A tudat nagykorúsítása - a legnagyobb feladat
Az evolúció története döntő részben problémákon, válságokon keresztül vezetett, ami a fajokat megoldások keresésére, alkalmazkodásra kényszerítette. Azok a fajok maradtak meg, amelyek a kihívásokra megfelelő válaszokat voltak képesek adni. Ez a folyamat vezetett el a tudat megjelenéséhez és a logikus gondolkodás kialakulásához, és most az előrelátás és a tervezés megszerzett képessége révén az evolúció következő, döntő jelentőségű lépését vetíti előre, amelynek megtétele az emberiség talán legnagyobb és legnehezebb feladata.
Az ember fejlődésében a következő, előttünk álló kritikus lépés a tudat felszabadítása a logikus gondolkodás kiteljesedését akadályozó ösztönök, vágyak és téveszmék fogságából. Ez nem azt jelenti, hogy a törzsfejlődés során alapvető fontosságúnak bizonyult ösztöneink és vágyaink szükségtelenné vagy károssá váltak volna mai életünkben, azonban csupán ezek követése a gondolkodás kontrollja nélkül törvényszerűen vezet nem kívánt, egyre súlyosbodó következményekhez. A fejlődés követelménye valamilyen hajtóerő, ami nem korlátozódik a tudat alatti erőkre. A tudat ilyen irányú térnyerése nem újdonság mindennapjainkban, de számtalan területen működnek még rossz beidegződéseink, sok vonatkozásban pedig hatalmuk még mindig szükségtelenül nagy. Az egyén saját életének irányításában a tudatosság szerepe egyre inkább felértékelődik, és nem kétséges, hogy a társadalom kapcsán ugyanilyen paradigma-váltásra van szükség, hiszen a társadalomban zajló események hatványozottan hatnak egyéni életünkre is.
A jelenkor konfliktusai valamilyen formában mindenki számára fenyegetőek, nagyon sok embert személyesen is súlyosan érintenek, azonban nem áll módunkban hatékonyan védekezni ellenük, mert ezeket társadalmi rétegek, népek, kultúrák közötti ellentétek táplálják, vagy morális-etikai-politikai mentalitásunk termékei. Az emberiség csak akkor tudja jelenlegi és jövőbeli problémáit megoldani, ha személyes ambícióink mellett a társadalmi léptékű felelősségtudat is általánosan fontossá válik, mert az előttünk álló feladatok megoldása egységes és logikusan gondolkodó társadalmat igényel. Napjainkban egyre jobban érezzük ennek hiányát, egyebek közt a társadalmat belülről fenyegető súlyos veszélyek kapcsán, ami az emberek, embercsoportok, társadalmi rétegek és népek, kultúrák közötti feszültségben és erőszakban jelentkezik. Felértékelődik a nehezen kiszámítható külső veszélyforrások elleni védekezés is, amire egy szétforgácsolt emberiségnek nagyon kicsi az esélye.
E hatalmas feladat végrehajtása nem nélkülözheti létünk feltételeinek és körülményeinek alapos elemzését és értékelését, amelynek során fel kell ismernünk a társadalmat mozgató valódi erőket is. Köztük vannak azok az előremutató és a visszahúzó, egymás ellen dolgozó tényezők, amelyeket általában ösztöneink, vágyaink és félelmeink vezérelnek, és amelyek szükségessége vagy haszontalansága józan ésszel belátható módon megítélhető. Fel kell ismernünk, hogy jövőbeni életünk a látókör beszűkülését okozó, a helyzet megítélésének objektivitását gátló ösztöneinkre, hibás gondolkodásmódunkra és tévesen értelmezett érdekeinkre már nem alapozható. A tudatosságra alapozott jövőben nincs szükség a mára elavulttá vált évezredes berögződésekre, a mindennapi életünket szükségtelenül nehezítő hiedelmekre és babonákra, kiiktatásuk nagyban javítja esélyeinket egy elfogadható jövőkép kialakítására és megvalósítására. Mindez pedig megfontolt, széleskörű tájékoztatásra és objektív oktatásra épülő, tiszta fejet, valóságos, hasznos ismereteket és jószándékú, az egész emberiség javát szolgáló mentalitást igényel, ami egyetértésre törekvő közgondolkodással jöhet létre.
|