Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A populizmus természete

Kevés kifejezés van, amit a szembenálló politikai erők és társadalmi csoportok annyira ellentétesen értelmeznek, mint manapság a populizmust. 

Idézetek a wikipedia.org-ról

(A Wikipédiáról átemelt szövegekre a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 (CC-BY-SA-3.0) licenc vonatkozik.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Populizmus

A populizmus (...) egy latin eredetű szó, hasonló jelentést hordoz mint a demokrácia, utóbbi azonban görög eredetű.

A populizmus „elit” elleni társadalomfelfogás.

Olyan anti ”elitista” politikai ideológia, amely legfőbb nézete szerint a nemzetet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi „elit” tartja elnyomásban, megfosztva a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták első számú célja a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb (állami és köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”, a nemzetnek.

A törvényhozásban az „elitista” minoritás /kisebbség/ hatalomgyakorlása s érdekeinek kizárólagossága miatt a többségi vélemény nem juthat felszínre, emiatt a nemzeti, illetve a közakarat nem érvényesülhet. A populizmus felfogása szerint a kizárólag az „elit” kezében lévő írott és elektronikus média az „elit” érdekei szerint befolyásol és manipulál.

...

A populizmus definíciója, definiálása számos jól felismerhető jegye ellenére meglehetősen nehézkes, szinte minden definíciós kísérlet vitatott, lévén a politikai nézetrendszeren túl részben mentalitásnak is felfogható. Mint mentalitás, az antielitizmuson túl jellemző a népiség (ami többnyire a népre való állandó hivatkozásban merül ki) és a népközeliség (népi retorika, bölcsességek, szóhasználat, stb.).

A populizmus liberális értelmezése

Amennyiben a demokrácia általános kívánalmait tartjuk szem előtt, az idézett definíció alapján jelentős súlyú negatív vagy bíráló tartalom nehezen köthető a populizmushoz, a liberális felfogás azonban más véleményen van. Eszerint a populizmus bizonyos hatalomra törekvő erőknek a népszerűség hajhászására irányuló törekvésekben, demagóg, nyilvánvalóan nem realizálható ígéretek használatában történő megnyilvánulása, a politikai képmutatás eszköze. Gyakran tartják a demokráciát csorbító, személyes hatalom kiépítését szolgáló, a rasszizmussal kapcsolatban álló, a fasizmus előszobájának tekinthető magatartási formának. Aligha vitatható, hogy ezek a félelmek nem mindig alaptalanok, azonban általánosításuk legalább annyira alaptalan és elhibázott, mint a populizmus bármilyen jelének kritikátlan elfogadása.

A vitát a populista hatalomgyakorlás tényleges gyakorlata eldönti, a vádak alaptalanságának bebizonyosodása azonban a liberálisoknak nem elegendő ok a populizmus elfogadására, mert szerintük nem csak az állam, hanem a nemzet is negatív fogalom, a többségi vélemény és közakarat érvényesülésével együtt. Ezzel a mentalitással lépten-nyomon találkozunk, olyan furcsa szélsőségek nyílt hangoztatása mellett, amelyek a többségi véleményt, akaratot a bárdolatlan, tanulatlan és hibásan gondolkodó tömegek tragikusan téves felfogásának állítják be, megkérdőjelezve azok jogait az önrendelkezésre. Igy kimondatlanul is a populizmus által támadott elitizmus ismérveit mutatják fel, nyilvánvalóvá téve, hogy a populista politikai gyakorlattal valójában ez a legfőbb problémájuk, vagyis a népi, nemzeti érdekeknek a saját elitista törekvéseikkel való szembenállása. Ez az oka annak, hogy a populizmust - függetlenül annak valóságos tartalmától és jellemzőitől - a közbeszédben erős negatív felhanggal ruházták fel, amit elvtelenül alkalmazott, demagóg vádakkal igyekeznek ma is sulykolni. 

Emberiség válaszúton

Közéleti vitatémák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.