Liberalizmus
Idézetek a wikipedia.org-ról
(A Wikipédiáról átemelt szövegekre a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 (CC-BY-SA-3.0) licenc vonatkozik.)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Liberalizmus
A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a 17–18. századra, a felvilágosodás idejére nyúlnak vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus.
Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet, klasszikusai hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és igazságszolgáltatás rendelkezésre áll mindenki számára, azaz senki sem lophat, vagy alkalmazhat kényszert másokkal szemben. A gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul.
A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén magánéletébe.
A liberalizmus különböző formái nagyon különböző politikai megoldásokat kínálhatnak, de néhány dologban általában egyetértenek, mint például a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában, a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és - más ideológiákkal együtt - a szabad választásokban.
Sok belső egyet nem értés is van a liberalizmuson belül, különösen amikor a gazdasági és a szociális szabadság ütközik. A klasszikus liberalizmus hívei szerint az egyetlen igazi szabadság a kényszerektől való mentesség szabadsága. A liberalizmus minden formája a szabadságot védi, csak éppen mást és mást értenek szabadság alatt.
---
Demokratikus liberalizmus
Nem összetévesztendő a liberális demokrácia fogalmával, egy újra terjedő, pragmatikus irányzat. A nép részvételét igénylő demokratikus és az emocionális populizmust elutasító racionális liberális felfogás egyeztetése. Első lépéseként az első világháború után a liberalizmus elfogadta az általános és titkos választójogot. Jelenlegi legkényesebb vitatémája a polgárok véleményének két választás közötti kikérése, figyelembe vétele. Illetve annak figyelembe vétele, hogy egy demokratikus társadalomban nem mindenki liberális.
Liberális demokrácia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Liber%C3%A1lis_demokr%C3%A1cia
A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.
...
Valamennyi demokrácia liberális, mivel szabadságjogokat biztosít. Vannak különböző változatai, amelyek különböző fokon és eredménnyel működnek. A demokrácia liberális felfogása szerint a döntéshozást is korlátozhatja az egyéni és közösségi jogok valamint a szabadság védelmével. Nincs olyan nyugati demokrácia, amely ne korlátozná érdemben a többségi elvű hatalomgyakorlást. Az amerikai demokrácia a kötelező közterhekkel az egyéni szabadságjogokat kevésbé korlátozza, mint a különböző szintű európai demokráciák.[1] Politikai értelemben a magyarországi politikai rendszer liberális demokráciának számít, hasonlóan a tagállamokhoz az Európai Unióban, amely gyakorlatilag felvételi kritériumnak tekinti a demokratikus berendezkedést.
Felvethető ugyanakkor, hogy a pozitív jogok alkalmazása, a liberális elveknek ellentmondó nagy állam megerősödése, a redisztributív gazdasági rendszer, a pozitív diszkrimináció megléte és a választhatóság feltételeibe való beavatkozás (pl. a törvényhozó és végrehajtó hatalom esetében a női kvóta érvényesítése) jelentős eltérést mutat a klasszikus-, illetve gazdasági liberalizmus elveihez képest. Egyes vélemények szerint a liberális demokráciák ideológiája sokkal inkább a balliberalizmus vagy szociálliberalizmus.
------------------------------------------------
A liberalizmus története és nézetei dióhéjban
A társadalom működésének különböző területeire ható liberalizmus eredetileg az uralkodói hatalom jogosításának korábbi módszereit (isteni felhatalmazás, öröklődés stb.) volt hivatott felváltani, a személyes szabadságot mint emberi alapjogot vallotta, a gazdaság működésének alapelveként pedig a versenyre alapuló szabad piaci és kereskedelmi tevékenységet, mint alapelvárást fogalmazta meg. A kapitalizmus eszméjeként született, de politikai alapelvként is nagyívű pályát futott be. Tanainak jelentős része, egyebek között a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság (ezen belül a vallásszabadság), a gondolkodási és megismerési szabadság, nemek, rasszok hátrányos megkülönböztetésének tilalma az emberiség hétköznapi felismeréseiből kristályosodott ki, azonban a liberalizmus gyakran önmagával is ellentmondásba került ezek fontosságának, elsődlegességének sokféle értelmezése miatt. A mai liberális demokráciák eljutottak arra a szintre, ahol saját értékeikkel és nézeteikkel is szembekerülve a működésképtelenség jegyeit kezdik mutatni, miközben népszerűségük a magára hagyott tömegek elégedetlenségének növekedése miatt rohamosan csökken.
A liberalizmus viszonya a politikához a jogállamon és a demokratizmuson alapszik, miközben a kormányzati hatalom korlátozását sok tekintetben szükségesnek tartja. A személyes és a versenyszabadság védelmét az állami beavatkozások lehetőségének korlátozásával kívánja megteremteni, a szabadságeszméknek való megfelelés értékelését pedig e célra létrehozott magánintézményekre bízza, függetlenül azok tényleges hitelességétől és pártatlanságától, ahogyan a gazdasági szervezetek és az országok minősítésére is magánintézmények szolgálnak. Az USA esetében a hatalmi ágazatokat a fékek és ellensúlyok rendszerének nevezett mechanizmussal igyekeznek kontrollálni, amit a liberalizmus szószólói az eltérő igazgatási módszerekre alapuló viszonyok esetében indokolatlanul próbálnak számonkérni.
A liberalizmus mai - nem csak magyar - gyakorlata
A liberálisnak beállított alapelvek ma már minden demokráciában uralkodó és kétségbevonhatatlan értékek, legalábbis addig, amíg általánosságban beszélünk róluk. Nem kétséges, hogy az egyén szabadságjogai megfellebbezhetetlenek, azonban az emberek alkotta emberiség múltjának, jelenének és jövőjének a társadalom is szerves alkotója, létezésének feltétele és színtere, az ember elválaszthatatlan része. A liberális gondolkodás mai áramlatai egyes liberális alapelvek abszolutizálása során erről nem vesznek tudomást, a társadalom jogait nem tudják értelmezni, az embert a társadalomtól igyekeznek elszakítani, amivel viszont az emberek közötti együttműködés nélkülözhetetlenségét is kétségbe vonják. Egy jól működő világban a szabadságjogoknak és a társadalmi létből következő kötelezettségeknek legtöbbször nem alárendelt viszonyban, hanem egymással párhuzamosan kell megvalósulniuk, de kritikus, szélsőséges helyzetekben a jogok és kötelezettségek közötti ellentmondás bármelyik oldal javára feloldható. Ahogy a társadalom jogainak öncélú túlhangsúlyozása súlyos társadalmi krízist tudott előidézni, hasonló helyzetet okoz az emberi létezés színterének, a társadalomnak a jogfosztása is.
A különféle szabadságjogok felvetése a pluralizmus gyakorlati alkalmazása nélkül ezen elvek kisajátítása. A liberalizmus mai képviselői ezt teszik, amikor saját értékeik igazságát abszolutizálják, szembenálló vagy akár árnyaló nézeteket nem fogadnak el. Gyakori tapasztalat az, hogy a gondolkodás és a vélemény-nyilvánítás szabadságával szemben - gyakorlatilag alapvető önellentmondással - deklarálják elfogadhatatlannak, értelmezhetetlennek, vagy elviselhetetlennek, illegitimnek a velük vitába szállók véleményét.
Ha a fenti körülmények még nem tennék nyilvánvalóvá az abszolutizált liberalizmus igazságába vetett hit indokolatlanságát, a társadalom a közelmúltban átélt liberális hatalmi tevékenység visszásságait megtapasztalva alkothat véleményt erről az irányvonalról. A nyugat társadalmai megtapasztalhatták a fasizmus embertelenségét, de nem élték át ugyanazt a bolsevizmus uralma alatt, ahogy a liberalizmussal szövetséges magyar baloldal ámokfutását sem, ezért félreértik azt az ellenszenvet, amelyet a tömegek jelentős része a balliberalizmussal szemben táplál. A liberális gondolkodású emberek jelentős része sem érti a társadalomban bekövetkezett változásokat, azok mozgatórúgóit félremagyarázzák. A velük nem azonos nézeteket valló tömegeket becsmérelve, szorult helyzetüket az emberek egy részének az igazságtól való tragikus elfordulásaként beállítva, megújulási képességük hiányában elszakadnak a társadalmi valóságtól.
A magántulajdon intézménye számos pozitív hatása mellett sem teremtette meg a jólétet a társadalomban élő ember számára, amint azt a szaporodó válságjelenségek is igazolják. A liberalizmus által a szabadkereskedelemtől és a versenytől várt általános felvirágzás mellett, vagy inkább helyett megmaradt a kizsákmányolás, a tömegeket mélyen érintik a mértéktelenül gyarapodó tőke túlkapásai, a vagyonok felhalmozódása egyre növekvő kiegyensúlyozatlanságot mutat, a természet állapota is alaposan megsínyli a korlátozatlan gyarapodási vágy térhódítását. A gazdasági hatalom egyes birtokosai a szabad választásokra épülő társadalmat tisztességtelen eszközökkel igyekeznek befolyásolni, aminek a liberalizmus képviselői egyszerre áldozatává és közvetítőjévé váltak. Mindezzel együtt a megoldást nem a magántulajdon megszüntetése jelentheti, sokkal inkább azoknak a káros hatalmi törekvéseknek az ésszerű, tudatos korlátozása, amelyeket a liberális alapgondolatok mindenhatóságába vetett hit gátlástalansággá változtatott.
Gyakori nézet, hogy a demokrácia - legalábbis a nyugati demokrácia - liberális, mert a liberalizmus alapértékeire épül. Valójában ezeket az értékeket a társadalom természetes fejlődése termelte ki, a liberalizmus azonban sajátjaként kezeli őket, de nem kapott szerzői jogot és licenszdíjat sem fizet az alkalmazásukért. A demokrácia jelzőjeként használt liberális jelző valójában nem ezekre az értékekre, hanem a hatalmat gyakorló politikai irányzatra utal (függetlenül attól, hogy ilyen nevű szervezet esetleg nem is része a politikai hatalomnak). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a liberális jelzővel ellátott demokrácia egy, a liberális viselkedésmód által uralt társadalomhoz és/vagy hatalmi formációhoz kapcsolódik, amelyben a mai gyakorlat szerinti liberális stílusú véleményalkotás elsőbbséget élvez. Emellett azonban a demokrácia intézményét alapvetőnek tartó, de más felfogású demokráciák is léteznek. A liberális jelző mai használata (ha egyáltalán szükség van ilyen meghatározásra) az adott politikai mentalitást jobban tükrözi, mint azt a tényt, hogy a liberálisnak nevezett emberi értékek természetes velejárói a demokráciának. Az illiberális demokrácia kifejezés nem a liberálisként emlegetett alapértékeknek, hanem az anarchisztikus vonásokat mutató liberalizmusnak, mint jól körvonalazható, károsan tevékenykedő államigazgatási módszernek a tagadására épül. Magyar viszonylatban az adott politikai csoportosulás közelmúltban megtapasztalt politikai tevékenységének és jelenkori ámokfutásának következtében kialakult elutasítottságot jelenti. Messze nem azonos ez az értékek semmibe vételével, ahogyan az ellenérdekeltek láttatni szeretnék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés