Az automatizálás hatása a társadalomra

A technika fejlődése gyakran okozott nem várt, mélyreható változásokat a társadalomban, ezek jelentős hányada mindennapjaink részévé vált. Történelmi léptékben e változások kezdetben több generáción keresztül zajlottak le, de tempójuk gyorsulása nem kétséges, így ma már egy emberöltőnél lényegesen rövidebb idő alatt tapasztalhatunk egyre több jelentős, sorsfordítónak is nevezhető, de legalábbis szokásainkat, viselkedésünket jelentős mértékben módosító újdonságot. Ezek egyike a már évszázadokkal ezelőtt elindult automatizálás egyre növekvő hatású kibontakozása, amelynek társadalmi feszültség keltő következményeit a történelemből ismerjük. Az elektronika és más tudomány-területek fejlődése hatványozott lendületet ad az automatizálásnak, aminek révén egyre szűkebb körű személyes részvétellel egyre nagyobb tömegben állítunk elő alapvető termékeket, élelmiszert és jóléti, valamint szórakoztató eszközöket. Eközben jónéhány társadalomban nő a munkanélküliség, különösen a pályakezdők és az idősebbek elhelyezkedése válik egyre nehezebbé, de a pályaváltásra kényszerülők is egyre nagyobb nehézségekkel néznek szembe. Tendenciaként és lassan nyers tényként is el kell fogadnunk, hogy a társadalmi javak előállításához egyre kevesebb ember elegendő, és a problémát nem enyhíti a fejlett társadalmakban tapasztalt jelentős szaporulat-csökkenés sem, viszont a profit-orientált gazdaságot működtető erők - az olcsó munkaerő lehetőségét kihasználva - a folyamatot időnként megpróbálják visszafordítani.

A keletkező feszültségek a foglalkoztatásban jelentkeznek először, aminek az általános munkaidő-csökkentés a jelenlegi társadalmi és gazdasági keretek között csak ideiglenes és további problémákat kiváltó megoldása lehet. Hosszú távon kitermelődhet egy széles társadalmi réteg, amely egyre növekvő hányadban, vagy akár egész életében a mai értelemben véve munkanélküli lesz, így sokak élete céltalanná, kiúttalanná válhat. Eközben az emberiségnek számtalan egyéb megoldandó problémája, feladata akad, amelyeket a jelenlegi társadalom-irányítási paradigmákkal nem lehet kezelni. A tendenciát erősítik a társadalmi rétegek közötti anyagi és kultúrális különbségek is, amelyek jelentős létszámú tömegek számára erősen korlátozzák az egyre magasabb intellektust igénylő szakmákban történő elhelyezkedés lehetőségeit. A mai spontán társadalom-építkezés gyakorlata egyre több olyan problémát termel ki, amelyek megoldása láthatóan gyökeresen új módszereket igényel, és elkerülhetetlenné teszi a fejlődés folyamatába történő megfontolt beavatkozást.

Az emberiségnek tudatosan kell olyan jól szervezett módszereket kialakítania, amelyek a törésmentes, folyamatos fejlődést éppúgy biztosítják, mint az alapvető, túlélési célú önfenntartás feltételeit. Ebben az új rendszerben a ma minden egyébbel szemben elsőbbséget élvező gazdaságnak továbbra is fontos, de nem kizárólagos szerepet kell kapnia, hogy a jólét fenntartásának anyagi feltételeit folyamatosan meg tudja teremteni. Mellette viszont meg kell jelennie, illetve mai fontosságához képest meg kell erősödnie az olyan intézményeknek, amelyek az emberiség szellemi potenciálját, technikai és öngondoskodási képességeit továbbfejlesztik és kiaknázzák. Mindehhez előbb-utóbb a maitól feltehetően lényegesen eltérő társadalom-szerveződési és irányítási eszközökre lesz szükség, amelyben a pénz és a jövedelem szerepe is a maitól eltérő lehet. 

Hosszú távon nem tekinthető megoldásnak a munkához nem jutó tömegek létfenntartásának alanyi jogon járó pénzbeli juttatással történő biztosítása, mert az így kialakuló inproduktív rétegek létének társadalom-feszítő hatása a társadalom szétszakadásához, ezzel végzetes feszültségek kialakulásához és mindent elsöprő robbanáshoz vagy összeomláshoz vezet. Ezért a társadalmi fejlődésnek a technika által létrehozott új helyzethez alkalmazkodó, azt ésszerűen és humánusan kihasználó megoldásokat kell kitermelnie, amelyek az infrastruktúra új dimenzióinak kifejlesztésével, új igények felismerésével és kielégítésével teremtik meg az értelmes foglalkoztatottság feltételeit. Ezzel lehet biztosítani az emberiség egységét, minden más erőfeszítés csak a problémák megoldásának halogatása, egyúttal a helyzet további súlyosbítása. A tömegek egyenjogúsításának igénye ma már nem kérdés, hanem megoldandó feladat és a jövő záloga, amihez azonban a társadalmat jól működtető módszerekre van szükség. Nagy szerepet kell biztosítani a tudás és különböző képességeink fejlesztésének, miközben a személyiség pozitív tulajdonságainak erősítése mellett környezeti és társadalmi létünk és jövőnk körülményei egyre fontosabbá válnak.

Emberiség válaszúton

Korkérdések

Társadalom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.