Hit, vallás, hatalom
Közhelynek hangzik, hogy nem vagyunk egyformák, pedig ennek köszönhető, hogy az élővilág mindig választ talált a környezet kihívásaira, és az emberiség sokszínű civilizációja kialakult. Hogy ez esetleg másképp is történhetett volna, az lehet vita kérdése, de miután így történt, most már mindannyiunk érdeke, hogy e fejlődés eljusson arra a szintre, amikor az ember biztonsággal kezelni tudja a természeti és társadalmi környezet negatív behatásait. Ehhez a közgondolkodásnak kell olyan szintre jutnia, amivel valós, közös érdekeinket felismerhetjük, ellentéteinket felszámolhatjuk és erőink szétforgácsolását megszüntethetjük.
Az emberben működő pszichikai tényezők között a legerősebbek egyike a meggyőződés, amelynek kiváltója általában valamilyen bizonyíték, vagy arra hivatkozó, logikus érvelés. A vallásos hit azonban a meggyőződést egy emberi érzékkel nem megtapasztalható, nem létező, kitalált természetfeletti, transzcendentális hatalom szolgálatába állítja, amit pszichikai ráhatással, befolyásolással ér el, az ehhez szükséges fogékonyságot pedig a vallás több évezredes gyakorlatának megfelelően a vallásos nevelés révén alakítja ki. Azok, akik képesek a pszichikum befolyásolására, az embereket mások céljainak szolgálatába tudják állítani, erejüket megsokszorozó lehetőséget kapnak az egy személy által nem megvalósítható tettek végrehajtására. Innen pedig egyenes út vezet a történelemhez, a társadalmi fejlődéshez, és a hit kiszélesedésével, erejének növekedésével, intézményesedésével a vallás és a hatalom összefonódásához is. A vallás így szerves, sőt döntő részévé, központi szereplőjévé vált múltunknak. Ez a szerep a civilizáció fejlődésével, a tudomány kialakulásával kezdett visszaszorulni, utat nyitva az állam, mint hatalmi gépezet és az egyház szétválásának, ami a vallás számára még mindig nem jelentette a teljes visszavonulást.
A hit természetes forrásai - jelentős mértékben gondolkodásmódunk részbeni következetlensége, hibái és tehetetlensége miatt - még mindig működnek, a változás folyamata társadalmi szinten lassúnak tűnik. Eközben a vallás erői különböző forrásokból táplálkozva igyekeznek újra teret nyerni, és az emberi gondolkodás kiteljesedésének folyamatát befolyásolni, amihez a gyors fejlődés visszásságai, hibái és tévútjai gyakran adnak jelentős muníciót. Ma a vallásos hit mellett olyan ideológiákkal is számolni kell, amelyek a múlt valamely szakaszában világunkat befolyásoló tényezővé váltak, ám a valláshoz hasonlóan mindenhatóságuk mítoszát elvesztették, és követőik most élet-halál harcot vívnak hatalmuk megtartásáért. Az egyház és a politikai hatalom összefonódása létrehozta a politikai jobb- és baloldal fogalmát: a hatalom támaszaként hosszú időn keresztül jelenlévő vallás összekapcsolódott a jobboldal fogalmával, a baloldal pedig - ennek ellentéteként - a vallással történő szembenállás jegyeit örökölte. A mai világban ez is összekuszálódott azáltal, hogy a pénzügyi-gazdasági hatalom saját erejének megőrzése és megerősítése érdekében módosította stratégiáját, kiterjesztve befolyását a baloldalra, ami így annak ideológiai álláspontját is zavarossá tette. A magára hagyott, korábbi partnerében csalatkozott, mindinkább a vallásra utalt jobboldal saját pozícióját a tömegek kézzelfogható érdekeire is építve próbál újra befolyáshoz jutni, ez pedig a vallás ismételt térnyerésével jár. Ezért tűnik a világ bonyolultnak, és ez osztja meg az embereket is ilyen végletesen. Valódi közös érdekeink ezért sikkadnak el és tűnnek kevésbé lényegesnek, holott ezek felismerése és érvényesítésük eszközeinek, módszereinek kialakítása ma már mindennél fontosabb.
A vallási intézmények ma már kerülik a cáfolhatóvá vált vallási tanok egyértelmű megfogalmazását, a hit sem kizárólag a vallásokhoz és egyházakhoz kötődik, a vallások nem kizárólagos gyűjtőhelyei az elburjánzott természet- vagy emberfeletti elképzeléseknek. Mindeközben az élet különböző területein számtalan, legtöbbször önzetlennek látszó befolyásolási szándék éri az embereket, egyebek között gazdasági vagy politikai előnyöket megszerezni akaró személyek és csoportok burkolt vagy leplezetlen kísérletei, amelyek révén alkalmazóik a megtévesztés régi és új trükkjeivel igyekeznek teret biztosítani maguknak. Az emberek és csoportok közötti kapcsolatokat a fizikai, anyagi és mentális erőszakon kívül a félrevezetés is mélyen átjárja, amelyek közül sok ellen a jog sem nyújt védelmet. A mai világ zűrzavarában való eligazodáshoz és boldoguláshoz olyan képességek válnak szükségessé, amelyek a tömegeket a racionális gondolkodás felé terelik, ám ezek megszerzéséhez az emberiség valós tudáskincsét felhasználva, kellő kritikával kell újragondolnunk a világot működtető erőkről alkotott elképzeléseinket. Ez vezethet el oda, hogy megszerezzük a hatalmat - ezúttal önmagunk felett.
|