A vallásosság bevésődése

Az ember és az állatvilág kicsinyei ösztönösen nagyfokú bizalommal viseltetnek az őket táplálók iránt, ami tehetetlenségük, kiszolgáltatottságuk és a környezetről szerzett tapasztalataik hiánya miatt teljes mértékben érthető. Olyan ősi és olyan erős ez az érzés, hogy a szülői státusz kialakítására is képes: az utódokban kialakuló kötődést nem vérségi, de nem is faji kapcsolat, hanem a megfelelő viselkedés tapasztalása váltja ki. A jelenséget leíró bevésődési hajlamnak különböző változatai jöttek létre, ami az emberi utódok esetében a kialakuló tudatra is döntő hatással van. Az agy neuronjai között elsőként kialakuló, tapasztaláson alapuló kapcsolatok egész életre szóló tartósságúak, és a tudatban mint ösztönök és érzelmek jelennek meg.

Az embergyerekek esetében az önfenntartási képesség kialakulásának időigénye abszolút és az élettartamhoz viszonyított értelemben is lényegesen hosszabb, mint az állatvilág egyedei esetén: az emberi utódok életük jelentős szakaszát függőségben és tanulással töltik. Ez a helyzet az evolúció új eszközének létrejöttét tette lehetővé: kialakult a személyes értelem, amelynek befogadóképessége az állatokéhoz viszonyítva jóval nagyobb, tartalma pedig a fajtársakétól és elődökétől is jelentős mértékben eltérhet, ezzel az alkalmazkodás időigényét és hatékonyságát nagyon jelentősen lecsökkenti. A létfenntartásnak ez a kultúrális evolúcióra épülő megalapozása az egyedek szellemi fejlődésén és generációk közötti gyarapodásán alapszik, nem igényel genetikai változásokat, ezáltal az ember alkalmazkodása nagyságrendileg hatékonyabb, mint az állatvilágé. Utóbbinál a megváltozott környezethez történő alkalmazkodás a túlélő fajok biológiai módosulásán, új fajok létrejöttén keresztül zajlik, sikeressége, eredménye döntően véletlen változások sorozatán múlik. Az ember esetében ezt a generációk váltakozásával együtt módosítható alkalmazkodási stratégiák váltják fel, ahol nem csak a fajtól, hanem a szülőktől kapott szocializációs örökség is meghatározó erejű.

A személyes tudat kialakulásának folyamatában a feltétlen bizalmon keresztül a világról, társadalomról kialakuló alapvető kép is rögzül, felnőtt korban már nehezen formálható alapelveket vésve a még képlékeny elmébe. További lényeges különbség az állatvilághoz képest, hogy - éppen a jóval hosszabb függőségi időszak és a lételemet jelentő társadalmi közeg miatt - a kisgyermekkorban kialakult konkrét viselkedés-formák már képlékenyebbek, azokat a környezetből érkező tudati ráhatások később is képesek számottevően befolyásolni. A fantázia a gyermekkorban a valóságtól és a tapasztalatoktól gyökeresen eltérő gondolatok formájában is megjelenik, amelyek irealitását kitalálójuk nem mindig érzékeli, ezért világképükbe mint létező dolgok épülnek be. Az emberi bevésődés komplexitása következtében a személyes mentalitás kialakulásának időtartama lényegesen hosszabb, de tartalma is rugalmasabb, azonban meghatározó szerepét továbbra is fiziológiai eszközök biztosítják, ezért a felnőtté vált egyedek gyerekkori élményei tartósan - akár véglegesen - meghatározzák a társadalomról és a világról alkotott képüket. 

Amikor a növekedés időszakának fiziológiai hatásai alábbhagynak, az ember további mentális fejlődését rövid vagy akár hosszú távon is korlátozó állapot áll be, amelynek módosítására már lényegesen kisebb lehetőségek nyílnak. A korlátozó tényezők hatása olyan mértékűvé is válhat, hogy az élet egyéb területein elfogadott gondolkozási, logikai szabályok a világkép mélyebb megértésében csődöt mondanak, a kialakult világmodell változtathatatlanná válik, és a továbbiakban axiómaként, gondolkodási kiindulópontként funkcionál. Ez jellemzi az olyan alapvető társadalmi kérdéseket, mint az ideológiai orientáció, ahol az érzelmi szinten rögződött alapok nehézzé teszik a világkép egyeztetését az azzal ellentmondó érvekkel, függetlenül azok erejétől. Hasonló nehézségekkel küzd a vallási és a politikai gondolkodás vonatkozásában egyoldalúan felnevelődött egyed, aki "zsigerből" ellenséget lát az övével ellentétesnek vélt nézeteket hangoztatókban. Az is előfordul, hogy a bevésődés a tudatot kóros mértékben korlátozza ill. módosítja, akár ön- és közveszélyes viselkedésmódok kialakítása révén, egyéni és társadalmi léptékben egyaránt. 

A kultúrális bevésődés a mágikus világkép kialakulásánál történelmileg is alapvető szerepet játszott. Az emberi értelmet formáló ősi tudati mechanizmus, a kérdések feltevése és válaszok keresése olyan területekre is betévedt, ahol vagy a válaszok voltak elérhetetlenek, vagy maga a kérdés-feltevés is hibás volt. A gondolkodás létrehozta a fantáziát, amelynek gyakran nem volt szüksége jó kérdésekre adható, valós tényeken alapuló válaszokra, és amelynek révén éppen a gyerekek különös fogékonysággal és feltétlen bizalommal vették az idősebbek misztikus kijelentéseit. A generációk számával arányosan növekedett a gyermekkorban befogadott, de objektív megfigyelésekkel nem alátámasztott gondolatok száma és ereje, amelyek az emberiség fejlődésével párhuzamosan szokások, előítéletek, babonák formájában beleépültek az emberi tudástárba, végül társadalomalakító jelentőségűvé váltak. A folyamatot a máig élő archaikus közösségek és a modern társadalmak hitvilágának összevetése révén tettenérhetjük: a vallás legprimitívebb fajtái hasonlóságot mutatnak a ma emberének ellentmondásos világképében kialakuló intézményesített és egyéni (személyhez kötődő) hitformákkal.

A vallásos hitet a fejlődés ismert és még ismeretlen mozgatórugóinak ereje alakította, és a jövőben is az lesz rá döntő hatással. Az ember- és természetfeletti erőkbe vetett hitet ma is jellemzően a bevésődés jelensége, az egyoldalúan közvetített ideológia fiatalkori rögződése és az ember misztikum iránti kritikátlansága tartja fenn. A fejlődés azonban túlmutat ezeken az erőkön: új tudathasználati mechanizmusok létrehozásával iktatja ki a rögzített ideológiák által okozott deformációkat. A gondolkodás összetettebb, igényesebb módszerei között régen megjelent a kritikai és analítikus gondolkodás, amely az ösztönös, irányítatlan (döntően a tudatalatti által uralt) gondolkodással szemben lassan, de biztosan teret nyer. Bár a gyermekkorban rögzült, pusztán a fantáziára épülő babonák, eszmék, ideológiák ereje tovább csökken, az emberi bevésődés jelentősége továbbra sem szűnik meg, mindössze tartalma alakul át, és az is kétségtelen, hogy e változás nem lesz gyors. A vallásos hit realitásáról, történelmi jelentőségéről és hasznosságáról alighanem hosszú ideig folyik még a vita, az azonban nem lehet kétséges, hogy a jövő alakításában nem lehet perdöntő szerepe, ahogyan ezt a közelmúlt tapasztalatai is mutatják: az utóbbi századokban a különböző vallások nem vettek részt a jövő formálásában, akár a társadalom, akár a tudomány fejlődését tekintjük. Az emberi viselkedésformák jelentős része a bevésődés révén alakult ki és öröklődött, és ezek tudatosabbá és kotrollálhatóvá tételére éppúgy szükség van, mint az emberiséghez születésétől kezdve kötődő hit megfelelő kezelésére, múltbeli és eljövendő szerepének és jelentőségének helyes megítélésére és alakítására. A tudati tényezők szerepének növekedése tovább folytatódik, az ember egész életére kiható tanulási folyamat kialakulásával a társadalmi fejlődés új távlatait nyitja meg, összhangot teremtve az egyre gyorsuló technikai fejlődés és az emberiség szellemi naprakészsége között. 

Emberiség válaszúton

Hitkérdések

Vallás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.