Társadalom-fejlődési alternatívák
Az emberi faj társadalommá válása a tudat evolúciójaként következhetett be, amelynek során maga az emberi elme együtt fejlődött a közösségekkel. Az elme, a gondolkodás egyéntől függően rendkívül széles tartományban mozog, az emberi tevékenység nagyon nagy részének mozgatótugói még mindig a tudatalattiban gyökereznek, létfenntartásunkhoz és ösztöneinkhez kötődnek. A nagy tudományos eredmények túlnyomó többsége kimagasló képességű emberektől származik, akiknek nagyon gyakran a másik végletet képviselő ellenerőkkel is meg kellett küzdeniük eredményeik elfogadásáért. Az emberiség összteljesítményének hatékonyságát az állandóan egymás ellen ható erők eredője határozza meg, ez viszont - spontán körülmények között, az adott környezettől függően - az összes teljesítményhez képest elenyészően kis hányadot képvisel, akár a fejlődéssel szembe is mutathat. Mindezek az emberi természeten kívül a társadalomban még mindig jelenlévő nagy különbségekre vezethetők vissza, még akkor is, ha eddigi, spontán fejlődésünket hosszú távon pozitív tendenciák jellemzik.
Az emberi társadalom a civilizáció globálissá válásának időszakát éli, ami egyúttal elkerülhetetlenné teszi eddigi fejlődésének, működésének, jellemzőinek és eredményeinek átértékelését. A történelemben most először lehetőség kínálkozik arra, hogy a természet által kínált spontán fejlődést meghaladva, az emberiség valódi érdekeit felismerve jövőnket közös céljaink felé fordítsuk. Ez a feladat az eddigi legnagyobb, amit meg kell lépnünk ahhoz, hogy a fejlődést ne veszélyeztessék lépten-nyomon olyan tényezők, amelyek nagyobbrészt már ismertek, de kezelésük össz-társadalmi együttműködés nélkül nem működik, vagy bizonytalan eredményre vezet.
Az eddigi spontán fejlődés alternatívája a tudatos fejlődés, amely kellő alapokon már számtalanszor bizonyította hatékonyságát, jóllehet a spontán evolúció szerepe életünk eddigi alakulásában meghatározó fontosságú volt. Most viszont olyan volumenű lépések megtétele vár ránk, amelyekhez a természeti és társadalmi törvények felismerése által megerősödött tudásunkat közös és valós érdekeink szolgálatába kell állítani. Ezek alapos megfontolásokat igényelnek, a várható eredményeket és kockázatokat össze kell vetni a meghaladni kívánt úttal. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy nem a spontán fejlődést kell megszüntetni (ez gyakorlatilag lehetetlen volna), hanem saját fejlődésünkhöz új távlatokat, hatékonyabb módszereket kell alkalmaznunk az össztársadalmi gondolkodásmód hatékony és reális alapokra helyezésével.
A spontán fejlődés jellemzően a próba-szerencse módszeréhez hasonlóan alakul, sikeressége a tudatos fejlődéshez, ill. az ahhoz kapcsolódó elvárásainkhoz képest a legtöbb területen messze alulmarad. Ha nincs kellően megalapozott elképzelésünk vagy megbízható mintánk arról, milyen módon tudjuk valamely személyes vagy társadalmi méretű célunkat elérni, akkor kísérleteink gyakran fulladnak kudarcba vagy járnak nemkívánatos mellékhatásokal. Ez az emberi megismerési folyamat spontán módszere, amelynek során sok sikertelen lépés kell ahhoz, hogy lényeges törvényszerűségeket ismerjünk fel, így kerülve közelebb a megoldáshoz, a sikerhez. A kellően nem megalapozott társadalmi kísérletek azonban nagyon veszélyessé válhatnak, ezért a kockázatos megoldásokat a tudatosság kontrolljával el kell kerülni. Ahhoz, hogy hatékonyabban és gyorsabban, biztonságosabban jussunk eredményre, a megoldáshoz átgondolt feltevésekkel kell közelítenünk, tudatosan kell próbálkoznunk, kizárva az ösztönök tetteinkre gyakorolt hatásait. A tudatosságot a várható következmények egyéb kihatásainak felmérésében is használnunk kell, nem okozunk-e esetleg újabb, nem várt problémákat. Ebben sokat segít tevékenységünk morális alapú szabályzása, amelyet egy tudatos társadalomnak saját védelme érdekében ki kell alakítania. A spontán fejlődést így összevetve a tudatos fejlődéssel, azt tapasztaljuk, hogy a spontán fejlődés
- lassú, egyenetlen, mert véletlenszerű próbálkozásokon alapul, ezáltal a jó megoldás soklépcsős, iterációs folyamat eredményeként, lassan jelenik meg,
- hatásfoka meglehetősen rossz, lassú haladást biztosít, gyakran visz vakvágányra, a felhasznált erőkkel pazarlóan bánik,
- eredményessége nehezen jósolható, nem kiszámítható, esetleges, nem megbízható,
- megvalósulása nagyon gyakran válságokon keresztül zajlik,
- sokak számára okoz nem várt, szükségtelen megpróbáltatásokat,
- bizonytalansága miatt az emberekben szorongást, félelmet kelt,
- jelentősen fokozza a külső tényezőknek való kitettség, a védtelenség érzetét, erősíti az irracionális gondolkodást,
- a társadalomban feszültségeket, instabilitást teremt,
- az egyre fontosabb komplex tervezhetőséget, az optimum-keresést nem támogatja,
- alapvető emberi erőforrásokat emészt fel vagy hagy kihasználatlanul,
- károsítja és feléli a természeti erőforrásokat,
- végső soron az emberiség túlélését is veszélyezteti.
A tudatos, szabályozott fejlődés sokak számára ellentétben áll az emberi szabadsággal és a társadalmat működtető gazdaság bizonyos törvényeivel, konkrétan a szabadversennyel, ezért a spontán fejlődés "megzavarása" súlyos bűnnek számít. Akik így gondolkodnak, nem csak az ember és a gondolkodás hatékonyságában nem bíznak, de nem látják vagy szükséges áldozatnak tekintik azokat a problémákat, amelyeket a szabályozatlan fejlődés okoz életünkben, és nem figyelnek fel arra sem, hogy az ember milyen eredményeket ért el már eddig is a logikus gondolkodás révén. A kor egyik alapvető vonzataként a természetben és a társadalomban (ahogy a tudományban és a technikában is) az események annyira felgyorsultak, hogy a spontán fejlődés egyre kevésbé tudja őket követni, miközben eddig nem tapasztalt, súlyos és globális veszélyhelyzetek keletkeznek. Nekünk magunknak kell gondoskodnunk olyan megoldásokról, amelyek megteremtik egy megbízható fejlődési irány körvonalait és lehetővé teszik annak széleskörű alkalmazását. Ehhez általánosan használható alapelvekre, viselkedési módokra, célkitűzésekre és tevékenységre van szükség, amit egy globalizálódott, tudatos társadalom képes megteremteni. A kérdést, hogy elegendő-e a spontán fejlődés ennek elérésére, célszerűbb úgy felvetni, hogy mindezt látva helyes-e a jövő felé haladást továbbra is a véletlenre bízni. A döntéshez tisztában kell lennünk néhány alapvető problémával, amelyekkel az emberiség ma szembenéz.
- A történelem során, annak eredményeként létrejött ösztönös társadalmak különböző módokon, de még mindig rivalizálnak, ami viszont a ma alkalmazott erőforrásokat tekintve sok tekintetben veszélyt jelent az egyének és más társadalmak számára, így végső soron globális veszélyforrásnak tekinthető.
- Az emberi viselkedést alakító ösztönök nagyon hosszú idő alatt alakultak ki, gyakorlatilag jónéhány évezrede nem sokat változtak, ma azonban bizonyos részük egyre kevésbé hasznos a változó körülmények között, némelyikük egyenesen káros az emberi kapcsolatokban. Ennek felismerése zavart kelt szerepük megértésében és megítélésében, ezért kontrolljuk csak tudatos társadalmi háttérrel lehetséges.
- A történelemben számos lokális ellentét alakult ki, de csak nagyon kevés hagyott maradandó nyomot. Ma ezek a helyi tűzfészkek a világban uralkodó kiterjedt és bonyolult kapcsolatok miatt sokkal könnyebben globalizálódhatnak, tehát jövőnkre nézve a kisebb ellentétek is lényegesen nagyobb hatással lehetnek.
- A tudomány révén rohamosan növekszik azoknak az ismereteknek a száma, amelyek a természet felől fenyegető veszélyeket tárják fel, és amelyek megismerésével jövőnk méginkább veszélyeztetettnek látszik, jóllehet ezek nagy része rendkívül ritka előfordulásuk miatt még csak most kezd tudatosulni az emberiségben. Az ellenük való védekezés mai körülményeink között még megoldhatatlan problémát jelent, ezért a tudomány és a technika mellett a társadalomnak is nagyléptékű globális összefogást igénylő fejlődésre van szüksége, hogy a túlélés reményével nézhessünk az ilyen események elé.
- A tudományos és technikai fejlődés is hordoz nyugtalanító és óvintézkedéseket igénylő helyzeteket, elég, ha a környezetet veszélyeztető tevékenységre vagy a genetikában rejlő, sötétnek tűnő lehetőségekre gondolunk. Nem kétséges, hogy ezen a területen is globális mértékű gondolkodásra és módszerekre van szükség.
- Jövőnket a térbeli terjeszkedés és a rendelkezésre álló források korlátai nem határolhatják le, ugyanakkor a Föld felszíne véges, és a ma még szokatlan potenciális földi színterek lakhatóvá tétele a szükséges anyagi áldozatok aránytalan nagysága ellenére is csekély perspektívát mutat. Mai ismereteink szerint viszont a világűr belakása technikailag nem lehetetlen, és bár komoly anyagi és emberi áldozatokat igényel, a távlatok végtelenek, tehát hosszú távon az egyetlen igazán számba vehető megoldást jelenti az emberiség fennmaradása szempontjából. Kétségtelen, hogy csak a globalizálódott tudatos társadalom képes arra az erőfeszítésre, amely ezt a lehetőséget valóra váltja.
- A jövő technológiái önmagukban is számos olyan kérdést vetnek fel, amelyeket egy széttördelt, egymással rivalizáló közösségekben élő emberiség nem képest helyesen kezelni. Ezekről a technológiákról már most tudjuk, hogy veszélyesek lehetnek, némelyikük egyenesen globális kockázatokat hordoz magában, amelyeket csak egy együttműködő emberiség képes kordában tartani. Másik jellemzőjük, hogy kifejlesztésük rendkívül költséges, használatuk pedig csak hosszú távon és az egész emberiség számára fizetődhet ki, azonban fennmaradásunk érdekében feltétlenül szükség van rájuk. Ugyanakkor az általuk megmozgatott erőforrások elképzelhetetlen nagyságrendje miatt könnyen misztifikálhatók, és félelmet is kelthetnek a laikus közönségben, aminek elkerüléséhez széleskörű, tudatos felkészülésre van szükség. Amennyiben egy nem egységes tudattal bíró emberiségnek kell szembenézni ezekkel a kérdésekkel, társadalmi feszültségeket okozhatnak vagy vallási-ideológiai alapú ellenállásba ütközhetnek, szélsőséges esetben a jövőnket célzó, nagyléptékű technikai megoldások tudomány- és emberiség-ellenességbe torkollhatnak, ami viszont jövőnk lehetőségeit végzetesen lekorlátozhatná. Egy ilyen jövőkép a Nagy Szűrő fenyegető gondolatára emlékeztet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés