Az ateizmus alapjai és szerepe

Az ateista gondolkodás a vallás támogatói szerint embertől elrugaszkodott, erkölcstelen felfogás, amely a vallásos hit meggyalázására, az emberek hitének elpusztítására törekszik. Ezek az ismérvek történelmileg bármely vallásra jellemzők más vallásokkal szemben is, ezért a hit általános megalapozottságáról folytatott eszmefuttatások mindenhol hasonló indulatokat váltanak ki. A helyesen értelmezett ateizmus lényegét sokkal inkább a dolgok megértésének igénye, a tolerancia és a pozitív humanisztikus életszemlélet jelenti, szemben az egyes vallások által gyakran tanusított harcos és antagonisztikus szembenállással. Maga az ateizmus azon a felismerésen alapszik, hogy a történelmet napjainkig uraló és alakító vallásos hit a még nem eléggé hatékony emberi gondolkozás légüres tereinek kitöltésére kialakult spirituális - transzcendentális pótlék, amelyre a logikusan gondolkodó embereknek egyre kevésbé van szükségük. A világ megismerése révén az ateizmusig elvivő út azonban nem vezethet a hívők elleni keresztes hadjárathoz, éppen ellenkezőleg: embertársaink jobb megismerését és megértését, az összefogásban rejlő erők érvényesülésének elősegítését kell, hogy szolgálja.

A vallásos gondolkodás kialakításának és fenntartásának gyakorlata sikeresen alkalmazott módszerekre épült, de az ateista felfogás már a tudományos bizonyítékok megismerése előtt felbukkant. Az ókorban tudománnyá vált logika következetes használata sok filozófust vezetett erre az útra anélkül, hogy a megismert világról szóló konkrét bizonyítékokra alapozhatták volna a vallásos tanításokkal kapcsolatos kételyeiket. A valóságnak a transzcendencia szükségtelenségére alapozott, pusztán elméleti megközelítése nagymértékben segítette a tudományok és tudományos módszerek kialakulását, a segítségükkel felismert bizonyítékok létrejöttét. Ezek birtokában a nyitott szellemű emberek ma már magabiztosan állhatnak egy helyesen értelmezett, pozitív ateizmus talaján, amellyel a jelen és a közeljövő globális problémái megoldhatók és amelyre egy megbízható, pozitív jövőkép kialakítható.

Az ateizmus lényegét ismerő ember számára lelkiismereti és elvi kérdés, hogy ne essen a hívők és más nem hívők által gyakran elkövetett hibákba, ne a vallásos ellentéteket hangsúlyozza, hanem az emberek közötti hasonlóság bizonyítékait, közös eredetünket, amit a tudomány jóvoltából ma már nem lehet kétségbevonni. Számos nagy tudású ateista a vallás negatív tulajdonságaira, a vele való szembenállásra helyezi a hangsúlyt, amikor a két világnézetet összehasonlítja, így próbálva érveket adni az olvasó vagy hallgató számára. Ez a megközelítés gyakran negatív indulatokkal párosul, ami a hívőkből természetes ellenreakciót, az érvekkel szembeni kötelező szembehelyezkedést vált ki, elzárva az utat azok megfontolása és elfogadása elől. Az ateistáknak nincs igazán szükségük "hitük" megalapozottságának folytonos bizonygatására a másik oldallal szemben, ezért az ilyen megközelítés nem hoz áttörést az ateizmus megértésében, mint ahogy a hit egyes tételeinek magas röptű filozófiai vitákban, vagy köznapi csatározásokban történő cáfolata sem vezet előre ezen az úton. A világnézeti különbségek kiemelése helyett fontos, hogy meglássuk a vallásokban azt az összegyűlt élettapasztalatot, amely valójában az emberiség történelmi fejlődésének terméke, a társadalom működését és az emberiség fennmaradását segítő gyakorlat kifejeződése, ezért az ateizmus alapjaival is szerves kapcsolatban álló felismerések. Biztosítani kell a vallásos hittel élőket arról, hogy az ateizmus nem ellenük, hanem az egész emberiségért van, a mindenki által pozitívnak itélt értékeinket, tulajdonságainkat nem rombolja, hanem teljesebbé teszi, egyúttal fel kell adni a vallások harcias oldalának követését, az erőszakra alapozott hittérítést.

Az ateizmus kialakulásához is vezető, az emberi viselkedést és gondolkodást egyre alaposabban feltáró önmegismerési folyamatban az öntudat mellett az önérzetnek is fontos szerepe van, ami miatt a globalizálódó világban a helyesen értelmezett egyenlőség kialakulásához a jó partneri viszonyok elengedhetetlenek. Egyre jobban megértjük, hogy az előttünk álló, állandóan növekvő nehézségű feladatok megoldása összefogást igényel, de nem lehet együttműködést elvárni és kialakítani az egyenlőtlenség érzetének keltése, bármiféle erőfölény kinyilvánítása, érzelmi mélységű szembenállás mellett. Az emberek és embercsoportok közötti erőszakra alapozott növekedés kora leköszönőben van, szerepét átveszi a világ és saját magunk komplex megismerésére épülő, valós érdekeinket szem előtt tartó együttműködés. Ennek lehetőségeként az ateizmus nem csak a vallási, faji vagy bármilyen alapú ellentétek feloldását kínálja, hanem a világ jobb megértésében és céljaink keresésében is eligazít minket, hozzájárulva ahhoz a történelmi léptékű változáshoz, amelynek során egy tudatosan működő, egységes társadalom jön létre.

A hit és a vallások urallta, viszonylag hosszú korszak az emberiség fejlődésének egy jelentős időtartamát tette ki, de csak remélhetjük, hogy az ateizmus, mint a vallásokkal szemben kihangsúlyozott vallásnélküliség története jóval rövidebb átmeneti időszak lesz, amelynek során - a kitisztuló gondolkodásnak köszönhetően - a vallás társadalmi befolyása megszűnik, a vallás és az ateizmus ellentéte elveszíti jelentőségét. A vallás visszaszorulásával az ateizmusnak, mint a vallásos világnézet elvi ellenpontjának is csökken a fontossága, helyét az objektív ismeretekre és tudásra, a humanisztikus és a realista gondolkozásra alapozott életszemlélet veszi át. A misztikum iránti alapvető emberi hajlam azonban nehezen semlegesíthető, ezért azt sem lehet kizárni, hogy a jövőben időről időre elénk tornyosuló nehézségek, fenyegető ismeretlen erők hatására a transzcendentális megközelítés ismét táplálékot kap, és követői széles körben próbálnak hívőket találni. Ennek valószínűsége a tömegek tudományos és együttműködési kultúrájának magas szintre emelésével, ismereteinek folyamatos frissítésével jelentősen csökkenthető, míg a válság-időszakokban alkalmazott esetleges adminisztratív, erőszakos jellegű beavatkozások súlyos negatív hatásokat válthatnak ki, visszavetve a társadalom fejlődését az erőszakos szembenállás korába. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.