Robotok és emberek

Amikor a számítástechnika fejlődésének perspektíváiról esik szó, gondolataink könnyen elkalandoznak az intelligens robotok elképzelt világába, innen pedig kis lépés választ el minket a mesterséges intelligencia kérdéskörétől, egészen a manapság divatos technológiai szingularitás fogalmáig. Ez utóbbi kifejezés - némileg egyszerűsítve - azt a technikai fejlődési pontot takarja, amelynek során a gépek által hordozott szellemi képességek elérik és meghaladják az emberi intelligenciát, ezáltal reménytelennek tartott versenyhelyzetet hozva létre a biológiai alapú és a mesterséges hordozójú gondolkozás között. Nem beszélve a gépi értelem kifejlődésének ütemére vonatkozó, rendkívül optimista jóslatok realitásáról és a valóságos nehézségeket teljesen figyelmen kívül hagyó, már-már gyerekes megközelítésekről, a probléma ilyen felvetése sokkal inkább olcsó szenzációhajhászásnak tűnik. 

Az egyik bökkenőt a civilizáció és a vele párhuzamosan kialakult emberi gondolkodás körülményeiben kereshetjük. A mai emberi agy, amellyel a gépi tudatot összehasonlíthatjuk, többszázezer éves történelmi múltra tekint vissza, de nem kétséges, hogy korai tulajdonosa és a mai ember közötti tudáskülönbséget nem az agy méreteiben és képességeiben találjuk meg, hanem a hordozója által a társadalom fejlődése során szerzett ismeretekben és tudásban. Az emberi intelligencia nem az egyedben, hanem az általa létrehozott civilizációban keresendő, fejlődése nem csak időtartamban, hanem a kezdetihez képest hatalmassá nőtt terjedelmében is megmutatkozik. Amikor egy ember intelligenciája neveltetése közben kialakul, az emberiség által létrehozott tudás egy nagyon kis részét fogadja magába, de még az emberi agyakban egy időben létező tudás összessége is jóval kisebb az emberiség intelligenciájánál. Ez utóbbi az emberi agyakon kívül az emberiség által létrehozott eszközökben, tárgyakban, létesítményekben, a bármilyen formában rögzített tudásban is megjelenik.

Ha össze akarjuk mérni az emberi intelligenciát egy potenciális gépi intelligenciával, akkor nem egy ember agyának hardver jellegű képességeit kell összevetnünk egy gép képességeivel, hanem a többszázezer év alatt kifejlődött civilizáció hatékonyságát egy olyan gondolkodó rendszer hatékonyságával, amely tartalmában meg sem közelítheti az előbbit. Ahogyan egy ember tudása és képességei nem hasonlíthatók össze az egész emberiség tudásával és képességeivel, úgy a nagy memóriakapacitású és műveleti sebességű számítógépek sem vethetők össze vele. Különösen nem úgy, hogy ez utóbbiak még messze nem rendelkeznek az önálló létezéshez szükséges, széleskörű fizikai képességeket és autonóm viselkedést biztosító felépítéssel. A ma ismert, számítógéppel vezérelt, robotszerű berendezések, függetlenül attól, hogy hasonlítanak az emberre vagy sem, legtöbbször csak nagyon korlátozott körülmények között működőképesek, úgyszólván bármely élőlény messze meghaladja önállóságuk mértékét.

Az ismert stratégiai játékokban (sakk, go) tanulás révén "emberfeletti" teljesítményt elért szuper-számítógépek csupán egy-egy területen tudták meghaladni az emberi képességeket, miközben az élet végtelen számú (de legalábbis megszámlálhatatlan) problémát tartogat számunkra. Ezek nagy része az ember társadalmi létének és tevékenységének következtében nem algoritmizálható anélkül, hogy magának a civilizációnak a működését ne "értetnénk" meg a gépekkel. A gépi tanulási folyamatok azonban aligha alkalmasak erre a feladatra, mert ehhez a mesterséges intelligenciának magában a társadalomban kellene "komplex személyes" tapasztalatokat szereznie. Viszont még nagyon sokáig adódnak olyan automatizálható (mesterséges intelligenciára bízható) tennivalók, amelyek életünket könnyebbé teszik és energiáinkat felszabadítják újonnan felismert feladatok megoldása számára.

Az emberéhez hasonló gépi intelligencia kialakításának nagy feladata a nyelv komplex megértése és használata is. Az emberi társadalom kommunikációjának eszköze, a nyelv hosszú idő alatt, ma még nagy részben ismeretlen tudati eszközök, hatások és szabályok révén fejlődött ki és tette lehetővé a civilizáció létrejöttét, és nem mellékesen a gondolkodás fejlődésében is alapvető szerepet játszott. Bár már vannak olyan szoftverek, amelyek az értelmes társalgást imitálják, ezek valójában a nyelv és a kommunikáció külső jegyeinek elemzése révén szerzett, felszíni jelenségeken alapuló kísérletek, semmi közük nincs sem az emberi gondolkozáshoz, sem a tudatos nyelvhasználathoz, így hasznosságuk is elsősorban a téma alaposabb megismeréséhez szükséges ismeretszerzés területén jelentkezhet. A nyelv és a tudat az embernél összekapcsolódó, egymást feltételező jelenségek, és gépi szinten is nehéz elképzelni a kettő szétválasztását.

A természetben kialakult intelligencia mozgatórúgója a túlélés kényszerének megfelelő viselkedés iránti belső késztetés. Bár nemigen fér hozzá kétség, hogy ilyen belső kényszereket mesterségesen előállított szerkezetekben is létre lehet hozni, azonban az alkotó szabad akaratán múlik, hogy a célnak megfelelő hajtóerőket és korlátokat hogyan választja ki és valósítja meg. A biológiai lényeknél a környezettel, más fajokkal vagy akár fajtársakkal szembeni elsőbbségi kényszer vezetett a tudat magasabb szintjei felé, azonban a mesterséges tudat létrehozásánál semmi nem indokolja az ősi evolúciós mozgatóerőhöz hasonló motivációs állapot kialakítását. A tisztán, logikusan működő tudat önmagában nem hordoz erőszakot, az csak a motivációkkal irányított cselekvések során jön létre. Szándék nélkül azonban nincs cselekedet sem, ezért a gépek működtetése motivációs hangolást igényel, aminek helyes elvégzése nélkülözhetetlen, mintegy alapfeltétele minden jól működő szerkezetnek.

Az öntudattal rendelkező intelligencia elképzelhetetlenül bonyolult, megismerése és modellezése még nagyon gyerekcipőben jár. Annyit már sejtünk, hogy az öntudat  feltehetően egy hierachikus módon kialakított szabályzási rendszer legfelső szintje lehet, amelynek működése a beszélt nyelv kialakulása során teljesedett ki. Létre lehet hozni bármilyen nagy memóriával és magas műveleti sebességgel rendelkező számítógépeket, azoknak nem lesz öntudatuk és maguktól nem fognak önálló módon gondolkodni, különösen nem úgy, ahogy mi tesszük. Ahhoz, hogy az emberéhez hasonló autonóm gondolkodással bíró gépek létrejöjjenek, a kellően kialakított, megfelelő struktúrával rendelkező szerkezeteknek - hozzánk hasonlóan - külső ingerek és jelzések hatására, tiltások és megerősítések, sikerek és kudarcok során kellene intelligenciájukat kifejleszteniük, miközben folyamatosan beilleszkednek a civilizációt jelentő társadalomba, úgy, ahogy a felnövekvő ember teszi. Az így öntudatra és intelligenciára szert tevő gépek azonban egyúttal a civilizáció részei és részesei lennének, intelligenciájukkal elvben szembe is fordulhatnak vele, az azonban nagy kérdés, hogy létük ilyen kialakítása miért lenne szükségszerű és kívánatos. 

Ha erre a kérdésre meggyőző választ is tudnánk adni, az alkotójával szembeforduló, magára és a hozzá hasonlókra jól körülhatárolt érdekközösségként tekintő gépek kialakulása csak akkor válhat reális veszéllyé, ha a "fajtájuk" tartós fentmaradását biztosító, külső kontroll nélküli reprodukcióra és fenntartásra képessé válnának. Az önállóság ilyen magas foka a civilizáció kontrolljának kellő szervezettségével mindaddig elkerülhető, amíg a kialakított motiváció nem nyújt teljes biztosítékot a nem kívánatos viselkedési formák ellen.

A gerincesek földi létezésének időtartamát a dinoszauruszok dominanciája jellemzi, amit mai ismereteink szerint az evolúció önmagában, külső behatás nélkül nem volt képes megtörni. Az emberiségnek is kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel az esetleges erőszakos trónkövetelők megjelenését megelőzheti és saját hegemóniáját hosszú távon biztosíthatja. Ehhez azonban a jelenleg legfőbbképpen önmagunk által veszélyeztetett biológiai létünket a gondolkodás túlélést segítő kiaknázásával kell megerősíteni, fennmaradásunkat össztársadalmi szintű változásokkal és átalakulásokkal megalapozva. A robotokra még hosszú ideig csak úgy kell tekintenünk, mint az ember akaratából létező, minket segítő gépekre, még ha alakjuk és általunk biztosított "tudásuk" a jövőben néha megtévesztőnek is tűnhet. Eljöhet viszont egy olyan korszak, amikor a fejlődésben más módon nem megoldható továbblépéshez szükség lesz egy hozzánk hasonló mentalitású, de biológiai hátrányainkkal nem sújtott gondolkodó lényre, amely - aki - az emberre mint társára, és nem ellenségére tekint.

Spekuka

Gépi értelem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.