Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Tudat és tudatalatti

A tudatalatti mint fogalom széles körben értelmezhető: egyebek között lehet gondolat, állapot, viselkedésmód, de gondolhatunk rá úgy is, mint a tudatosság ellentéte, kiegészítője, vagy akár az őszinte, reflex-szerű megnyilvánulások forrása. Ha az evolúció irányából közelítünk, a két fogalmat egy fejlődési vonal egymás után következő részeinek gondoljuk, amelyek azonban nem egymás kizárói, hanem kiegészítői. Az állatvilágot túlnyomóan a tudatalatti viselkedés jellemzi, de a tudat - ugyancsak az evolúció hatására - jellemzően növekvő befolyásra tesz szert a tudatalatti fölött, az embernél pedig minőségi változást hozott a viselkedés területén.

A tudat vagy tudatos állapot a viselkedés-vezérlés magasabb szintjét képviseli, amely a tudatalatti felett egyfajta felügyeletet gyakorol ugyan, de jelentős mértékben abból táplálkozik. Feladata a tudatalattiban megjelenő motivációk szelektálása, rendszerezése, értékelése, fogalmak létrehozása, a tapasztalt világ - benne a tudatot hordozó egyed - mibenlétéről alkotott modell tökéletesítése a túlélésért és a létkörülmények javításáért. Működését nagymértékben erősítette a beszéd kialakulása, amely a társas emberi lényt és az emberi társadalmat a kultúra, a civilizáció létrehozása felé hajtotta, ezzel további nagy változást idézve elő a tudat fejlődésében.

A tudatalatti szerepe látszólag háttérbe szorul, azonban ma is erősen motiválja az emberek viselkedését az ösztönök, reflexek, szokások, az itt kialakult következtetések, döntések érvényesítése révén, de a tudat által létrehozott viselkedési kényszerek automatizálásán keresztül is. A logikus gondolkodás ugyanúgy eszköze a tudatalattinak, mint a tudatos állapotnak, amely voltaképpen a személyiség számára legfontosabbnak gondolt történések kiemelt színtere, az öntudat megnyilvánulása. A tudat és a tudatalatti egyaránt az énközpontúság része, azonban az agyfejlődés különböző szintjeit képviselik, ami a viselkedésben markánsan mutatkozik meg. A tudatosság az embernél összefonódott a nyelvhasználattal és a társadalmi léttel, összetettebb személyiséget adott az embernek és a gondolkodás dimenzióit kiterjesztette.

Az evolúció során az agyban kialakult, a környezetünket tükröző modell, mint a tudatalatti irányítója az érzékszervek által felfogott külvilágot olymértékben szűri meg, hogy tudatunkban valójában csak e belső képpel összhangban lévő érzetek jelennek meg, a valósághoz képest gyakran jelentősen módosult formában. Tudatos viselkedésünk forrása jelentős részben a tudatalatti, amely beszéd közben szövegváltozatokat kínál fel a tudat számára, és a tudat feladata az, hogy felülbírálva azokat, döntsön saját megnyilvánulásainkról. Az intuitív viselkedés is a tudatalatti terméke, a tudat "mindössze" azért felelős, hogy ezeket értékelve szabad utat adjon neki vagy letiltsa megnyilvánulásait.

Az intuíció a tudat és a tudatalatti közötti együttműködés sajátos megjelenési formája. A tudat alatt zajló gondolkodási folyamatok eredménye kellő fontosságot kapva áttöri a tudat falát, és azt az érzetet kelti, mintha a megoldás a semmiből jött volna. Ha a megoldott probléma vagy a meghozott döntés témája különösen fontos, akkor jön létre a heuréka-érzés, ami nem ritkán tartósan megőrződik az emlékezetben, lényegtelen részletekkel együtt (helyszín, körülmények stb.). Ez persze rossz következtetések esetén is igaz, ilyenkor az illető a téves felfogás rabja marad hosszú ideig, vagy egész életére.

A művészet egy sajátosan emberi együttműködés terméke, amelyben a tudatalatti általában nagyobb szabadságot kap, a tudat szerepe pedig valamilyen érzés vagy gondolat domináns jelenlétének biztosítása a művészi tevékenység során. A sportteljesítmények alapja szintén tudatalatti erőfeszítés, amit a tudat saját eszközeivel fokoz, erősít. Az eszmei elkötelezettséghez kapcsolódó viselkedési formák esetében a dominancia ellentétes: a tudat által alkotott fogalom módosítja belső modellünket, a tudatalatti mélyebb rétegeiből érkező késztetések is ennek fényében értékelődnek fel vagy le, akár ösztönszerűen elnyomva az eszmékkel ellentétes motivációkat. 

A tudat a csoportos viselkedésben is sajátos eszközöket alakított ki, amelyek szemléletes példái a csapatszellem (negatív felhanggal a csordaszellem), a versenyszellem vagy a közös feladatvállalásra irányuló elköteleződés, az egyén viszonya a csoporthoz. A csoporttudat, szélesebb értelemben a társadalmi tudat az emberi társadalom fejlődésének mozgatóereje, egy viszonylag új jelenség, amelynek alapjai egyszerű formában léteznek ugyan az állatvilágban is, de továbbfejlődéséhez, globális léptékű kibontakozásához új eszközökre és technikákra van szükség. A napjainkban egyre gyakrabban felbukkanó, főleg az internethez és a mobil-kommunikációhoz kapcsolódó, tömeges vélemény-nyilvánítás és önszerveződés példái már sejtetik egy szélessávú, kétirányú tömegkommunikáció csoporttudatra gyakorolt erejét. Ezekből kinőhet egy olyan kultúra, amelynek révén a társadalom konszenzussal alakíthatja ki új ideáit és ideáljait. Az egyedi ember mint alapérték mellett megfelelő súllyal jelenhet meg a civilizáció, a valóságos normák és elvárások kifejeződése és végsősoron egy jobban körvonalazott köztudat, mint a túlélés hasonló fontosságú eszköze. Ennek helyes működéséhez hosszadalmas, céltudatosan irányított fejlődés szükséges, amely az egységes emberiség valós érdekeinek, céljainak és eszközeinek felismerésével kezdődik és elvárásainak megfogalmazásához vezet, amivel jövőjét hosszú távon, fenntartható módon alapozhatja meg.

A tudatról

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.