A kozmikus társkeresés perspektívái

A Drake által több, mint ötven éve felírt formula a galaxisban egyidejűleg létező, mai elképzeléseinknek megfelelő módon rádiófrekvenciás hullámok segítségével galaktikus kommunikációra vállalkozó civilizációk számának becslésére szolgál (N-nel jelölve). Bár rengeteg általánosítást és feltételezést tartalmaz, és ma már nem tekinthető igazán korszerű támpontnak, használatával lehetőségeink több vonatkozásban is becsülhetők. 

 N = R * fp * ne * fl * fi * fc * L

Az "R" a galaxisban évente keletkező bolygók számát takarja, értékére a csillagászok szerint 5-10 közötti becslés valószínű, Drake a nagyobbik számot használta. Az "fp" – a bolygókkal rendelkező csillagok aránya a galaxisban - nagyságát tekintve 0 és 1 közötti szám lehet. Kutatása a relatíve közeli csillagokat tekintve az elmúlt évtizedben kezdődött el, és bár még távol vagyunk a konkrét számoktól, általánosan elfogadható értéke Drake szerint 0,5 körül mozoghat. Az "ne" egy átlagos bolygórendszerben található, az élet számára kedvező körülményeket biztosító bolygók száma (az esetleges lakható zónában keringő bolygókról van szó), amelyeken "fl" valószínűséggel jött létre élet. Az életet hordozó bolygók között az intelligenciát mutató fajokat kitermelő bolygók arányát az "fi" tényező jelenti. Maga az intelligencia megítélésének kérdése erősen vitatott, de mai felfogásunk szerint egy arra alkalmas bolygón többféle, intelligenciával rendelkező faj fejlődhet ki, akár közel egyidőben, akár más korszakokban. Ezek azonban különböző evolúciós előzményeik és körülményeik miatt nem feltétlen jutnak el a csillagközi kommunikációra képessé tevő technikai civilizáció kialakulásáig, amelyek arányát "fc"-vel jelölhetjük. Ezeket a tényezőket az eddigi egyetlen tapasztalat alapján becsülhetjük, azonban semmi garancia nincs rá, hogy galaktikus méretekben is megfelelőek. Drake a képlet felírása után 1961-ben a következő értékeket használta: 

ne=2, fl=1 (a Földön kívül akkoriban a Marsot is ebbe a kategóriába tartozónak gondolták). 

fi=0,5 (intelligens életet csak a Földön tapasztalunk).

fc=1 (az intelligenciát szigorúan értelmezve és feltételezve, hogy az intelligens fajok eljutnak a technikai civilizáció állapotába).

A kommunikáció-képes civilizációk kommunikációs hajlandóságának időtartama, az "L" paraméter megítélésében a sok pesszimista vagy éppen optimista jóslaton és megfontoláson túl figyelembe kell venni azt is, hogy jövőbeni evolúciós utunk és a történelmi-társadalmi fejlődés irányára nagy - talán döntő - hatással  lehet a  technika alakulása. Emiatt nem csak túlélési esélyeink, hanem kommunikációs eszközeink, vagy éppen a kommunikáció utáni érdeklődésünk változása is befolyásoló tényező lehet. Bár Drake első tartambecslése 10000 év volt, az elmúlt 50 év változásainak sebessége és felismerései legalábbis megkérdőjelezik ezt a magas értéket, ugyanakkor más, még nem ismert technikák felfedezése az időtartamot és a keresés hatékonyságát is jelentősen növelheti.

Ha az első becslésnél használt mennyiségeket behelyettesítjük, akkor a kortárs, egyidőben létező potenciális kommunikáló civilizációk számára 50.000-et kapunk. Első ránézésre hatalmas szám ez, mutatja annak a kornak a szemléletét, amelyben nagyon sokan úgy gondolták, hogy a csillagközi kommunikáció a küszöbön áll, de táptalajt adott annak a tanácstalanságnak is, amely tíz évvel korábban Fermi-paradoxonként vált ismertté (ha ilyen sokan vagyunk a galaxisban, akkor miért nem fedeztük még fel őket?). Drake az idő múltával némileg módosította a formulához felhasznált paraméterek értékeit (a képződő csillagok számát 10-ről 5-re, az intelligenciát kitermelő bolygók arányát 0,5-ről 0,2-re), de még így is 10.000 kapcsolatra váró civilizációt vízionált. Ha a korábbiakban leírtakhoz további bizonytalanságot adva a galaxis szerkezetét és a vizsgált civilizációk eloszlását közel homogénnek képzeljük el, akkor megbecsülhetjük azokat a távolságokat és időigényt, amelyek a csillagközi kommunikációhoz szükségesek lehetnek. Ez a becslés valószínűleg konzervatív eredményeket (a valóságosnál nagyobb távolságot és időigényt) ad, de a kapott nagyságrendek így is elgondolkodtatók. 

A Drake által alkalmazott eredeti paraméterek használatával a kommunikációképes civilizációk átlagos távolsága néhány ezer fényév nagyságúra adódik, ami a Tejútrendszerben már elég nagy távolságnak számít, az esetleges jelek vételi esélye gyakorlatilag a jelenlegi technikai lehetőségeink felső határa körül mozog. Egy, a kommunikációs képességei kezdetén álló civilizáció számára ez azt jelenti, hogy - sikeres vételt feltételezve - az általa küldött visszajelzésre érkező válasz esetén még egy viszontválaszra van esélye azzal a reménnyel, hogy a másik fél arra is reagál. Csak egy rendkívül önzetlen és közlékeny civilizációtól remélhető az, hogy saját tudását a kapcsolatfelvétel után folyamatosan igyekszik átadni a másiknak, de még ez sem jelenti azt, hogy az így szerzett információ érthető és hasznos lesz a másik fél számára. Mindez persze nem azt jelenti, hogy egy ilyen kommunikáció csak meddő lehet, azonban egy célzott üzenet elhangzása és a válasz megérkezése közben eltelt idő alatt a kérdéses civilizáció azt is elfelejtheti, hogy valaha valamilyen kérdést feltett, nem beszélve arról, hogy a választ már saját maga is régen felfedezhette.

Annak az esélye, hogy valamely civilizáció az általa pillanatnyilag képviselt technikai fejlettséghez képest éppen jól hasznosítható információkra tesz szert, alig több a semminél. Az egyetlen hasznos újdonság az a bizonyosság lehet, hogy nem vagyunk egyedül, ezt azonban egy véletlenül elfogott jelből is megszerezhetjük. A Drake által később elképzelt 10.000 civilizáció esélye ezt a helyzetet csak tovább rontja, hiszen ez esetben az átlagos távolság még nagyobb lesz, ezért a kezdeményező civilizációnak csak egy kérdés adatik, amelyre választ remélhet. Vajon lehet-e találni olyan kérdést, amelyet ilyen körülmények között érdemes feltenni? A kommunikációban aktív fél - bizonyos, saját fejlődéséből leszűrt megfontolásokkal - a passzív, és feltehetően kevésbé fejlett civilizációt kéretlenül is elláthatja olyan információkkal, amelyek saját elképzelése szerint hasznosak lehetnek, de erre a romantikus sci-fi műfajából vett fordulatra még kisebb eséllyel számíthatunk, ahogyan egy esetleges, folyamatosan továbbfejlesztett galaktikus tudásanyag továbbadására sem lehet igazi reményünk. A galaktikus enciklopédia alighanem a nagyot gondoló fantázia terméke marad.

Korunk nagy gondolkozói közül sokan osztják azt a nézetet, hogy az aktív társkeresés halálos veszélyekkel is járhat, mert az idegen fajok természete nem feltétlen békés. Igazi baj persze csak akkor történhet, ha közvetlen konfliktusba kerülnénk velük, ez pedig a jelenleg reálisnak gondolt fizika alapján aligha valószínű, de a fantázia a technikát is felruházza ma még nem ismert lehetőségekkel, amelyek ezt a biztonságosnak látszó helyzetet megváltoztathatják. Az erőszakos idegenektől való félelem azonban bármely civilizációban (esetleg az összesben) leállíthatja a társkeresést, és akkor a mi próbálkozásunk is meddő marad.

Nem ritka - sőt alaptalannak sem mondható - az a felfogás, miszerint a galaxisban jelentős eséllyel egyedül vagyunk. Ez arra a gondolatra alapszik, hogy az élet keletkezése ugyan számottevő valószínűségű, de az egysejtű élet és az intelligenciát hordozó soksejtű életforma között számtalan buktató, Nagy Szűrő lehet. Ezért a technikai civilizáció kialakulásáig (és tartós fentmaradásáig) vezető út akár nagyon kis valószínűségűként is felfogható. Elgondolkodtató, hogy a Földön az alapvető fizikai feltételek megjelenése után az élet viszonylag nagyon gyorsan (néhány tíz millió év alatt) megjelenhetett, de a primitív, sejtmag nélküli baktériumok csak egy milliárd év múlva jutottak el a megfigyelhető változatosság megjelenéséig. További egymilliárd év kellett ahhoz, hogy a soksejtű életmódhoz szükséges sejtmagos baktériumok kialakuljanak, amelyek végül újabb 1,5 milliárd év alatt hozták létre a megfigyelhető soksejtű életformákat. Ezek aztán gyors burjánzással gyorsan megteremtették a változatos életformákat, de a gondolkodó agy és a technikai civilizáció megjelenéséig még így is mintegy 600 millió év telt el, rengeteg buktatóval. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a földtörténet történéseit nagyon hézagosan ismerjük, miközben tudjuk, hogy az élet alakulását a véletlen rendkívüli mértékben befolyásolta. 

Úgy tűnik, hogy a rádiófrekvenciás technológiával történő kapcsolatkeresés nem kecsegtet az emberiséget hamarosan felvirágoztató fordulatokkal. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez a felismerés a jelenlegi ismereteinkre és technikánkra épül, és a tudomány és techika rendszeresen hoz újabb váratlan ismereteket és lehetőségeket. Nem tehetünk tehát mást, mint tovább keresünk, amihez tudásunk gyarapodása ma még nem ismert távlatokat, lehetőségeket és módszereket nyithat meg. A sci-fi szerzők fantáziájának nem kis része valósággá vált már, de a mai techika nem egy olyan eredményt is elért, amelyet senki nem jósolt meg előre. A tudás fejlődésének üteme egyre növekszik és új eredményei ma már egyre rövidebb időszakra jósolhatók meg. Remélnünk kell, hogy mindig az érdekeinket szolgálja majd.

Spekuka

Kozmikus jövő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.