Sajtószabadság, szólási szabadság

A vélemény-nyilvánítás joga iránti igény az elnyomó rendszerek eszközeivel és módszereivel szembeni harc során keletkezett, a demokráciában pedig általánosan elfogadottá vált. A sajtóban megjelenő megnyilvánulások tartalma kapcsán sajtószabadságról beszélünk. Történelmileg a szólásszabadság és a sajtószabadság kérdése az önkényuralommal szembeni emberi alapjogként került használatba, azonban a demokráciákban a sajtószabadság emlegetése ma már egyre inkább a politikai harcok kedvelt eszköze, ebben a viszonylatban értelmezve pedig a sajtó-és a szólásszabadság gyakran színpadi játékká, a befolyásolás, félrevezetés és megtévesztés eszközévé silányul. A fogalmak helyes használatához a társadalomban betöltött tényleges céljuk, szerepük és jelentőségük vizsgálata szükséges.

A sajtószabadság fogalmának keletkezésekor a sajtó alapvető feladata, a tömegtájékoztatás  a társadalom céljait szolgálta, azonban ez a helyzet mára erősen megváltozott. A nagyobbrészt magánkézben lévő, üzleti vállalkozásként működő sajtó, vagy általánosabb értelmezésben a média ma már jóval több funkciót valósít meg, miközben hatékony és veszélyes fegyverek vannak a birtokában: az emberek és embercsoportok befolyásolására alkalmas meszközök. Ezek használatának célja és módja a célközösség tagjainak érdekeivel ellentétes is lehet, akik ráadásul nem feltétlenül tudják megkülönböztetni a mögöttük rejlő, esetleg szándéktalan tévedéseket a valódi megtévesztő szándéktól. A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy a média az esetek jelentős részében valójában nem független, hanem üzleti vállalkozásként a tulajdonosok céljainak szolgálatában áll. A média alapvetően ma is az emberek informálására hivatott, de meghatározó szerepet kap tömegszórakoztatási funkciója is, amelyen keresztül ugyanúgy érvényesülhetnek hátsó szándékok. Ma a szólásszabadság e funkciók sajátos értelmezésére is érvényes, ami sokkal inkább a média, mint a társadalom érdekeit szolgálja, a média függetlenségének valódi jelentése pedig a társadalomtól, és nem a befolyásolási szándéktól való függetlenség. Az ide vezető folyamatok kiváltója a demokrácia öncélúan szabados értelmezése, ami a választójog megszületésén, a tömegek potenciális hatalomhoz juttatásán túl az egyéni érdekeket támogató burkolt módszerek használatát is szabaddá tette. A hatalom megszerzéséhez és megtartásához a tömegek befolyásolásán keresztül vezetett az út, amit a magánkézben lévő média teljesített be.

A média szószólói gyakran törnek lándzsát a sajtószabadság totális érvényesítése mellett, hangoztatva önzetlen, igazságon és közérdeken alapuló tevékenységüket, és ennek érdekében jogot követelnek a korlátlan önrendelkezésre, azonnal elutasítva minden, a tevékenységük szabályzására irányuló szándékot. Ugyanakkor a tájékoztatás és szórakoztatás ürügye alatt sok esetben önös csoportérdekek kiszolgálása és propagálása folyik, miközben a célcsoportok, és különösen a társadalom érdekei nem esnek egybe a médiát üzemeltető csoportokéval – sőt, egyre inkább különböznek attól. Általános értelemben kimondható, hogy a társadalom önvédelmi reakciójaként működő, a média szabályzására ill. korlátozására irányuló szándék a társadalmi beidegződés átalakulásának lassúsága miatt nem képes érvényesülni. Itthon különös vadhajtásokat eredményez a határokat sem ismerő befolyásolás, amelyet a hatalmat rosszul használó, erősen lecsökkent támogatottságú ideológiai és politikai erők alkalmaznak a média tevékenységének szabályzása okán. 

A szabályozottság kívánatos mértékét nehéz meghatározni: a társadalomnak van bizonyos tűrőképessége, és a félrevezetés szándéka sem minden esetben tetten érhető. Az azonban nem lehet kétséges, hogy a médiának mindig a társadalom valós érdekeit kellene szolgálnia. A probléma gyökerét a valós érdekek meghatározásának mikéntje jelenti, ami gyakran ideológia-függő eredményekre vezet, ezért hiteles megfogalmazásuk össztársadalmi feladat. Igy is létezhetnek ellentétek az egyéni és társadalmi érdekek (közérdekek) között, amelyek további mérlegelést igényelnek, de az előbbiek többnyire alacsonyabb rendűek. A média képviselői által gyakran ismételt felfogással szemben a korlátozásmentes sajtószabadság nem lehet elfogadható, mert rövid úton vagy hosszabb távon anarchiához vezet. A média nem formálhat igényt arra, hogy az általa kialakított értelmezésű sajtószabadsággal takarózva a társadalmat saját értékrendje szerint irányítsa, a társadalom pedig nem engedhet meg olyan médiatevékenységet, amely saját működésével, egészséges fejlődésével ellentétes. 

A média tevékenységét meghatározó jogszabályokat a társadalmi kontroll alatt álló államirányításnak meg kell fogalmaznia, ahogyan azon szabályok körét is, amelyek a vélemény-nyilvánítás szabadságát biztosítják. A szabályozás köréhez nem csak korlátozások tartoznak: a mindennapi életben egyébként nem ismeretlen gyakorlat példájára – a média alkalmassága révén – a szabályozás kötelezően végrehajtandó feladatokat is róhat a médiára, cserébe a lehetőségért, amellyel az adott médiavállalkozás, mint üzleti tevékenység egy adott társadalom hatókörében működhet. E feladatoknak tartalmukat és mennyiségüket tekintve a társadalmi alapérdekek, értékek szolgálatára kell irányulniuk, az adott társadalom javát szolgáló tartalommal. A demokratikus választások felhatalmazzák az államot működtetőket arra, hogy – a társadalom érdekeinek elsődlegességét mindig szem előtt tartva – e szabályzó tevékenységet a pártoktól és irányzatoktól független társadalmi kontroll mellett végrehajtsa. Ugyanakkor magának a civil társadalomnak is gondoskodnia kell olyan módszerek és intézmények kialakításáról és használatáról, amelyek révén a lehető legszélesebb körű egyetértéssel találkozó feladatok megfogalmazhatók. Ennek operatív megoldásában az állam szervező-támogató szerepe segítség lehet, azonban a függetlenségnek és az állampolgári részvételnek, kezdeményezésnek az adott folyamatban alapvető szerepe van. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.