Verseny vagy együttműködés

Az élővilág viselkedésének két, látszólag ellentétes jellemzője a verseny és az együttműködés. Az evolúció során mindkét viselkedési forma jelen van, bár a verseny a mai közfelfogásban jóval erősebb hangsúlyt kap a sorsdöntő változások alakításában, amit egyes eszmei irányzatok felületes megközelítéssel a társadalomra nézve is alapvetőnek tartanak. Hogy a verseny elsődlegessége mennyire vitatható, azt szemléletes példákkal jól lehet érzékeltetni. 

A Föld légköre a kialakult mikrovilág hosszantartó, lényegében változatlan működése, egyedeinek együttműködése révén jött létre azáltal, hogy az oxigént termelő baktériumok tevékenységének végterméke a légkörbe jutott, és ezzel lehetővé tette a fejlettebb, oxigénfogyasztó létformák tömeges megjelenését. Az egysejtű életformák egyes fajtáinak szoros együttműködése hasonlóan nagy jelentőségű változást eredményezett az élővilág fejlődésében, a soksejtű élet kialakulásában. Egy-egy faj tagjai, vagy akár különböző fajok közötti szoros kapcsolatok szemünk előtt is bizonyítják az együttműködés előnyeit, akár a hangyákra, akár az együtt legelő növényevők nagy hordáira, vagy az együtt vadászó ragadozókra, a szimbiózisban együttélő fajokra gondolunk. Az emberiség felemelkedésének története inkább szól az összefogásról, mint a versenyről, jóllehet valójában a két viselkedési forma általában elválaszthatatlanul együtt van jelen. A verseny az egyedek túlélését és természetes kiválasztódását szolgálja olyan időkben, amikor a létfeltételek szűkösek, az együttműködés viszont a fajok túlélésének állandó eszköze. Előbbiben nem csak győztesek, de vesztesek is vannak, utóbbi a résztvevők mindegyikének jelentheti a megmaradást. 

A tudat megjelenése hozta el annak lehetőségét, hogy mérlegelhessük, a verseny vagy az együttműködés célravezető egy adott helyzetben. Az életben általában nem feketén-fehéren jelentkeznek a döntést befolyásoló körülmények, amelyeket ráadásul egyéni érdekek és ösztönök is jelentősen árnyalnak, így a helyes választáshoz egyre magasabb fokú intelligenciára és az ösztönök befolyásának visszafogására van szükség. A mai kor meghatározó eszmei áramlatának alapja a verseny, elsődleges fontosságának elfogadása azonban az ösztönös viselkedésből származik és azt erősíti, ami a fejlődést egy bizonyos határon túl károsan befolyásolja és a problémák megoldása helyett azok súlyosbodásához vezet.

A verseny tiszta formájában sokkal inkább a sport kategóriájába tartozik, a társadalomhoz és gazdasághoz kapcsolódóan a harc lényegesen jobban írja le a dolog lényegét. Míg előbbi magában foglal valamilyen morális tartalmat, utóbbi nem zárja ki az erőszakot és a tisztességtelen eszközök alkalmazását, ami ma egyetlen vállalható ideológia számára sem lehet elfogadott. Ezt az ellentmondást jól szemlélteti a fegyverkezési verseny fogalma, aminek célja egyértelműen egy harc megnyerése, akár véres, akár vértelen eszközökkel. Az ember tudatosan választhat a harc vagy az együttműködés között, és normális körülmények között általában az utóbbi lehetőséget keresi, amelynek hiányában fordul a szembehelyezkedéshez és harchoz. Ennek alternatíva nélküli választása legtöbbször ösztönös viselkedést vagy morális torzulást tükröz. A tudat működésének magasabb szintjén válik világossá, hogy az egymás ellen dolgozó egyéni érdekek - bár a fejlődésben pozitív szerepet is játszhatnak - az erőket elforgácsolják, az együttműködés viszont felerősíti és jóval nagyobb teljesítményre teszi képessé az emberiséget. 

Amikor egy felmerült kérdés vagy feladat megoldására különböző, logikai alapon nem eldönthető lehetőségek merülnek fel, akkor a különböző változatok közötti választáshoz a verseny adhat támpontot. Együttműködés során is létezik az egészséges verseny, egyfajta rangsor kialakítása vagy teljesítmény-értékelés céljából. A jövőben ránk leselkedő nagy veszélyeket azonban csak az együttműködés hangsúlyossá tétele révén lehet elkerülni, amire a globális veszélyforrásoknak fokozódóan kitett emberiségnek egyre nagyobb szüksége van. Az erőszakkal együttjáró verseny a csupán önmaga érdekeit szem előtt tartó egyének vagy csoportok számára lehet kizárólagos vagy elsődleges megoldás, a tudatos társadalomban élő embereknek egyre növekvő mértékű együttműködésre van szükségük, aminek felismerése tulajdonképpen az ösztön és a tudat közötti minőségi különbség megnyilvánulása mindennapi életünkben.

Amíg az intelligencia csak az egyén érdekeit szolgálja, és szembemegy az emberiség valós érdekeivel, addig a tudattalan természet ösztönös viselkedését tükrözi, még akkor is, ha az egyén számára lehetővé teszi céljainak elérését. Nem vitatva, sőt alapvetőnek tartva az egyéni döntés szabadságának fontosságát, az emberiségnek mindezt egy olyan rendszerbe kell foglalnia, amelyben a tájékozódási pontokat saját, jól felismert érdekei jelölik ki, amelyek azonban nem ütköznek a társadalom érdekeivel, és mások megalapozott elvárásaival is harmóniában vannak. Ehhez elkerülhetetlen, hogy érdekeinkről, perspektíváinkról és a verseny ill. az együttműködés alapszabályairól folyamatos társadalmi konzultáció alakuljon ki, ami a konszenzuson alapuló normák kialakulását egyre szélesebb területeken teheti lehetővé. A szükséges eszközrendszer az internet létrejöttével fizikailag már rendelkezésre áll, módszertana és egyéb feltételei azonban még nem alakultak ki.

Emberiség válaszúton

Alternatívák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.