Politika (kicsit) sarkítva

A világot mozgató erők a múltban direkt módon kötődtek a legerősebb fizikai erővel rendelkező hatalmakhoz. A társadalom demokratizálódása hozta el a ma már általánossá vált társadalom-irányítási módszert, aminek lényege a tömegek befolyásolásának politikához kapcsolása, fedett pszichológiai módszerek alkalmazásával. A társadalom fejlődésével azonban a változások tendenciája az erőszakra épülő hatalom visszaszorulása, a fejlődés demokratizálása  felé mutat, amiben a politika főszerepet játszik.

A történelem során kialakult politikai tömörülések általában valamely társadalmi réteg és/vagy eszme, ideológia érdekeit szolgálták, többnyire az érdekekhez igazított módszerekkel és eszközökkel. Mára a sok irányzat erőinek szétforgácsoltsága, azok hasonlósága vagy érdekközössége miatt a nagy tömegek által támogatott politikai irányzatok államok ill. államközösségek létrejötte a két oldal integrálódását felgyorsította és egyre inkább nemzetközivé tette, miközben a világ számos más államában továbbra is a demokratizmus elveit többé-kevésbé mellőző vagy máshogy értelmező politikai erők vannak hatalmon. A demokratizmus térnyerésének tendenciája azonban aligha kérdéses: a társadalom irányításának evolúciójában a nem demokratikus társadalmakhoz képest a demokrácia minőségi változást jelent. 

A demokratikus berendezkedésű társadalmak sajátos, elsősorban történelmi előzményeik és körülményeik eltéréseiből fakadó különbségre épülő eszközöket alakítottak ki az állam irányítására, de alapvetően a jobb- és a baloldal váltakozó dominanciájából származó előnyöket tekintik a társadalom irányítása szempontjából a leginkább célravezető tényezőnek. A két oldal szerepe és módszerei sokat változtak a közelmúltban, a közöttük korábban mutatkozó alapvető ideológiai különbségek részben átalakultak, társadalmi megítélésük is jelentősen módosult. A jobboldal korábban a hatalmat birtokló rétegek képviseletét látta el, a baloldal pedig a tömegek támogatójának számított. Ahogy a társadalomban eltolódott a hatalmi értékrend, úgy a két oldal orientációja is számottevően változott. A demokratizálódás terjedésével a politikai hatalom elvileg többségi befolyás alá került, míg a gazdasági életben a pénzvilág kezdett meghatározóvá válni. Kialakult és a tömegtájékoztatáson keresztül egyre nagyobb politikai befolyásra kezdett szert tenni a média is, amely fölött a pénzügyi-gazdasági hatalom - a magántulajdon szentségére alapuló mentalitás nyújtotta lehetőségeket kihasználva – jelentős befolyást szerzett. A hitélet tömegekre gyakorolt jelentőségének csökkenésével ezek a hatalmi tényezők fokozatosan elpártoltak a vallásra továbbra is támaszkodó jobboldaltól, és a tömegek felé jelentős érzelmi hatással bíró baloldali politikai erők felé fordultak, így a baloldal a gazdasági hatalom befolyása alá került. 

A folyamatban nagy szerepet játszott a baloldal eszméiben régóta jelenlévő liberális vonulat, amelynek képviselői nem csak a modern hatalmi formációkban, hanem a korábbi baloldal soraiban is jelentős hegemóniára tettek szert. A lépéshátrányban lévő jobboldal a liberalizálódott baloldal megnövekedett befolyását nem tudta kellőképpen ellensúlyozni. Az így kialakult hegemónia arra bátorította a liberalizálódott baloldalt, hogy a pénzvilág és a média támogatásával az erőviszonyokat tartósan a saját hatalmi céljainak szolgálatába állítsa, megváltoztatva ezzel a demokrácia alapjául szolgáló politikai váltógazdálkodás eddigi gyakorlatát. A megerősödött, de az új hatalmi tényezőktől függővé vált baloldal gyakorlatilag magára hagyta korábbi bázisát, amely ezt tapasztalva közelebb került a tömegek felé orientálódni próbáló jobboldalhoz. Ugyanez a változás sokakat szélsőséges viselkedési formák felé terelt, akik a jogos vagy annak látszó indulatokat meglovagolva felelőtlen magatartással és ígéretekkel igyekeznek teret nyerni. A régi-új ideológiai irányzat, a liberalizmus időközben eredeti gyökereitől is eltávolodva, jelentős változásokon ment keresztül. Ezek között egyaránt megjelentek a demagógia és a kirekesztés látszólag elítélt eszközei, együtt a humanizmus és a másként gondolkodás sajátos (félre)értelmezésével, és az értékek kizárólagos képviselete iránt támasztott burkolt igénnyel. Ebben a képmutatásban nagy segítséget jelent számára az, hogy a közvélemény jelentős része a hagyományos, pozitív tartalmú liberális értékrendet magáénak vallja, de nem képes felismerni a klasszikus szándékok és a felkínált téveszmék között. Éles ellentétet tapasztalunk a sugallt értékek és az erre hivatkozó politikai hatalom következményei, a magukat ilyen gondolkodásúnak vallók jelentős részének megnyilvánulásai között, akik nemegyszer a széles tömegek támogatását élvező értékekkel nem egyező, a társadalom érdekeivel élesen ütköző gyakorlatot folytatnak. 

A globalizálódott és sarkított politikai kép azonban tovább változik, és a tömegek egy új, a különböző irányzatok káros következményeit kiküszöbölő, azok előnyeit felvállaló, az egyén és a társadalom érdekeit egyaránt képviselő, méltányosabban kialakított társadalmi formációban szeretnének élni. Ennek útjai, módszerei, lehetőségei még sehol nem bontakoztak ki, azonban nem lehet kérdéses, hogy a megosztott, egymás ellen harcoló, erejüket szétforgácsoló oldalak párharca sokáig már nem lehet az irányítás hatékony eszköze. Az emberiség előtt tornyosuló problémák megoldása, az erők lényegesen hatékonyabb kihasználása iránti igény a politikailag szemben álló oldalak antagonisztikus élet-halál harcának megszüntetését, a politikai megosztottság felszámolását, az egységes, tudatos társadalom kialakulását követeli. Kérdés, hogy a változó társadalom ki tudja-e termelni az ehhez szükséges eszközöket, milyen teret ad az egymással ütköző ideológiákra épülő hatalmi törekvések felszámolásának és milyen eszközöket teremt egy új, az emberek és a társadalom érdekeit, fejlődését szolgáló, politikai ideológiáktól mentes gondolkodás számára. Kétségtelen, hogy az internet mint (viszonylag) új jelenség a tömegek új típusú és hatékonyságú kapcsolatrendszerét alakítja ki, a társadalom fejlődésére egyre nagyobb hatást gyakorol, és ez reményt ad arra is, hogy előbb-utóbb a politika- és gazdaságirányítás módszereit alapvetően átalakítja. Az ide vezető folyamatok azonban vélhetően nem kis ellenállásba ütköznek majd, és a változások sokkal időigényesebbnek tűnnek, mint a modern technika által létrehozott újdonságok elterjedése.

Emberiség válaszúton

A politika útvesztői

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.