Ateizmus és politika
A politikai színpadon az ateizmus a baloldal eszközeként, annak egyik elméleti alapjaként van elkönyvelve, ami látszólag természetes következménye az ideológiák összehasonlításának, legalábbis addig a pontig, amíg a baloldal progresszivitását testesíti meg a jobboldal vallásosságával és konzervatívizmusával szemben. Ez az összehasonlítás hosszú időn keresztül valóban életképesnek bizonyult, azonban a különböző eszmékre épített baloldal válsága és a jobboldal útkeresése a korábban kézenfekvő csoportosítási elveket alaposan összekeverte. Mára a baloldalt képviselő szellemi irányítás dogmatikussá vált, miközben a modern hatalmi szférákhoz (pénzvilág, média) fűződő kapcsolatait politikai célokra használja. Mindez oda vezet, hogy a politikai magatartás megítélésében az ideológiai megközelítések helyett ma már a politikai erők tényleges tevékenységének vizsgálata célravezetőbb, ezzel az ideológiák hitelessége és jelentősége visszaszorul.
A ma zajló folyamatok egyik következményeként a baloldal politikai tevékenysége az általa használt vagy neki tulajdonított gondolatokra is sötét árnyékot vetett, így az ateizmus megítélését negatívan befolyásolja a közgondolkodásban. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy a vallásosság kérdésében kialakult ateista felfogás a látszat ellenére nem a baloldaliság eredménye, hanem attól független, a tudomány fejlődése révén megerősödött, a politikai küzdelmek pillanatnyi állásától és eredményétől független világnézeti elem. Az ateizmusnak a baloldallal történő összemosása helytelen, félrevezető és káros is, mert azt a látszatot kelti, mintha az aktuális politika terméke és része lenne. Sajnálatosan félrevezető jelenség, hogy az ateizmus fórumain szereplők jelentős részének megnyilvánulásai egyúttal érzelmileg erősen baloldali kötődésről árulkodnak, amivel az aktuálpolitika általuk képviselt, szubjektív módon felfogott „igazságait” belekeverik a világnézet egyik alaptételének számító kérdéskörbe. A valláshoz való viszony zavarosságát mutatja az is, hogy a politikai baloldallal nem kevés, magát hívőnek mondó támogató szimpatizál, de a baloldal véleményformálói is közelednek a hívő emberek felé - számos esetben a félrevezetés szándékával. Az nemigen fordul elő, hogy vezető jobboldaliak nyíltan hangoztatják ateista felfogásukat, noha a jobboldal döntéseivel nagyobbrészt egyetértők, azt támogatók között is lehetnek szép számmal, akik világnézetükben az ateizmushoz állnak közelebb, azonban a kérdés jelentőségét másodrendűnek tartják a politika egyéb, sorsfordító történéseihez képest. A problémakör szimmetriájának hiányát fokozza, hogy a jobboldali politika viszont nem távolodott el eredeti ideológiai bázisától, támogatottságát pedig a vallásosság ügyének előmozdítására is kihasználja.
Ellentmondásos és meddő az a gyakorlat is, amellyel az ateisták a vallásosság kérdéskörét - a vallásfilozófusokhoz hasonlóan - elsősorban „mélyenszántó” filozófiai érvelésekkel próbálják megközelíteni, ezzel elriasztva és bizonytalanságban tartva a téma iránt érdeklődő, köznapi módon gondolkodó embereket. Az emberré válás folyamatának tudományosan alátámasztott körülményei és története önmagában hordozza a vallás megjelenésének magyarázatát, ezzel bizonyítva azt, hogy a vallások, az istenhit létrejötte a civilizáció kialakulásának szerves része. E tény elfogadása másodlagos jelentőségűvé tesz minden, a vallásosságot és az ateizmust összevető gondolati kísérletet és filozófiai eszmefuttatást. Az értelmetlen, fárasztó viták és bizonyítgatások, amelyek századokon keresztül nem vezettek semmilyen kézzelfogható eredményhez, nem késztették egyik felet sem állításai feladására. Az ateizmus vallásfilozófiai érvei egyszerűen kiválthatók azzal a ténnyel, hogy az istenfogalom az emberi gondolkodás fejlődésének terméke, nem pedig egy, az emberektől független, azok felett uralkodó szuperhatalom definíciója. Ami csupán a vallásos emberek szubjektumában létezik, nem uralkodhat objektív erőként az emberek gondolatain és cselekedetein. A kapcsolódó tudományos ismeretek szaporodása és fejlődése kellően megalapozott bizonyossággá teszi a logikusan gondolkodó emberek kételyeit a vallásos hit kulcskérdéseiben, és ez egyáltalán nem politikai megfontolás vagy elkötelezettség kérdése.
|