A halhatatlanság távlatai

A halhatatlanság az emberiség titkos álma, amelynek realitása az elektronikus eszközök hatalmas fejlődése kapcsán ismét szóbeszéddé vált. Mielőtt optimizmusunk valaha megfelelő táptalajra talál, nem  kerülhetjük meg lehetőségeinek és következményeinek átgondolását.

Milyen elvi lehetőségei vannak a halhatatlanság megvalósulásának? 

- Biológiai halhatatlanságról akkor beszélünk, ha a természetes úton létrejött egyedek élettartamát korlátozó tényezőket kiküszöbölve azok életét be nem látható időre meghosszabbítjuk. 

- Kibernetikus halhatatlanság alatt a mesterséges úton előállított, korlátlan ideig fenntartható vagy megújítható szerkezetek által hordozott tudat állapotát értjük. 

- Elektronikus halhatatlanság az egykor biológiai vagy kibernetikus testtel rendelkező személyiségek elektronikus hordozóba történő áttelepítésével hozható létre. 

Milyen következményekkel járna a a biológiai és a kibernetikus halhatatlanság az emberiség egészére? 

- Zárt, nem terjeszkedő emberiség esetén felemésztenék a Föld erőforrásait. 

- Korlátozni kellene a szaporodást, végsősoron le kellene állítani. 

- Az új biológiai személyiségek frissítő hatásának hiánya miatt a fejlődés zsákutcába kerülne, egyirányúvá válna, megszűnne. 

- Nyitott, terjeszkedésre képes rendszerben a biológiai tűrőképesség korlátozza a biológiai aktivitást, a kibernetikus aktivitás lehetőségei jóval kevésbé korlátozottak. 

Mivel járna az elektronikus halhatatlanság? 

- A személyiségeket megőrző elektronika energiaigényes, ezért zárt rendszerben a korlátlanul növekvő tárolási energiaigény a fizikailag létezők számára korlátozást, konfliktusokat, ellehetetlenülést eredményezne. 

- A cselekvési-részvételi lehetőséggel felruházott tárolt személyiségek az élők mozgásterét szűkítenék, egyúttal konzervatív irányba befolyásolnák a fejlődést. 

- Cselekvési-részvételi lehetőség nélkül a tárolt személyiség ösztönzőereje, önfenntartásának mozgatórúgója szűnne meg, értelmét vesztené az elektronikus halhatatlanság. Emiatt az elektronikus halhatatlanságnak csak nyitott rendszerek esetén van létjogosultsága. 

Az elektronikus halhatatlanság kibernetikus elemekkel kombinálható, amennyiben az elektronikusan tárolt személyiség valamilyen okból, valamilyen időszakra kibernetikus testtel egészül ki. 

Milyen mozgástere van a kibernetikus és az elektronikus személyiségeknek? 

Ha a civilizációt a kozmosz felé terjeszkedve a földi korlátoktól függetlenné lehet tenni, akkor a rendelkezésre álló források több nagyságrenddel növekednek. A biológiai test korlátai az űrben jobban megmutatkoznak, mint a Földön, a kibernetikus tudathordozók alkalmassága lényegesen nagyobb lehet. A lehetséges tudományos és technikai fejlesztések hatalmas volumene számára alighanem szintén nagy segítséget jelentene ez a lehetőség.

A Naprendszer által biztosított források sem kimeríthetetlenek, ezért a kozmosz távolabbi részeinek feltárása és belakása jelenthet további perspektívát és hajtóerőt a bármilyen formában létező tudat számára, amennyiben a technika megoldja a valóban hosszú távú űrutazást és az ahhoz kapcsolódó létezés fizikai és mentális kérdéseit.  

A csupán tudatuk révén létező elektronikus személyiségeknek is szükségük van hajtóerőre, célra, amely nélkül aktivitásuk leáll, gyakorlatilag megszűnnek létezni. A hajtóerő kialakítható a személyiségek közötti kommunikáció és egyfajta virtuális valóság létrehozásával, valamint a külvilágba történő ismételt belépés lehetőségével, amíg ennek energiaigénye rendelkezésre áll a külvilág részéről. E virtuális világok szellemi termékeikkel hasznos részévé is válhatnak az anyagi alapokon létező világnak, de az a veszély is fennáll, hogy vonzóbbá válnak annál. Ez a lehetőség a civilizációk végleges megtorpanásához és pusztulásához is elvezethet, a Nagy Szűrő jövendölését beteljesítve.

Spekuka

Gépi értelem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.