Megismerés, megértés - a fejlődés alapjai

Az ember és az embernek tulajdonított értelem az evolúció új távlatainak nyitott utat, aminek révén nem csak a természethez történő alkalmazkodás hatékonysága, sebessége hatványozódott meg, hanem biológiai-genetikai alapjait is nagyobbrészt leváltotta az önmagát fejlesztő tudat és a vele fejlődő technikai kultúra. Az így kialakult kultúrális evolúció alapja, a megismerés és megértés egy fejlett tudati folyamat részei, amelyek közül a megismerés a helyes megértés alapjaként időben elsődleges: a kettő kapcsolata valójában logikai, ok-okozati.

A világ jelenségeinek kellő ismeretek nélkül kialakított, kitalált kapcsolatrendszerére alapozott elméletek csak addig hasznosak, amíg szerepük a jobb megismerésre, a valódi oksági kapcsolat felismerésére tett kísérletek segítése. Ilyen szándék híján a tapasztalatot helyettesítő elképzelések, elméletek irracionális hitté válnak, fejlődésben játszott szerepük kétséges, kihatásaik hosszabb távon korlátozóvá válnak.

A tapasztalást nehezíti, hogy a tudat nem mindig tükrözi a valóságot, ezért a rá alapozott fejlődés sem lehet mentes az ellentmondásoktól és a belőlük következő válságoktól, amelyek súlyossága attól függ, hogy a megértés és megismerés kapcsolata milyen mértékben sérült. Amikor a valóságot tükröző összefüggéseket keressük és alkalmazzuk, valójában arra törekszünk, hogy ezeket a zavaró tényezőket elkerüljük, vagy hatásukat csökkentsük. 

Az élővilághoz hasonlóan az emberi társadalom is fejlődés-orientált, aminek alapjai egyre inkább a megismerés és a megértés köré csoportosulnak. Fejlődés nélkül egy társadalom előbb-utóbb erodálódik, aminek végső állomása csak a pusztulás lehet. Ezt a fenyegető jövőképet csak úgy lehet elkerülni, hogy tudatosan keressük és követjük a megismerés és a rá alapuló megértés újabb dimenzióit, a fejlődés perspektíváit. Mindez saját társadalmunkra éppúgy érvényes, mint az általunk alkotott technika világára. Amíg azonban az utóbbi révén kétségtelenül robbanásszerű fejlődés alakult ki, a társadalomban inkább a válsághelyzetek sokasodása és súlyosbodása szembetűnő. Ennek okai között a világról és benne a társadalomról alkotott elképzelések sokfélesége miatti szembenállás, konfrontálódás jelenségei ismerhetők fel, amelyek túlnyomó része a megismerés és megértés összhangját nélkülöző, nem megalapozott világnézeti meggyőződés eredménye.

Az emberi lét motivációi között - biológiai, evolúciós kialakulásának következményeként - a tudatosság mellett ösztönök, beidegződések hatnak, de maga a tudat is számtalan, ösztön-jellegű motívumot hordoz magában, amelyek befolyása egyaránt lehet előrevivő és hátráltató. A társadalom mai fejlődésében rossz beidegződések, ösztön alapú tényezők gyakran nehezen kiszámítható, tendenciájában egyre kevésbé pozitív hatásokkal járnak, amelyeket a tudatosság még csak részben képes kompenzálni. A társadalom egészséges fejlődése a nem tudatos tényezők felismerésének és kontrollálásának mértékétől függ, de a tudat hibás működése is vezethet tévutakhoz.

A technikai fejlődéshez hasonló jelentőségű társadalmi áttörést akkor tudunk elérni, ha a körülöttünk létező világot, benne saját hajtóerőinket, képességeinket és korlátainkat kellőképpen megismerjük, hatásaikat megértjük, és a célszerű fejlődés elősegítésére használt tudat ellenőrzése alatt tartjuk. E kontroll mértéke azonban rendkívül kényes kérdés, amelyet csak kellően széles körű társadalmi konszenzussal szabad alkalmazni. A technika mai szintje erre már megoldási lehetőséget kínál, amit a társadalomnak meg kell ragadni. 

A valóság világképe

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés