Túlnépesedés és lélekszám-csökkenés 

Napjaink égető kérdése a Föld túlnépesedése. Félelmeink oka a természeti kincsek és erőforrások végessége, amit a fogyasztás nem fenntartható mértékű növekedése láthatóan kezd kimeríteni, miközben a fogyasztók száma soha nem látott magasságokba emelkedik. 

Nem kétséges, hogy az emberiség erősödése - okként és következményként is - egészen napjainkig az egyedek számának növekedésével járt együtt. A nagyobb létszámú közösség nagyobb fizikai és szellemi erőt képvisel, a társadalom és a technika fejlesztésére ösztönöz. A környezet eltartó képessége azonban egy bizonyos határon túl a hagyományos életmód folytatása mellett elégtelenné válik, ezért a népesség növekedése konfliktusokat idéz elő, amelyek a korai és a fejlettebb társadalmak esetén is gyakran katasztrófákhoz vezettek, és a népesség számának erőszakos, kényszerű csökkenésében nyilvánultak meg. Az emberiség már több száz éve eljutott arra a pontra, amelytől kezdve a népességnövekedést csak a technika fokozódó igénybevételével tudja fenntartani. A szabályozatlan mértékű növekedés azonban egyre szélsőségesebb konfliktusokhoz vezet, tehát önmagában a technika alkalmazása és továbbfejlesztése nem oldja meg a helyzetet, hanem egyre súlyosabb kimenetelű veszélyhelyzeteket teremt. Végső soron a népesség korlátozatlan növekedése – bár a fejlődésben tagadhatatlanul fontos szerepet játszott – szabályozatlan formában az emberiség egészét hozza végveszélybe. 

Az állatvilágban a fajok szaporodását számtalan tényező korlátozza, ezek között - a környezet eltartó képességén túl - döntő tényező az egyedek élettartama és ezen belül a szaporodásra szolgáló időszak hossza. A természetben kialakuló dinamikus egyensúly a létszámövekedést csak ideig-óráig engedi meg. Az emberi faj szaporodását is sokáig ezek a tényezők határozták meg döntően, így a fajfenntartás a legutóbbi időkig ösztönalapon működött, azonban a technika fejlődése túlélési képességeinket és fajunk egyedeinek számát jelentősen megnövelte. A technika negatív hatása először akkor nyilvánult meg szembeötlően, amikor a háztartásokban megjelent a villanyvilágítás, kiterjesztve az ébrenléti időszakot és lecsökkentve a szaporodási ösztön számára kedvező sötétséget. A létszámnövekedés csökkenő tendenciáját mutatják a technikai fejlődés útjára ma lépő tömegek is, akiknél a halálozási ráta hirtelen csökkenése ellenére rövid időn belül lelassul a szaporodás üteme. Bár a korlátozódó gyerekvállalási hajlam már korábban is jelent volt, az ösztönökön alapuló fajfenntartás visszaszorulásának a végső lökést a civilizáció általánossá válása fogja adni.

A civilizáció kialakulása során, a tudomány és technika fejlődésének köszönhetően könnyebbé váló létfenntartás hatására az egyre több ismerettel rendelkező emberek – levetkőzve az ösztönlényként viselkedés örökségének egy részét, személyiségük fontosságának tudatára ébredve, a jobb életkörülmények mellett társadalmi elismerésre és rangra törekedve – a társadalomban elfoglalt helyük kialakítására helyezik tevékenységük súlypontját. A nemi egyenjogúság kiteljesedésével e szerep általánossá válik, és az utódvállalás egyre kisebb szerepet kap a személyes hajtóerők között, a társadalom gyarapodása így lefékeződik. A folyamatot rendkívüli módon elősegíti a fogamzásgátlás feltalálása és tömeges alkalmazása, ami végül minden család számára teljes szabadságot ad az utódok számának tudatos meghatározásában. A családalapítási hajlandóság végül olyan életkorra tolódik el, ahol a női fogamzásképesség és a gyermekek kihordásának képessége már jelentős mértékben lecsökken, növelve ezzel a kívánt, de meg nem született gyermekek számát, így a társadalom létszámának fenntartásához szükséges szaporulat az egyensúlyi érték alá esik. A tartalékok a szegényebb rétegek felemelkedésével, a társadalom homogenizálódásával lassan kimerülnek, amely folyamatot gyorsítja olyan társadalmi minták megjelenése is, amelyek a gyermekvállalást korlátozzák. A már korábban kialakult kétgyermekes családmodell csapdája az, hogy a látszat ellenére ez a modell nem megfelelő a társadalom létszámának fenntartásához. Három gyermek vállalása viszont lényegesen nagyobb áldozattal jár, de a lehetőségei is hatványozottan csökkennek az életkor növekedésével. A társadalom létszámának fenntartása így egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, miközben a folyamatot a társadalmi-gazdasági problémák tovább gyorsítják. Emiatt a fejlett, civilizált társadalmak létszáma csökkenni kezd, a társadalom elöregszik, ami sok tekintetben visszavetheti annak fejlődését. 

A társadalomfejlődés mai állapotában, globális szinten a lélekszám robbanásszerű növekedése és civilizációs eredetű csökkenése párhuzamosan, de földrajzilag elkülönülve zajlik. A technikát fejlesztő országokban az ösztönös szaporodás hajtóereje jelentősen visszaszorult, szemben a technikát átvevő országokkal, mert az ösztön alapú szaporodás visszaszorulása lassabb folyamat, mint a készen átvett technika hasznosítása. A népesség-növekedést segíti egyebek között az egészségügy rohamos fejlődése, amelynek következményeként az átlagéletkor ma a feltörekvő társadalmakban nagyobb ütemben növekszik, mint az iparosodásban elől járó gazdaságokban a technika intenzív fejlődésének beindulása idején. Ennek egyik oka, hogy a technika átvétele sokkal gyorsabb és könnyebb feladat, mint annak kifejlesztése, a személyes gátak és motivációk viszont lassabban épülnek fel, mint a technikát kifejlesztő társadalmakban. A feltörekvő országokban a túlnépesedés azonban a szegénységet konzerválva nemcsak társadalmi és gazdasági problémákat szül, de fékezi a civilizálódás folyamatát, így a népesség túlszaporodásának kívánatos és törvényszerű mérséklődését is. Mindez humanitárius vészhelyzetekkel súlyosbított, népvándorlás-jellegű mozgásokat generál a fejlett országok felé, de a túlnépesedő országokban az erőszakos politikai eszközök alkalmazása is ebben az irányban hat. A társadalom létszámának szükségszerű kontrollját csak e társadalmak civilizálódása útján lehet hosszú távon megoldani, ezért e folyamat felgyorsítása az emberiség globális érdeke.

A civilizált társadalmakra jellemző népességcsökkenés ugyancsak gazdasági és politikai feszültségekkel jár, ami lehetővé teszi a kevésbé tehetős, de feltörekvő népesség mozgását e társadalmak felé, további társadalmi súrlódásokat idézve elő. A fejlett országok munkaerő-problémájának ilyen kezelése hosszabb távon nem lehet megoldás, mert a kultúrák tömeges keveredése asszimiláció útján nem működik, az eredeti lakosságnak pedig nem lehet szándéka kisebbséggé válni saját hazájában, ezért a nemzetalkotó népesség fenntartása egyre erőteljesebb társadalom-politikai prioritássá válik. A születés és halálozás egyensúlyának kérdése csak a születések és a gyermekvállalás társadalmi megbecsülésének és az emberek társadalmi felelősségérzetének tudatos fejlesztésén keresztül valósulhat meg. A szabályzás nem csak morális kérdés és szociális feladat, végrehajtása a társadalom önfenntartási mechanizmusának részévé, végsősoron költségvetési tétellé válik. E folyamat megvalósítása a tudatossá váló társadalom feladata, ahol az emberek helyesen kialakított jövőképe a társadalmi önfenntartás hatékony és humánus elvárásainak kielégítésével jöhet létre.

Emberiség válaszúton

Korkérdések

A fejlődés zavarai

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.