Eszmék és fejlődés
Az eszmék az emberi intelligencia megjelenésétől kezdve, annak következményeként és alakítójaként kísérik az emberiség fejlődésének folyamatát. Tematikájuk szélesedése és bonyolultságuk fokozódása a civilizáció és az intelligencia párhuzamos, egymást erősítő hatásának nyomjelzője. Különös erejük abban mutatkozik meg, hogy a világról alkotott elképzeléseinket egységes, jól átlátható és követhető, erősen egyszerűsített világnézeti rendszerbe foglalva gyors és határozott iránymutatást jelentenek a mindennapokban és történelmi jelentőségű helyzetekben egyaránt. Az emberiség hajnalán az eszmék mágikus formában, a környezethez és az anyagi világhoz erősen kötődve, azok megértésére vagy elfogadására szolgáltak, ám a folyamatba az ismeretlen erőktől való félelmen túl a fantázia már itt bekapcsolódott, kiegészítve a jelenségek magyarázatául szolgáló hiedelmeket az ember feletti erők létezésének gondolatával. Ez a helyzet mára sem változott jelentősen, az ember gyakran fordul ilyen magyarázatokhoz a kor kérdéseivel kapcsolatban.
Az eszmék először a vallásos hit kifejlődése és térnyerése révén voltak nagy hatással a fejlődés folyamatára, ami növekvő létszámú csoportoknak az összetartozás erejét kölcsönözve elvezetett a történelmi idők eseményeihez. A hit adta erő birtokában az emberi teljesítmény a különböző társadalmak fejlődésével párhuzamosan, de a hit által megosztottan egyre növekedett, ami az emberiség számára az adott helyzetben biztosította a fejlődés kereteit, miközben kialakította a társadalmon belüli megosztottságot. A hit maga is sokat fejlődött a történelem során, a társadalmat tagozó viszonyok újabb és újabb eszméket szültek. Ezek a társadalmat irányító erőkkel, az emberek jogaival és kötelességeivel, a társadalom és az emberek közötti viszonnyal foglalkoztak, és jelentőségük fokozódásával a hithez hasonló vagy annál nagyobb fontosságra tettek szert.
Ezzel párhuzamosan a világ megismerése iránti vágyból születő új eszmék különböző irányokra váltak szét: egy részük tudománnyá fejlődött, ami további, a korábban meghonosult vallási tanításokkal gyakran nehezen vagy egyáltalán nem összehangolható ismereteket, módszereket, elveket és azokon alapuló világszemléletet alakított ki. Az eszmék egy másik vállfaja ideológiákká vált, amelyek az emberek és közösségeik életére vonatkozó, a természettudományok eszközeivel kevésbé elemezhető kérdésekre próbáltak válaszokat és átfogó logikai rendszert találni. Az ideológiák a gondolkodás, a társadalom, az életmód, a hatalom és politika területén jöttek létre, a vallásos hit ismérveit hordozzák, és közöttük elkezdődött egy, a mai napig meglévő küzdelem, amely támogatóik kérlelhetetlen szembenállásában és hatalmi harcában nyilvánul meg.
Az emberiség eljutott arra a pontra, amikor a vallásos hit különböző formáihoz csatlakozó ideológiák sokfélesége és ellentmondásai saját fejlődését gátolják, ezért szükségessé válik átértékelésük az ismereteinknek és tényleges érdekeinknek megfelelő formában. A világ ideológiák általi megosztottságának felszámolása, egy, az egyént és a társadalmat is támogató valós érték- és eszmerendszer kialakítása elkerülhetetlen, és ez nem szolgálhat többé kizárólagos egyéni vagy csoportérdekeket, és nem alapozható irreális elgondolásokra. Az egyén és a társadalom összehangolt érdekeit a világ helyes megismerésével és tudományosan megalapozható jövőbeni céljaink feltárásával lehet megfogalmazni, amihez a társadalomhoz illeszkedő infrastruktúra megtervezése és létrehozása is szükséges. Az így létrejövő, tudatosságra épülő társadalom lehet csak hivatott a továbbfejlődés biztosítására.
Az elavult eszmék, ideológiák leváltása az emberek világról alkotott, tudomány és élet által meghaladott sokféle képének erős rögződése miatt nagyon lassan halad. Még mindig nem fogalmazódott meg az az egységes eszmerendszer, amely kellően konkrét, jól érthető formában foglalja össze az emberiség reálisan megalapozott világképét és mutatja meg jövőbeni lehetőségeit. Bár ez a kép részeiben már a hétköznapi ember számára is ismert, és összességében valamilyen mértékben sokak számára körvonalazódik, az idejétmúlt eszmék gyors és automatikus lecserélődésére mégsem lehet számítani.
A kiépült struktúrával, bevált, hatékony propagandaeszközökkel rendelkező, valamikor hasznosnak, hatékonynak bizonyult ideológiák beépültek történelmünkbe, társadalmunkba és mindennapjainkba. Kiaknázzák az emberek tudat alatti igényét a hit és az eszmék irányító erejére, képviselői védik saját világképüket és érdekeiket. Velük megküzdeni csak egy megfelelő hatékonyságú eszközökkel alátámasztott, kellően erős, új eszmerendszer lesz képes a siker reményével. Ma már elemi elvárás egy tudományos alapú, valóságos és ésszerű gondolkodásra és érdekekre épülő komplex világnézet önszerveződésének és önérvényesítésének hasonló hatékonyságú kiépítése. Önáltatás arra várni, hogy a józan észre alapuló érvek majd maguktól érvényesülnek, ennek ellenkezőjét mindannyian számtalanszor tapasztaltuk már.
Az önérvényesítés kiindulópontja egy egységes, az alapvető kérdéseket felvető és logikusan megválaszoló, ahol szükséges, az uralkodó ideológiák hibás tanait meggyőzően cáfoló világképre alapuló eszmerendszer körvonalazása. Ennek megismertetésére kellő társadalmi ráhatással bíró módszereket, eszközöket, szervezeteket kell kialakítani, az erőszak látszatát is elkerülve. Mindez egy pillanatra sem nélkülözheti az emberek és a társadalom támogatását, amit nagyon erős kontrollként használva a feszültségek további élezése helyett azok feloldódásához juthatunk el. E döntő lépés véghezviteléhez rendszeres, szervezett társadalmi konzultációra, az emberek aktív részvételére, megértésük és egyetértésük állandó nyomonkövetésére van szükség. Nem nélkülözhető azon intézményes eszközök megteremtése sem, amelyek biztosítják a társadalomban a világképpel egyetértők lelkiismereti szabadságát, jogvédelmét és önszerveződését. A folyamat hosszadalmas, generációs gondolkodás-váltást igényel, tökéletes sikerére csak nagyobb távon számíthatunk, de a továbbfejlődéshez szükséges társadalmi egység elérésének nincs más útja.
|