Korunk "vallásai", az ideológiák

Az általános felfogás szerint a vallások valamilyen istenhitre épülnek, amelyek legtöbbje az ember képére teremtett istenség vagy istenségek létezését és működését tartják világunk alapjának. A kor politikai eszméi meglepő hasonlóságokat mutatnak a vallásokkal, az isten-fogalmat helyettesítő olyan motívum révén, amely az emberi tevékenységet irányító, befolyásolhatatlan és megkerülhetetlen, mindenható társadalmi - gazdasági törvények működését tételezi fel, a természeti törvényekéhez hasonló állandóság illúziójával. A liberalizmus ideológiája kezdetben a vallásra alapozott hatalmi kiváltságok trónfosztását tűzte ki célul, a személyes szabadságot állítva szembe az isteni akarattal és a társadalomban öröklődő kiváltságokkal, miközben a gazdaság működését a piac szabadságának és a verseny mindenhatóságának gondolatára bízta.

A liberális gondolkodás elindítói az emberi civilizáció felvirágzását a gazdaságot működtető, a szabadversenyben rejtőző láthatatlan jótékony erőtől remélték, ami nem azonos ugyan a mindenható istenséggel, de a kezdődő kapitalizmus korában a gazdaság feltörekvő szereplői számára hasonló jelentéssel bírt. A liberalizmus nézetei mára a kapitalista országokban széles körben elfogadottá váltak, lényegében az istenhitre épülő vallások hívei is magukénak vallják alapelveit, ami így a nyugati életforma részévé vált. A vallásokhoz hasonlóan azonban számos olyan tanítása van, amelyek idejétmúltak és a káros mellékhatások felszaporodásával járnak, ezek felismerésének elmaradása a liberalizmust dogmává teszi.

A szabadversenyes kapitalizmusban ugyanúgy hatalmas tömegek kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, mint a vallások uralta korábbi társadalmi rendszerekben, és az egyén szabadságát hirdető liberális eszme gyakorlatilag nem tudott változtatni ezen a helyzeten. A körülményeikkel elégedetlen rétegek - elsősorban a munkások, akiket a rendszer súlyosan függő helyzetbe sodort - kezdetben ösztönös lázadásokban próbálták megmutatni helyzetük tarthatatlanságát, és az elégedetlenség ideológiája is hamar megszületett. A kapitalizmussal és a liberalizmussal szembefordulva az új eszme a munkásságot emelte kiváltságos helyzetbe, és a feltétlen szabadságeszme helyett a kollektív hatalmat a többségi diktatúra révén irányító elvvé tette. A gazdaságban a kollektivizálás a termelő eszközök köztulajdonba vételét és a magántulajdon leépítését jelentette, ami a liberális alapelvek döntő részének megtagadásával járt. A kedvezményezettnek kikiáltott társadalmi réteg azonban nem rendelkezett a hatalom gyakorlásához szükséges képességekkel, ezért egy szűk elit gyámsága alá került. A hatalom elszemélytelenítése így óhatatlanul a kollektív hatalomgyakorlás ellentétébe, személyi kultuszba és diktatúrába csapott át, amikor a szocialista - kommunista eszme történelmi lehetőséghez jutott. 

A kommunizmus hatalomba kerülésével párhuzamosan az erőszakra épülő rasszizmus eszméje uralkodott el Európa néhány országában, amely a terjeszkedésben találta meg a társadalmi és gazdasági válságból történő kilábalás lehetőségét. A fasizmus kibontakozásában a szélsőséges hitnek éppúgy szerepe volt, mint a tömegpszichózison alapuló őrület elszabadulásának, amelyet a gyűlölet és áltudományos eszmék egy robbanásveszélyes korban végletekig erősítettek. Ideológiaként a valaha volt legpusztítóbb eszméket foglalta magába, amelyek ma a szélsőséges hitet kihasználó embertelen terrorizmusban ismét megjelennek. 

A kommunizmus túlélte ugyan a fasizmust, azonban kezdeti sikereit törvényszerű bukás zárta le, amikor a nyilvánvalóan életképesebb és tapasztaltabb kapitalista világ gazdasági versenyben győzte le az eszme fogságában rekedt országokat. Mindeközben több évtizedes történelmi példa mutatta meg a kísérlet embertelenségét és elvi tévedéseit. A békés visszarendeződés után az egykor volt szocialista országokban nagy tömegek maradtak ideológiai alternatíva nélkül, akik három út közül választhattak. Az istenhitre épülő vallást alapelvül megtartó jobboldal ideológiájának súlypontjai némileg átrendeződtek: az új hatalmi köröktől távolabb, de a tömegekhez közelebb került. A liberalizmus a szabadversenyt annak egyre súlyosbodó negatív tulajdonságai ellenére feltételek nélkül támogatja, amivel a hatalom legfőbb politikai kiszolgálójává vált. A szocialista-kommunista történelmi kudarc személyes megtapasztalásából kimaradt országokban a baloldal időközben identitást váltott, a liberalizmushoz és a hatalmi körökhöz közel került. Magyarországon a rendszerváltást kisebb-nagyobb nehézségek árán túlélő, de ideológiailag meghasonlott baloldal jelentős hatalmi tényezőként továbbra is fontos szerepet játszott a politikában, azonban az őket támogató tömegek a kezdeti illúziók szétfoszlása után elbizonytalanodtak. Összetartó eszme hiányában, valamint a nemzetközi segítséggel ismét hatalomra juttatott baloldal ámokfutása miatt a tábor széthullott, együtt a vele szövetségben álló liberális vonulattal.

A másik oldal, egy sokféle tendenciájú, de mégis körülhatárolhatóan gondolkodó tömeg, amelynek fő vezérelvei között a megtapasztalt liberalizmus és a baloldaliság elutasítása talán a legerősebb összetartó kapocs, de a nemzeti érzéseket, jogainkat és érdekeinket ért belső és külső támadások által kiváltott ellenérzés is erős motivációvá vált. Ugyanakkor ennek a gondolkodásnak fontos eredménye, hogy a kényszerű útkeresés közben olyan megoldásokat talált, amelyek hasznosnak és életképesnek bizonyultak annak ellenére, hogy a nemzetközi egységre lépett baloldali - liberális erők részéről súlyos támadások érték. Nem meglepő, hogy a hatalom a vallásos hitet támogató jobboldal kezébe került, hiszen a hagyományos és a jelenleg érvényes értékrendben is csupán ez az eszme áll a leszerepelt ideológiákkal szemben. Szerepe azzal is magyarázható, hogy életfontosságú szövetségesként az európai liberális baloldal egyetlen hangsúlyos ellenpontjának a kereszténydemokrácia ígérkezett. Kétséges, hogy ez a vonás önmagában fontos és hasznos lenne, ezért a további útkeresés kritikus, de ma még nem mutatkozó tényezőjének tekinthető az ezzel való szembenézés, aminek rendeződése után a ma még labilis alapok lehetőséget kaphatnak egy új, fenntartható irányvonal kialakítására.

Emberiség válaszúton

Eszmék és dilemmák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.