Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Tudomány és áltudomány

A tudomány az emberiségnek felbecsülhetetlen értékeket adott, a társadalom mégis felemás módon viszonyul hozzá. Ennek okai között említhetjük, hogy az emberek egy része ma sem elég művelt, de ezt nem tudja magáról, hiányosságait viszont a tudatlanok önbizalmát élvezve sikeresen pótolja a félműveltségre és misztikumra, irracionalizmus iránti fogékonyságunkra épülő, jövedelmező üzletté fejlődött áltudományokkal. Ez a dolgoknak csupán az egyik oldala, mert a két szembenálló, a tudományosság jelzőjét egyaránt magáénak valló fél aligha tartozik ugyanabba a súlycsoportba, ezért nehezen érthető a bennük bízó tömegek összemérhető nagysága. A magyarázathoz több tényezőt kell megfontolnunk.

-Az áltudományok művelői és híveik abban a hitben élnek, hogy az általuk felismerni vélt magyarázatok valódiak. E tévedésük valójában gondolkodásuk hibás alapjaiból fakad, amiért csak részben felelősek. 

- Az áltudományok képviselői számára központi kérdés az emberek tudatos vagy öntudatlan félrevezetése, ezért a tömegek felé sokkal aktívabban lépnek fel, a tudományt és képviselőit lejáratják. A megtévesztéshez értelmetlen, de tudományosnak tűnő, kitalált terminológiát és előadási stílust használnak.

- A félművelt emberek nem ismerik fel a két fél ill. állításaik közötti különbséget, bedőlnek az áltudományos propagandának.

- A tudományos eredmények elérése nem igényel feltétlenül hibátlan gondolkodást, az értékes eredmények egy része nemegyszer hibás kiindulási alapokból, véletlenszerűen született. Ez a tény önmagában is jelentősen csökkenti a tudomány képviselőinek pozitív megítélését, ahogy ezt a Nobel-betegségnek nevezett jelenség szemléletesen alá is támasztja.

- A tudomány képviselői nem szeretnek lealacsonyodni a közérthető logika és nyelvhasználat szintjére (vagy specializált gondolkodásmódjuk miatt nem képesek rá), nincs megfelelő kapcsolatuk a társadalmi többséget alkotó tömegekkel. A hiány pótlására nem áll rendelkezésre kellően hatékony ismeretterjesztő kultúra.

- A tudományok eredményei ma már a legtöbb területen messze kerültek a közember ismereteitől, népszerű kommunikálásuk sokoldalú speciális szakértelmet igényel. 

- Egyes tudományos kutatások célja vagy bizonyos eredmények felhasználásának módja etikailag kérdéses vagy kifogásolható, ezért a tudomány időnként rossz fényben tűnik fel. Más vívmányok a vallások alapjait veszélyeztetik, ezért a hívők egy része eleve nem fogadja el őket.

- A tudományok aktuális kérdésekre várt válaszai - egyebek között az egészségügy területén - gyakran késnek vagy elmaradnak, ami a tudományok erőtlenségének, haszontalanságának érzetét kelti.

- Az oktatási rendszer nem áll a helyzet magaslatán, az emberek jelentős része nem rendelkezik a körülöttünk lévő világ megértéséhez szükséges alapvető gondolkodási alapelvekkel és tudományos információkkal.

- A tömegeket nagymértékben befolyásoló média érdekei meglehetősen távol állnak attól, hogy alapvető funkciójukat, a társadalom informálását a művelt társadalom kialakítása érdekében lássák el. 

- A politikusok és a különböző ideológiák felkent papjai (nemegyszer ugyanazon személyek) saját haszonszerzésük érdekében, laikusan és zavart keltő módon avatkoznak be a tömegek nézeteinek formálásába és művelésébe, félremagyarázva akár a tudományos ismeretek egy részét is.

A felsorolás messze nem teljes, és gyökeres változást feltehetően csak az összes akadályozó tényező kiküszöbölése hozhatna. A leírt okok közül az egyik legfontosabb az akadozó, dadogó ismeretterjesztés, aminek hibáit a legilletékesebbek, a tudomány művelői és szószólói tudnák leghatékonyabban kijavítani, akiknél viszont nagyobbrészt még hiányzik ennek az igénynek a felismerése.

Az áltudományok leleplezésében szerepet vállaló szkeptikusok egy részének nem ritkán érzelmi, ideológiai alapokon álló politikai megnyilvánulásai is vannak, amelyek - többnyire negatív - megítélése így összekeveredik a tudomány megítélésével, lejáratva az általuk képviselt gondolatokat. A Nobel-díjas tudósok között nem ritka a Nobel-betegségnek nevezett jelenség, ami a saját tudományos hatókörükön túli, jóval kevésbé értékelhető kijelentéseikre, tevékenységükre utal. A magas díjjal járó elismerés egyesekben a tévedhetetlenség érzetét kelti, ami persze nem csak a tudós társadalom krémjénél fordul elő, hanem - egyebek között - azoknál is, akik a politikát egzakt tudománynak tekintve tesznek megfellebbezhetetlen nyilatkozatokat. A minta alapján ezt a jelenséget szkeptikus-betegségnek is nevezhetjük...

A tudomány társadalom általi elfogadottságához széles körű tájékoztatás szükséges, amelynek nyelvezete és stílusa is befolyásolja a megértést és azonosulást. Ma még azt tapasztaljuk, hogy ennek a gondolkodás- és fogalmazásmódnak a kialakítása messze nem tökéletes, a tudomány népszerűsítői nem rendelkeznek elég meggyőző erővel, módszerekkel és megfelelő fórumokkal. Ez persze nem a tudomány által megfogalmazott és elfogadott érvek hiányából fakad, amelyek nyelvezetének megértése viszont a joggal gyanakvó kisember számára tűnik reménytelennek. Hiányoznak a népszerűsítés megfelelő módszerei, intézményei és fórumai is, a szükséges anyagi és társadalmi támogatással együtt.

Az áltudományok népszerűségének növekedésében nagy felelőssége van a jogrendszernek, amely - nem egyedülálló módon - még nem találta meg azokat az eszközöket, amelyekkel a hamis ígéretek, a tudományos valótlanságok propagálása megelőzhető. Ennek egyik oka a szólásszabadság értelmezésének hiányos rendszere, amely nem körvonalazza pontosan sem a nyílt beszéd lehetséges tartalmát, sem a hiányából eredő potenciális ártalmak következményeit. A tudomány és az áltudomány kérdésében a jog nem foglalhat el semleges álláspontot, de ennek kielégítő megfogalmazása még várat magára.  A jogrendszer mentségére szól, hogy nemegyszer maguknak a törvényhozóknak sem egyszerű különbséget tenni tudomány és áltudomány között, de a probléma súlyát tekintve is eltérőek a megítélések. Különböző okok miatt a mindenkori hatalom sem feltétlenül és egyöntetűen érdekelt a tudomány támogatásában. Ahhoz, hogy e téren előreléphessünk, magának a társadalomnak kellene megmutatni, melyik oldalon áll.

A valóság világképe

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.