Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Az értelem jövője

Az élővilágban nem csak az ember képes valamilyen fogalmat alkotni azokról a dolgokról, amelyek még nem történtek meg, de számunkra ez a terület egészen mást jelent, mint akár a legfejlettebb főemlősöknek. Amikor a jövőről gondolkodunk, a tudat olyan területére jutunk, amely egyre nagyobb fontossággal bír gondolatvilágunkban. Az ember, mint egyén rövidtávú reményei mellett megjelenik egy hosszabb lélegzetű jövőkép, ami életutunk jelentős részét magába foglalja. Az evolúció eredményeként kibontakozó tudat pedig már a saját jövőjéről igyekszik képet formálni, ami messze túlmutat az eddigi jövőképek természetén.

A jövőről való gondolkodás időtávja és tartalma behatárolhatatlan, és minél messzebbre próbálunk hatolni, annál inkább elszakadunk a valóságtól. A mégis szükségessé váló, beláthatónak gondolt távra szóló tervezés megalapozásához tisztában kell lennünk azokkal az értékekkel és célokkal, amelyek vezérelnek minket. Mindehhez a világ és saját magunk egyre alaposabb ismerete segít, ezek fundamentumát képezi és a jövőt magát értelmezhetővé teszi. Öncélú, szűk látókörű, de mindenképpen megalapozatlan az a jövőkép, amely ezek megfontolását kirekeszti vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Az univerzum hatalmas méretei és életkora látszólag kis valószínűséget hagynak annak, hogy az értelem csak az általunk ismert helyen és formában alakult ki, mégis az elszigetelten keletkező kozmikus civilizációk egymásra találásának esélyeiről csak találgathatunk. Mai ismereteinkből arra következtethetünk, hogy az emberrel kialakult értelem - legalábbis ma még be nem látható ideig - önmagára van utalva, túlélésünk a tőlünk független természeti tényezőkön kívül döntő mértékben rajtunk múlik. Reméljük, hogy az értelem általában önerősítő és nem önromboló természetű, de arra nem ismerjük a választ, hogy vannak-e határai fejlődésének.

Létfenntartási ösztönünk az ember és az emberiség előtt álló nehézségek felszámolásának irányába vezet minket, aminek módszereit egyre fokozottabban az értelem alakítja ki. Rengeteg, szintén ösztönös egyéb beidegződés is befolyásolja tetteinket és utunkat, nem ritkán újabb konfliktusokat teremtve a fejlődés számára. A gondolkodás az ilyen beidegződések átértékelését, szükség esetén kontrollálását, visszaszorítását vagy optimalizálását is lehetővé teszi, amire a civilizációs hatások következtében megváltozott élet miatt van szükség.

Az értelem alakulásának, fejlődésének folyamata katasztrófák nélkül aligha zárul le valaha is, de az előtte álló perspektívák csak rövid távon láthatóak, amint az a fejlődés egyéb területeire általában is igaz. Ennek alátámasztásához elég arra gondolni, hogy mennyi megtörtént dolgot nem láttunk előre, milyen nem várt pozitív vagy negatív fordulatok történtek velünk. Egész életünkre jellemző a véletlenek befolyása, gondolkodásunknak, értelmünknek köszönhetően mégsem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a körülményeknek. Az értelem egyik megnyilvánulása az, hogy a bizonytalansági tényezőket - legalábbis hosszabb távon és tendenciájában - egyre jobban ki tudjuk küszöbölni az életünkből. 

Az értelem célja a túlélés, tápláléka az ismeret, eszköze pedig a gondolkodás, ami lényegében a világról alkotott modell működése az agyban: minél valósághűbb a modell, annál magasabb szintű és hordozója számára annál hasznosabb az értelem, akár az egyén, akár a civilizáció vonatkozásában. Az ismeretek megszerzésének leghatásosabb eszköze a tudomány, amely önmaga is az értelem következménye. Az értelem fejlődése nem csupán a világkép pontosabbá tételében, hanem az ismeretek felhasználásában is jelentkezik, életünk alakításában, jövőnk tervezésében. Jövője függ világ- és jövőképünk alakulásától, a minél alaposabb megértésre és az ellentmondások, félreértések, valótlanságok felszámolására irányuló szándékunktól. Nem kétséges, hogy ez a folyamat akadályokon és súlyos konfliktusokon keresztül zajlik, de van rá remény, hogy ezek megoldása mindig sikeres lesz. A pozitív jövőkép hiányában azonban az értelem önromboló civilizációhoz vezet.

A jövő tervezése nem nélkülözheti az értelem hordozóinak együttműködését, mert ennek hiánya egymás ellen folytatott küzdelmet hoz, ami energiáinkat felőrli, ezzel jövőnket és biztonságunkat veszélyezteti. A sikeres jövő lényeges feltétele az értelem hasznosságába vetett hit, és az együttműködésre való készség annak kiaknázásában. A jövőt nagy mértékben alakító társadalmi viszonyok tendenciája - legalábbis történelmi időtávon - az erőszaktól a demokrácia kiteljesedése felé mutat, a mai korban pedig a demokratikus módszerek szélesítése, társadalomirányító szerepének erősítése a sikeresség egyik záloga. Az emberek személyes adottságaikban, érdeklődésükben, körülményeikben különböznek egymástól, így a társadalom sem lehet homogén, de az ésszerűség, az értelem előtérbe helyezése csökkenti a különbségeket ill. azok negatív következményeit. A sokszínűséget hasznossá teszi, a fejlődést a társadalmi feszültségek csökkentése irányába tereli.

Az értelem kialakulásában alapvető szerepet játszott az emberek ösztön alapú együttműködési képessége, ami még ma is nyilvánvalóan jelen van, azonban az értelem fejlődésének fel nem ismert mellékhatásai veszélyeztetik érvényesülését, ezért az ösztönösséget az együttműködés szükségszerűségének tudatosításával is erősíteni kell. A társadalom fejlődése során létrejött ideológiák az értelem széttagoltságát eredményezik, ami az ösztön alapú együttműködést blokkolva a szerves továbbfejlődést gátolja. A felmerülő globális ellentéteknek a történelem eddigi gyakorlata szerinti megoldása rendkívüli veszélyforrásokat hordoz, azonban ennek felismerésére és kikerülésére a gondolkodás racionalizálásával elvi lehetőség van. Gondolkodásunk, cselekedeteink alapvető mozgatórúgóinak feltárása, érdekeink értelmes hierarchiájának megteremtése és célszerű alkalmazása nyújthat segítséget az együttműködés erejének kiteljesítésére.

A tudatról

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.