Támadás az űrből?
A földön kívüli civilizációk létezésének kérdése nem csak a közvéleményt osztja meg, hanem az ismert gondolkodókat, tudósokat is. Sokan vannak, akik egy esetleges kapcsolatfelvétel végzetes következményeitől tartva óva intenek az aktív üzenetküldéstől, aminek következtében egy agresszív civilizáció az emberiséget elpusztíthatja. De van-e reális esélye egy űrből jövő támadásnak? A kérdést több oldalról meg kell vizsgálni.
Van-e intelligens földönkívüli élet?
A válasz jelenlegi tudományos ismereteink szerint a lehetőséget nem zárja ki, valószínűsége azonban nem magas. Szemben az élet kialakulásának esélyével, a civilizáció kialakulásához szükséges feltételek - elsősorban a Földi evolúció és a Naprendszer ismerete alapján - rendkívüli mértékben megnehezítik kialakulását. Az evolúció útjának ismeretében az emberi civilizáció létrejöttének az oda vezető út körülményeit és időtartamát tekintve nagyon kis esélye volt.
Van-e technológia a csillagközi utazásra?
A mai fizikai-kozmológiai tudásunk eléggé valószínűtlennek láttatja a csillagközi utazást, még akkor is, ha a térhajtómű létrehozására kialakított, nem bizonyított, pusztán matematikai lehetőségek megvalósíthatóságát elvileg nem zárhatjuk ki.
Van-e a földivel párhuzamosan létező technikai civilizáció?
Az időben velünk együtt létező, és - amennyiben a realitást és a távolsági korlátokat figyelmen kívül hagyjuk - valamilyen, általunk még nem ismert utazási módszerrel bíró civilizációk létezési esélyének minimális értéke további nagyságrendekkel csökkenti a civilizációk térbeli és időbeli találkozásának valószínűségét.
Megérthetik-e egymást az egy időben létező civilizációk?
Emberi tapasztalataink szerint még az időben nem túl távol létező generációk is aligha értenék meg könnyen egymást a merőben eltérő természeti és társadalmi tapasztalatok miatt. Minden kornak megvan a saját meghatározó gondolkozásmódja, az esetleges technikai civilizációk valószínűleg erősen eltérő utakon juthattak el a kommunikáció-képességig, a mindennapi léthez kötődő gondolkodásmódjuk ehhez hasonlóan döntő módon különbözővé teheti őket. Ugyanakkor léteznek olyan, az univerzum minden pontján azonos törvények (a matematika és a fizika területén), amelyek ismerete összekötő kapocs lehet. A kommunikáció módjának különbözőségéről sincs sok elképzelésünk, de sokszor tapasztaltuk, hogy az ismeretlen írásjelekkel és ismeretlen nyelven írott információk megértése rendkívül nehéz feladat saját fajtánk esetén is.
Vannak-e olyan okok, amelyek az esetleg párhuzamosan létező és egymást elérni képes csillagközi technikai civilizációkat rivalizálásra késztetik?
Jelenlegi ismereteink szerint kozmikus környezetünkben (a naprendszerben) minden olyan anyag megtalálható, amelyet az ember a civilizáció építéséhez felhasznál, és joggal feltételezhetjük, hogy más csillagok körül hasonló bőséggel fordulnak elő ezek az építőkövek. Ugyanakkor elvileg létezhetnek olyan, számunkra még nem ismert fontosságú nyersanyagok, amelyeket egy idegen civilizáció saját otthonában már felhasznált, és ezek megszerzése a kozmikus rivalizáció egyik oka lehet a csillagközi utazásra képes civilizációk számára. A lehetőséget felvetők azonban nem számolnak azzal, hogy e források az emberiség megjelenése előtt több milliárd évig már jelen lehettek a Földön, tehát az esetleges betolakodók a helyzet megoldásával aligha vártak volna az emberi technikai civilizáció kialakulásáig (feltéve persze, hogy fejlettségük lényegesen meghaladja a miénket). Amennyiben civilizációjuk csupán a csillagközi utazás ismeretével magasabb (ami sejthetően mégsem elhanyagolható különbség), akkor a kérdéses nyersanyagokat a világűr más, kevésbé lakott helyein is megtalálhatják, szükségtelen konfliktusok vállalása nélkül. Ugyanez vonatkozik az új életteret kereső civilizációkra is, nem beszélve arról, hogy egy fejlett technikai civilizáció számára a csillagközi utazás technikájának gátját képező, számunkra rendkívül súlyosnak tűnő akadályok legyőzéséhez képest a környezeti problémák feltehetően jóval egyszerűbben oldhatók meg.
Felvetődhet még az értelmes élet kiirtására vonatkozó szándék is, ami a kozmikus élettér egyetlen faj számára történő megőrzésének célját, vagy csupán alapvető és mindent elsöprően gonosz ösztönt tételez fel. Ezek megértése - azon kívül, hogy sötét, ösztönös félelmeinket tükrözik és minden logikus alapot nélkülöznek - meghaladja a civilizált gondolkodás határait.
Felmerülhet a rivalizáló életformák közötti harc gondolata, amely az emberi fajtól lényegesen különböző lények azon elképzelésére vagy tapasztalatára épül, hogy a mi létformánk gyökeresen ellentétes és ellenséges az övékkel. Ez már a paranoia területe, amelyhez a tudománynak és a logikának, de a valóságnak sincs köze.
Az említett rivalizálási lehetőségek alighanem a fantasztikus irodalom termékei maradnak. Miközben kozmikus környezetünk és saját bolygónk már nagyon sokszor és drasztikusan beavatkozott az evolúció menetébe, addig az egész emberiséget veszélyeztető, bizonyíthatóan földön kívüli támadásnak semmi objektív jele nincs múltunkban. Ha ez eddig nem történt meg (amit valószínűleg aligha éltünk volna túl), akkor a közvetlen környezetünkből származó, továbbra is fenyegető, nagyon is valós veszélyek jelentik az igazi gondot, ezek legyőzése a valóban sürgető, mindennapi probléma.
|