Az új társadalom

A történelem során korábban kialakult társadalom-formáknak számos közös jellegzetessége van, egyebek között az, hogy erőszak alkalmazásával tartják kordában a társadalom nagy részét alkotó tömegeket, a jog- és tulajdonviszonyok az uralkodó réteget előnyökhöz juttatják, a hatalmat pedig olyan ideológiák támasztják meg, amelyek a tömegek gondolkodását és ítélőképességét eltorzítják. Ezek a vonások részben a demokratikus társadalmakban is léteznek, ahol viszont a valódi hatalom megnyilatkozásai nem mindig magától értetődőek, gyakran burkoltak és nehezen tettenérhetőek, ami azt is jelenti, hogy a demokratizmus sok esetben sérül, vagy legalábbis nem teljes. Mindezzel együtt a társadalmak fejlődése történelmileg az erőszak visszaszoruló tendenciájában, a tömegekre gyakorolt nyomás csökkenésében és az egyén szabadságjogainak növekedésében mutatkozik meg.

Ugyanakkor a tömegek számára továbbra sem állnak rendelkezésre olyan módszerek, amelyekkel önrendelkezési-önirányítási jogaikat kellő mértékben gyakorolni tudnák, mert a jogrendszer hiányosságai és a tulajdonviszonyok súlyos torzulásai hathatós eszközöket adnak bizonyos kiváltságos rétegek kezébe. Ezt a kiszolgáltatottságot nagymértékben segít fenntartani a tömegek ideológiák általi megosztottsága. Ebben a helyzetben magától értetődően érlelődnek az olyan gondolatok, amelyek valamilyen igazságosabb társadalom létrehozásáról, az elnyomás, kizsákmányolás és félrevezetés megszüntetéséről és az esélyegyenlőség megteremtéséről szólnak. A mindenkori társadalmi körülmények átalakításának igényét és a mélyről jövő elvárások jogosságát aligha lehet kétségbevonni. Számos jövőkép született már, gyakran jól ismert nevekhez köthetően, mások társadalmi elvárásokban körvonalazódó formában és egy-egy történelmi kor vagy népréteg vonásait viselve magukon, a fantázia gyümölcseiként vagy éppen idővel realizálódó gondolatok formájában. 

A társadalom fejlődése törvényszerű folyamatok révén valósul meg, az adott korra jellemző társadalmi és gazdasági viszonyok alakulásán keresztül. Nincs realitása azoknak a jövőképeknek, amelyek ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyják, és csupán a vágyakra, vagy valamely külső erő beavatkozására alapozva, egyik pillanatról a másikra változtatnák meg a társadalmi berendezkedést. Ugyanez igaz az utópiákon alapuló, többnyire távoli jövőbe vetített, erősen idealizált jövőképekre is, amelyek a fantázia termékei. Idealizált társadalmak azért sem jöhetnek létre, mert annak alapelemei egyedi, valóságos, gondolkodó emberek, eltérő igényekkel, elképzelésekkel és előítéletekkel, korlátozott egyetértéssel.

Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a társadalom jobbá tételéről örökre le kellene mondanunk, átengedve a terepet a spontán - sokszor spirális jellegű - fejlődésnek, az egyéni és a különböző csoportérdekeknek, figyelmen kívül hagyva a legnagyobb érdekcsoportot, a társadalmat alkotó tömegeket, és magát az emberiséget. A mai társadalmi berendezkedésről már eléggé összetett képünk kezd kialakulni ahhoz, hogy meglássuk, mely területeken akadozik működése, hol alakultak ki alapvető érdekeinkkel ellentétes tendenciák, milyen javításokra, átalakításokra van szükség a legalapvetőbb érdekek érvényre juttatásához. Ki kell deríteni, hogy e felismerések mennyire hasznosíthatók, mit lehet és kell tenni széles körben történő megoldásuk érdekében, milyen eszközök, lehetőségek állnak rendelkezésre ill. alakíthatók ki.

Ami rögtön szembeötlő, az a probléma információ-technológiai jellege, és ami biztató, az pedig az, hogy korunkra éppen e terület robanásszerű fejlődése jellemző. A folyamat a szemünk előtt, és jelentős mértékben - fogyasztóként feltétlenül - részvételünkkel zajlik, a kérdés az, hogy az eddig még soha nem volt lehetőséget hogyan tudjuk a társadalom alakítására használni. Az emberiség létszáma látszólag riasztó mértékűvé nőtt és tovább növekszik, ami sok új problémát vet fel, de más területeken - például a technikai fejlődés folyamatában - jótékony hatásai is vannak. Az információk terjedését tekintve visszahúzó erejű a társadalom sokszintű (kultúrális, földrajzi, nyelvi stb.) tagozódása, azonban ezt a hátrányt számos eszközzel lehet csökkenteni. A kommunikáció egyre nagyobb sebességgel fejlődik, a média által elfoglalt vezető szereppel járó visszásságok szembetűnőek, a személyek közötti kommunikáció visszafoghatatlan. Nehezen magyarázható, hogy alapvetően társadalmi célokat szolgáló módszerek és források még nem jelentek meg az interneten, miközben a társadalom megosztottságát tükröző, médiákhoz kötött véleményformálás, kommentelés már kibontakozott.

Talán csak néhány újszerű kezdeményezés és idő kérdése, hogy olyanok is kialakuljanak, ahol céltudatos, jól szervezett formában, az ellentéteket nem szító, hanem feloldó módon kerülnek a közbeszédbe alapvető kérdéseink, egy új társadalom körvonalai. E fórumok jóval több lehetőséget adhatnak a mindannyiunkat érintő kérdésekben folytatott egyszerű információcserénél, mert a gondolatok szerveződésének elképzelhető legszélesebb merítési lehetőségét nyújtják, felmutathatják azokat a területeket, amelyekben egyetértés mutatkozik, és azokat is, ahol a kérdések tisztázása nagyobb feladatnak bizonyul. Megmutathatják jövőnk alakításának azon sarokpontjait, amelyek körül a politikának mozognia kell, ellenkező esetben a politika szereplői nem számíthatnak a tömegek támogatására. Lehetőséget teremtenek olyan kérdéskörök felvetésére is, amelyekkel a mai közbeszéd még nem foglalkozik, és új tartalmat adhatnak a ma még nehezen értelmezhető részvételi demokráciának, mert az embereknek nem csak időszakonkénti, és nem csak szimbolikus, hanem folyamatos, érdemi beleszólási joguk van a társadalom jövőjének alakításába. Ezzel utat nyitnak a tudatos társadalom kialakulásához, amelynek perspektívái ma még nehezen körvonalazhatók, de célja egyértelműen az emberiség töretlen és behatárolhatatlan távú fejlődésének elősegítése.

Ebben a jövőképben nem lehet helye az erőszaknak, a diszkriminációnak és a félrevezető ideológiáknak, benne az emberek és az emberi társadalom érdekei megfelelő harmóniában érvényesülnek, a személyiség és a cselekvési szabadság a kölcsönösség és a humanizmus alapértékeivel együtt teljesedhet ki. A jövő alakításának alapmotívumait széleskörű felvilágosítással és társadalmi konszenzussal, globális alapelvek és módszerek kidolgozásával, elfogadásával és használatával, a folyamatos társadalmi ellenőrzés kontrolljával kell megkeresni. Az átalakulás első mozzanata lehet a társadalmi célú fórumok kialakítása, aminek alulról jövő kezdeményezésként, természetes szerveződés formájában kell megtörténnie, és működése során a manipulatív befolyásolás elkerülése alapvetően fontos feladat.

Emberiség válaszúton

Változó társadalom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.