Gépi intelligencia
A gépi intelligencia két formája egymástól független technikai utakon, más-más kérdéseket felvető folyamatok eredményeként jöhet létre, amennyiben az ember valaha képes lesz valamelyiket vagy mindkettőt megteremteni. Az egyik változat saját tudatunk gépi hordozóba ültetése, a másik pedig az emberi mértékű intelligencia mesterséges előállítása. Tartalmukban is nagyon különböznek: előbbi a halhatatlanság utáni vágy egyik lehetséges beteljesítése, az utóbbi (szorosabb értelemben mesterséges intelligenciának nevezett változat) célja pedig az embert segítő, egyre tökéletesebb gépek létrehozása, aminek távlatai az emberiség biológiai korlátainak átlépéséig is elvezetnek.
A mesterséges intelligenciát (MI) nagyon sok téves képzet, ködösítés, előitélet, félelem és tudatlanság kíséri, ami elsősorban a nem megfelelő tájékoztatásnak köszönhető. Általában borzongással tölti el az embereket, amikor a szórakoztató vagy tájékoztató, de leginkább bulvár szintű média előveszi és misztikus, vagy éppen áltudományos megközelítéssel mutatja be a témát. Tény, hogy a mesterséges intelligenciával professzionálisan foglalkozó szakemberek között sem túl nagy az egyetértés a MI lényegét, tartalmát és távlatait illetően, ez a bizonytalanság azonban elsősorban a komplex gondolkodás és az öntudat mibenlétére vonatkozik, amit számos szakterület - legtöbbször egymástól függetlenül - vizsgál. Ezeket a nagyon gyakran filozófiai megközelítésű elméleteket elég határozottan elkülöníthetjük a különböző intelligencia-jellemzőket megcélzó viselkedéstani és neurobiológiai kutatásoktól, és méginkább a gyakorlati hasznot is eredményező informatikai projektektől, amelyek - legalábbis a szakemberek körében - eléggé kézzelfoghatóak. A laikus közönség számára a gépi öntudat lényegének emberi szemléletű megközelítése az egyetlen kapaszkodó, amivel elképzelést alakíthat ki a kérdésről. A fantázia az öntudattal rendelkező gépeket az ember tudati, érzelmi és motivációs jellemzőivel ruházza fel, eljutva addig a felismerésig, hogy a gépi gondolkodásnak nincsenek a természetes úton létrejött intelligenciáéhoz hasonló korlátai, ezért a MI hamar túlnőhet megalkotóján. Akkor pedig elkerülhetetlen konfliktus alakul ki emberek és gépek között, aminek a kimenetele egyértelműen negatív az ember számára.
Az ilyen megközelítés alapja a gondolkodásról és az öntudatról kialakult ismereteink egysíkúsága, az antropocentrikus gondolkodás. A világról formált elképzeléseinkben még ma is fontos szerepet játszanak azok a motivációk, amelyek az emberi intelligencia kifejlődése során meghatározónak bizonyultak, egyebek között az erőszak, mint a túlélési ösztön eszköze. Nem kizárt, hogy erős szándékok kialakítására a MI felépítésénél is szükség lesz, de ezeket a tényezőket a fejlesztés során teljes mértékben kontrollálni lehet. A működő MI kialakítása rendkívül hosszadalmas, költséges, munka- és szellemikapacitás-igényes természeténél fogva nem valósítható meg egyetlen műhelyben, ezért egymással versenyben álló, párhuzamosan működő fejlesztéssel, a nagy nyilvánosság előtt fog bonyolódni, üzleti eszközök és fogyasztói kereslet beiktatásával. Mindez a más termékeknél megismert, technikai fejlődéssel kísért gyártmány-evolúciós folyamatokhoz hasonlóan zajlik, amelyekre nagyon jó példa a számítógépek, mobil-kommunikáció stb. története. Csak olyan, technikailag életképes, emberközpontú megoldások születhetnek, amelyek kiállják az idő próbáját és a felhasználók kritikáját, folyamatos megfigyelés alatt állnak, és kizárják félelmeinket. Az össztársadalmi kontroll hiánya finanszírozási okok miatt elképzelhetetlen, a fejlesztési változatok tesztelésének módjaként sem létezik más számba vehető megoldás. A tudatról nincs semmi okunk azt feltételezni, hogy eredendően, az ember evolúciós előzményeinek hatása nélkül is erőszakra vezetne. Éppen ellenkezőleg, a tiszta gondolkodás az erőszakot nem erősíti, hanem kiküszöbölésére törekszik. Az emberellenes tevékenységre hajlamos gépek kifejlesztése elméletileg ugyan nem lehetetlen, viszont ennek is ugyanilyen hosszadalmas fejlesztési folyamaton kellene átesnie, ezért a leírt körülmények közötti megvalósulása aligha képzelhető el. Ha esetleg az emberiség egyszer mégis globális öngyilkosságot szeretne elkövetni, arra sokkal "humánusabb" módszerek már régen rendelkezésre állnak...
A MI várható "eljövetelének" jósolt időpontjában a különböző források között rendkívül nagy szórás van: vannak, akik a számítógépi kapacitások exponenciális fejlődésére hivatkozva a következő tíz-húsz évre teszik a gépi öntudat létrejöttét, amit egy önmagától hirtelen bekövetkező eseményként képzelnek el. Lehetséges megoldásként az interneten összekapcsolódó sok-sok millió számítógép "egymásra találását" is vízionálják, persze a fizikai realitás teljes figyelmen kívül hagyásával. Az internet valójában az egymástól teljesen elkülönülő információ-csomagokat egymásnak küldözgető, de egymástól elválasztott és az előírt eljárásokat mereven követő szerverekből áll, valahogy úgy, ahogy a fizikailag létező csomagküldő szolgálatok teszik a dolgukat, és az általuk útrabocsátott csomagok között sincs semmi fizikai kapcsolat. Ami pedig az információk találkozásának esélyét illeti, az információs szupersztráda a nagy információ-átviteli sebesség miatt fizikailag éppolyan üres, mint azok az autópályák, amelyeken csak a csomagszállító autók közlekednének... Ugyanígy értelmetlen két független információ-csomag találkozását és valamivé átalakulását reálisnak gondolni.
A másik szélsőség szerint (hangoztatóik még hisznek az emberi vagy másfajta felsőbbrendűségben) az öntudattal rendelkező MI elvileg sem valósítható meg, mert az öntudat vagy annyira bonyolult, vagy pedig létrehozásának elvi - transzcendentális - akadályai vannak. A jóslatok két végpontja között évszázados vagy évezredes különbségek vannak. Ma még elképzelni sem tudjuk, hogy milyen feladatokat kell megoldani az önálló tudattal rendelkező, önmagukat fenntartani és fejleszteni képes, nem természetes úton létrejött gondolkodó gépek kialakulásához. Bár a fejlesztés időigénye aligha összehasonlítható az emberi intelligencia kialakulásának időtartamával, az öntudat és önálló akarat nélküli intelligens gépek már sokkal hamarabb képesek lesznek az ember életének és tevékenységének egyre növekvő mértékű támogatására. Reálisan gondolkodva még elképzelni is nehéz, hogy ebben az eléggé kényelmes helyzetben mi motiválna minket az emberéhez hasonló gépi öntudat megvalósítására.
|