A tudat megértése
A tudat az élővilág evolúciójának terméke. Az élőlények működését szabályzó idegrendszer szervezettségének magas szintjén alakult ki, jelentősége viszont alapfunkcióján, az élőlények alkalmazkodásának biztosításán messze túlmutat. Megismeréséhez olyan ismeretekre van szükség, amelyek önmagunk tudományos alapokra támaszkodó megfigyelésére és vizsgálatára támaszkodnak, valós tapasztalatokon nyugszanak és kísérleti úton igazolhatók. Evolúciós fejlődésének következményeként a tudat is egyszerű, alapvető elemeken nyugszik, tartalma és szerkezete az élőlények, fajok túlélési versenyének során vált egyre összetettebbé. Feltárása együtt zajlik biológiai létünk egyre alaposabb szintű megismerésével, jobb megértéséhez a tudomány és technika fejlődése újabb ismereteket és támpontokat biztosít.
A tudat megismerésének folyamatát ma az ember állatokkal szemben elfoglalt, alapos bizonyítékok hiányában is kiváltságosnak gondolt helyzetének fokozatos felszámolódása jellemzi. Ez a tendencia hasonlít ahhoz a szemléletváltáshoz, amely a Földnek az Univerzumban elfoglalt központi szerepébe vetett hitet alakította át. A korábban szinte kizárólag emberi tulajdonságnak képzelt tudat egyre több vonását ismerjük fel az állatvilágban, akár a nálunk sokkal egyszerűbbnek gondolt élőlények esetén is. Ma már szinte alig ismerünk olyan jellemzőt, amelyet kizárólag az embernek lehetne tulajdonítani.
Más a helyzet, ha a tudat kozmikus jelenlétéről van szó. Bár közvetlen bizonyítékaink még nincsenek, földi tapasztalataink alapján az élet kialakulásának valószínűségét magasnak véljük, szemben a technikai intelligencia esélyeivel, amelyre a bolygó 4,5 milliárd éve alatt csupán egy példa alakult ki. Az ember megjelenéséhez ritka véletlen körülmények szinte végtelen sora vezetett, kialakulását pedig kozmikus léptékben törvényszerűnek semmiképp nem remélhetjük. Egyebek között erre utal a sok évtizedes sikertelen kutatás, miközben mi magunk már ezer fényévnél is nagyobb távolságból észlelhető jeleket tudunk kibocsátani. Helyzetünk vélhetően rendkívüli ritkasága azonban nem biztonságérzetre és elbizakodottságra, sokkal inkább a bizonytalan jövő és súlyos felelősségünk felismerésére ad okot, amellett, hogy a talán megismételhetetlen kozmikus esélyt is magában hordozza.
A tudat és funkciója, a gondolkodás emberi lényegünk alapvető része, megértése a világ és saját magunk megértéséhez visz közelebb, segít tisztázni valós érdekeinket és céljainkat, elkerülni vágyaink, félelmeink és ösztöneink zsákutcáit, felszámolni téveszméinket és külső-belső ellentéteinket. Kutatásának hajtóereje a világunk és önmagunk megismerése iránti vágy, azonban ma már egyre erősebb tényező az a cél is, hogy a gondolkodást mesterséges eszközökkel is létrehozhassuk, tovább bővítve civilizációnk lehetőségeit, a természet által nem járható utat nyitva az evolúciónak. Ebbe az irányba hajt minket legősibb és legerősebb ösztöneink egyike, a haláltól való félelem is. A tudatra épülő gondolkodás legfejlettebb formája, létünk legbelső lényege az öntudat és a személyiség, aminek végleges elvesztése legnagyobb félelmeink egyike. Ezek valamilyen digitális formában történő megőrzése, a túlvilág modern változatának ígérete rejtheti magában az "örök" élettel összevethető perspektívát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés