Intelligens tervezés - a hit régi-új csapdája

Korunkra  kétségtelenül a tudomány és a gondolkodás felemelkedése jellemző, annak ellenére, hogy rengeteg esemény és jelenség látszik éppen az ellenkezőjét alátámasztani. Maga a vallásos hit is erősen csökkenő tendenciát mutat, legalábbis a nyugati tipusú kultúrák világában, de talán a változások globális jellege sem tekinthető erős túlzásnak. Az említett kultúrkörben a vallásos hit gyengülését visszafordítani igyekvő erők egyre erősebben csoportosulnak egy látszólag teljesen új gondolat mögé, amely a tudomány által legutóbb felfedezett jelenségeket igyekszik támpontul használni. 

Gyakran szembesülünk a természet hihetetlen bonyolultságával, vagy bizonyos jelenségek bekövetkezésével rendkívül kis valószínűségük ellenére, ami sokakban veti fel a kérdést, vajon nincs-e valami ember- illetve természetfeletti erő mögöttük. Sem a gondolat, sem a benne rejlő séma nem új, valójában ugyanaz, ami a vallások kialakulásához vezetett. Ami viszont - túl azon, hogy a tudomány válaszai éppen a felettünk álló erők gondolatának kizárásával születnek - alapvető jelentőséggel bír az intelligens tervezés ötletének kifejlődésében, az a vallás eddigi alapjainak fokozatos elerőtlenedése. Ez sem példátlan a vallások történetében, hiszen számtalan, korábban véres komolysággal állított és védelmezett tan bukott már el a tudomány és a gondolkodás fejlődése miatt. Ám most ennél sokkal többről van szó, mert egy feltételezett intelligens tervező kerül a képbe, ami a kor szóhasználatának alkalmazása révén életszerűbbé teszi a történetet, gondolatmenete, szándékai már sokkal emberiebbek, és ezért elemezhetők. Ha feltételezzük, hogy a tervező valóban intelligens, azt is el kell fogadnunk, hogy nem azonos a mindenen kívül létező, mindenható úrral, akinek szándékait és eszközeit semmiféle földhöz ragadt intelligencia nem képes felfogni. Ha az ember által eddig megismert világ jelenségeiből vonunk le bármilyen következtetést a tervezőre vonatkoztatva, akkor azt valamilyen, akár másféle világban keletkezett és kifejlődött lényről tesszük, amely számunkra még felfoghatatlan képességekre tett szert. Többek között világokat tud létrehozni, amelyeket saját elképzelései szerint tervez meg, de valamilyen oknál fogva magára hagy.

Az emberi gondolkodás logikája alapján (amely alapon maga az alapgondolat is felvetődött) továbbgondolva a szituációt, komolytalan lenne egy olyan tervező, aki saját szórakoztatására tenné meg mindezt, kérdés tehát az, akkor mi okból hozta létre a világot. Az intelligensen tervezett világ nem játék (egy játszó tervező túl emberi, túl valóságos, evilági), és alantas hatalmi vágyak tárgya sem lehet, mert ha így volna, a tervező semmiben nem különbözne egy ma már alulfejlettnek gondolt hús-vér embertől, aki mindent vágyainak rendel alá. A világ tehát valamilyen komoly céllal született, ami - magunkba nézve - nem lehet tervezőjének szakadatlan imádása, sokkal inkább a bennünk is lakó vágy a minden időkön túli létezésre, az örök túlélésre. Ez pedig azt jelzi, hogy mi magunk is az intelligens tervezővé válás felé haladunk. Akkor pedig az intelligens tervező nem más, mint elődünk, ősünk, aki vágyait rajtunk keresztül próbálta elérni, de semmiképpen sem felettünk álló tényező. Sőt, ha tovább gondoljuk, akkor rájöhetünk, hogy mai életünket sem képes befolyásolni, talán azért, mert mára minden bizonnyal megszűnt létezni. Ezért parancsolónk, bíránk sem lehet, mert jelenlétét nem tapasztaljuk az általa teremtett világban. Ha ez így van, akkor végképp nincs okunk egy mindenható feltételezésére, elég azt elfogadni, hogy személyében az anyagi világ fejlődésének vagyunk tanúi. De akkor miért hinnénk mégis, hogy egy intelligens tervező alkotása vagyunk? Nem más ez, mint az önmagát lekicsinylő elme menekülési kisérlete egy sokadik zsákutcába. Sajnos abban sem lehetünk biztosak, hogy az utolsó...

Emberiség válaszúton

Hitkérdések

Vallás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.