől függően) áll rendelkezésre, ezek felhasználása a villamosenergia-rendszerek számára súlyos nehézségeket okoz csak szigorú korlátok között lehetséges, amelyek feloldásához a jelenlegi technológiák mellett fosszilis alapú energiatermelésre van szükség. További hátrányt jelent, hogy az energetikailag leghatékonyabb nukleáris energia a villamosenergia-rendszerek rugalmas működtetésére kevésbé alkalmas, ezért a megújulók és az atomenergia a jelenlegi helyzetben egyaránt igényli a fosszilis források által biztosított rugalmasságot.
A megújulók felhasználásának további jelentős korlátot szab a belőlük termelt villamosenergia árát emelő magas beruházási költség. Ez különösen igaz a szélenergiára, a nálunk rendelkezésre álló kapacitás jóval alacsonyabb szintje például a tengerparttal rendelkező országok adottságaihoz képest szinte nagyságrenddel csökkenti az alkalmazás lehetőségeit. Ehhez hozzájárul a szélkerekeknek a napelemekhez képest több nagyságrenddel nagyobb kapacitása, ami a minimális beruházásigényt és ezzel a kockázat mértékét is rendkívüli mértékben növeli, miközben az élővilágra gyakorolt negatív hatások is elég jól ismertek. A napelemek esetén a termőföldeket veszélyeztető jelentő helyhasználat, a viszonylag magas speciális alapanyag-igény és az élettertam végén várható hulladékkezelési problémák is hozzájárulnak a megfontolt alkalmazás iránti elvárásokhoz.
A villamosenergia-termelés leghatékonyabb eszközei az atomerőművek. Kezdetben olyan igéretes vonásokkal jelentek meg a piacon, amelyek az olaj - és gáztermelés nagyon gyors, drasztikus csökkentését vetítették előre, ezért a korábban kulcspozícióban lévő nagyvállalatoknak kapóra jöttek a nukleáris energia valójában még éretlen korai használata során bekövetkezett balesetek. Bár súlyosságukat, veszélyességüket és valóságos következményeiket a média által erősített tömeghisztéria erősen eltúlozta, az atomenergia fejlődése több évtizedre visszaszorult, ezzel lehetővé tette a fosszilis energiahordozókat termelő és felhasználó cégek működésének meghosszabbítását.
Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az atomerőművek működése során bekövetkezett balesetekből származó adatokat erősen eltúlozták (mondhatni meghamisították), miközben a fosszilis erőművek hasonló számait elhallgatták, ezért az atomenergia alkalmazásának bővülése - elsősorban a fejlett országokban - hosszú időre megállt. Voltak országok, ahol a rettegő közvélemény miatt, vagy az atomenergiát károsnak minősítő, ideológiai alapokra helyezett energiapolitika hatására, a már üzemelő atomerőművek átgondolatlan megszüntetése mellett döntöttek. Többnyire csak a legnagyobb fejlődő országok kötelezték el magukat a nukleáris energia felhasználásának fokozása mellett. A negatív megítélés csak a növekvő energiahiány hatására enyhült némileg, pedig a helyzet globális átgondolása, megújulása egyre időszerűbb. Ezt az elmúlt évtizedekben kialakult, a biztonság kérdését is nagyságrenddel kedvezőbben alakító új technológiák nagymértékben elősegítik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó