Közgondolkodás és liberális egység
A liberális gondolkodás mai elfajzott változata, miközben közös értékekről és követelményekről beszél, olyan mértékben tér el a közgondolkodástól és a józan észtől, hogy az a másként gondolkodók számára lépten-nyomon meghökkentőnek, elképesztőnek és ijesztőnek tűnik. A klasszikus liberalizmustól való megkülönböztetés nem csak időszerű, hanem számos megnevezést is szült már. A mai, talán legszélesebb megjelölés a balliberalizmus, ami a baloldali gyökerekre és kapcsolatokra utal. Egy másik ismert név az illiberalizmus, amely némi zavart is okozhat, mert egyes nyugati források ezt a mai felfogásra értik, a magyar értelmezés viszont a vele szemben álló, jobboldali értékrendre utal. A vitatott értékrend ugyanakkor olyan mértékben tartalmaz szürreális tartalmakat, hogy a szürliberalizmus megjelölést is kiérdemli.
Honnan származhatnak a magukat liberális felfogásúaknak vallók irracionális, gyakran életidegen, mégis meglepően egyöntetű eszméi? Valamennyiünknek lehetnek egyéni meglátásai a politikai és társadalmi kérdésekben, a közgondolkodás felfogása és megközelítése is erősen változik, azonban a szóban forgó csoport hangadóinak nézőpontja és érvei között a legtöbb témában alig mutatkoznak különbségek, ami számos összeesküvés-elmélet forrásává vált már. A szürreális gondolkozás valóban táplálkozik a baloldalinak tartott gondolatokból, ám azzal ellentétben nem a kizsákmányolással szembeni történelmi ellenállásból fakad, hanem a jóléti társadalom által kitermelt szabadgondolkodásból, amely a kontroll alól elszabadult gondolkodásmódot normává tette.
A jelenség anarchisztikus, mégis következetesnek tűnő, egységes gondolatrendszerré fejlődött, amely a józansággal és realitással szembeni követelményeket a korlátlan szabadságra hivatkozva figyelmen kívül hagyja. Az érintettek köre valamilyen nehezen meghatározható, laza mentális hasonlósággal és fogékonysággal jellemezhető, ami azonban önmagában nem lehet alapja az általuk képviselt fellépés és az alkalmazott módszerek szokatlan egységességének és erőszakosságának. Mindez sok tekintetben meglepő hasonlóságot mutat a középkor vallásos fanatizmusával és az azt tápláló világnézettel.
Az extrém, de egységes megnyilvánulások területe meglehetősen változatos és sok esetben megjósolhatatlan, azonban céluk jól követhetően egyoldalú, a gondolkodás logikai bakugrásaival fűszerezve, burkolt érdekek szolgálatába csatornázva. Kiaknázói és gerjesztői a tömegekből élő, mégis (vagy éppen ezért) azokkal ellentétes érdekű, egyre nagyobb támogatásra és hatalomra szert tevő és ahhoz minden eszközzel ragaszkodó hatalmi tényezők. Kommunikációs eszközeik között találjuk a képmutatást, a demagógiát, a látszatkeltésre és a leplezetlen hazudozásra épülő dezinformációt, amelyek mögött a számos önellentmondás ellenére nehezen felismerhető, rejtőzködő erők, szándékok, módszerek és jellemvonások állnak.
Emberi forrásaik fő bázisa a fiatal, utat kereső és mélyebb megfontolásokat általában nem igénylő, de társadalmi aktivitástól túlfűtött korosztály. Erősen vonzó hatást gyakorolnak a vélt vagy valós társadalmi sérelmeket elszenvedők, a társadalom aktuális szerkezetébe saját hibájukból vagy azon kívül betagozódni nem képes rétegek felé, akik akár a realitást, a természet törvényeit és a tudomány eredményeit is képesek figyelmen kívül hagyni, problémáik megoldásában reménykedve. Mindehhez kapcsolódik a tömeges vonzódás a romantikus, de irreális gondolatok felé, amelyet mesterségesen tart életben a jól szervezett, anyagilag is támogatott segítő háttér, a hatalomvágy által motivált mentalitás. Nélkülözhetetlen támogatást kapnak a népszerűséget és a nyereséget hajszoló médiától, valamint azoktól a civilnek beállított, de a háttér-hatalom által pénzelt szervezetektől, amelyek leplezett célja a valóság virtuális szintre irányítása, egy álomvilág kialakítása. Mindezt tetézi az anyagilag és szellemileg korrupt politikai vezetés, amely akadályozza a valóságot és a realitást szem előtt tartó törekvéseket.
Fegyvereik egyike a réteg-mentalitásból eredő, szokatlan erejű csapatszellem és összetartás, amely közvetlen irányítás nélkül is működik, de szószólók közreműködésével finoman vezérelt. Ennek eszköze a népszerű, világmegváltó gondolatok sajátos, képmutató értelmezése, amivel a tömegek érzelmeire hatva széles társadalmi támogatottságot lehet elérni. Egy másik ilyen eszköz a félelemérzet, ami miatt sokan egy vélt vagy valós, de náluk jóval nagyobbnak képzelt eszmei hatalom háta mögé próbálnak bújni. A mesterségesen kialakított és táplált tömegpszichózis hatása alatt nincsenek tudatában, hogy ezzel újabb, az elkerülni kívántnál is nagyobb és valóságosabb veszélyeket teremtenek, nem csak a fenyegetőnek látott külvilág, de saját maguk számára is. Különös további összekötő kapocs a követők hajlama önmaguk túlértékelésére (egyúttal a bárki által elérhető egyszerű, józan gondolkodás lebecsülésére és kerülésére). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy magukat a szellemi elithez tartozónak gondolják, büszkén vállalva ezzel a kisebbségi létet.
Az "ördögi" kört az ember jól ismert, kifinomult érzéke teszi teljessé: a hasonló gondolkodásúak mondanivalóját és társaságát keresik, azok motivációit kritikátlanul, a biztonságérzet vagy az érdekközösség hamis tudatában teszik magukévá. Ezzel szembekerülnek az emberi lét nagyon fontos elemével, a közösségi szellemmel, amelyet csordaszellemnek nyilvánítva utasítanak el. A sokat hangoztatott demokrácia, mint a társadalom alappillére így válik értéktelenné az elitizmussal szemben, ahogy a toleranciát is felváltja az ellentmondást nem tűrő ideológia.
Mindez persze nehezen valósulhatna meg olyan rejtőző ambíció és a hozzá rendelt anyagi háttér nélkül, ami szervezetté teszi az irracionális és szürreális eszmerendszer formálóit. Ebben a zűrzavarban aztán olyan sötét célok valóra váltása is lehetséges, amelyek csak a józanul gondolkodó emberek számára elrettentőek, vagy egyszerűen nem láthatók az igazán beavatottak körén kívül. Mire mindez napvilágra kerül, az okozott károk felmérhetetlenül súlyossá válnak, mert az ilyen jelenségek elleni védekezést az emberiség immunrendszere csak most kezdi kialakítani. Ez is a fejlődés része, amikor globális léptékben tanuljuk meg a hiszékenység károsságát és a józan gondolkodás fontosságát.
|