Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Globalizáció pro és kontra

A globalizáció megítélésében ma ésszerű, józan és logikus megfontolások helyett a legszélsőségesebb nézetek uralják a közvéleményt, szélsőségesen megosztják a társadalmat és a szükséges, sőt elkerülhetetlen átalakulást erőszakosan siettetve vagy késleltetve az egész emberiségnek okoznak súlyos károkat. A globalizáció nem átok vagy áldás, és nem korunk terméke, hanem az emberiség elterjedésével és életterének korlátok közé szorulásával beindult, megállíthatatlan folyamat, amely mára a fejlődés és fennmaradás egyik kulcsproblémája, az ellentétek, szembenállás egyik fő forrása lett. Nem kétséges, hogy utat tör magának, de nem is mindegy, hogy ezt törve-zúzva teszi, vagy olyan, jól kiépített csatornákban folyik, amelyek nem vezetnek az emberi társadalom vívmányainak, értékeinek lerombolásához, elpusztításához.

Az eddigi változások történelmi háttere, gyakorlata már elég jól ismert és a tapasztalatok egy része több mint nyugtalanító, ezért a velük szembeni bizalmatlanság magától értetődő. A globalizációhoz kötődő gyakorlat számos, erősen negatív érzéseket keltő mai megnyilvánulása az emberek, embercsoportok, népek ellen elkövetett erőszak valamilyen változatával jár, és ezek mellett a nem vitathatóan létező pozitív következmények eltörpülni látszanak. Az ellenérzéseket fokozzák olyan politikai irányzatok és törekvések, amelyek a tömegek jogos félelmét, aggodalmait semmibe véve, a változások erőszakosságát, szervezetlenségét elkerülhetetlennek beállítva akarják azt megvalósítani. Ezt a mentalitást - erősen félrevezető szóhasználattal - globalizmusnak nevezik. A globalizáció és a globalizmus kifejezései közötti látszólagos hasonlóság valójában gyökeres ellentétet takar a szavak jelentésében, nehezen ellensúlyozható károkat okozva a természetes globalizáció folyamatának, és ezzel az emberiség jövőjének.

Amíg ez a megosztó kettősség létezik, a fejlődés nem lehet teljes és hatékony, a globalizáltnak gondolt világban továbbra is súlyos feszültségek fognak uralkodni, a rendet pedig csak erőszakkal, ideig-óráig lehet fenntartani. Ahhoz, hogy ez ne következzen be, a globalizmus miatt szemben álló erők sérelmeire megoldást kell találni és érdekeiket kölcsönösen figyelembe vevő rendezési megoldásokat kell érvényre juttatni. Ez a gyakorlat már működik, azonban nem minden fél hajlandó a kielégítő kompromisszumokra, mert csak sérelmeik megtorlását látják megoldásnak, vagy éppen a másik felet nem tartják tárgyalópartnernek, még egyenjogú félnek sem. 

A globalizáció nem cél, amit erőszakkal kell vagy lehet megvalósítani, de nem is eszköz, ami egycsapásra rendet teremt és jólétet hoz. Sokkal inkább egy régóta elkezdődött, napjainkra kritikussá vált, törvényszerű folyamat, amelynek továbbvitele rengeteg akadályba ütközik, de kiteljesedésével az emberiség egy minőségileg magasabb szintre fog jutni. Nem szünteti meg a társadalom egyenlőtlenségeit, de sokszínűségét sem. Megőrzi és érvényre juttatja az emberiség alapértékeit, az egyéni és közösségi akaratot, jogokat, ugyanakkor nem nyújt garanciát a megsértésükkel szemben, amelyek felismerése és jelzése továbbra is az emberek és a társadalom feladata. A folyamat velejárója, hogy eseményeinek megítélésében jelentős eltérések vannak, és valódi előrelépés csak erőszakmentesen és belátás vagy kompromisszumok alapján valósulhat meg. 

Az emberiség, mint faj ugyan genetikailag meglepően egységes, felfogása, szándékai, alkalmazott eszközei, gondolkodása azonban nagyon sok felé mutatnak, ezért egymással szemben tanusított magatartásunkban egyre nagyobb szükség van a tolerancióra és egyre kevésbé engedhetjük meg az erőszak bármilyen formáját. Ennek belátása a kulcs a sikeres globalizációhoz, aminek segítségével fejlődésünk lehetőségeit valóra válthatjuk, és aminek elmaradása esetén egyre súlyosbodó viszályok várnak ránk, tartalékainkat felélve pedig túlélési esélyeink egyre csökkennek. 

A globalizáció negatív megítélésében döntő szerepet játszik a környezeti állapot halmozódó problémáinak világméretűvé szélesedése, a gazdasági erőforrások erőszakos, önző és kapzsi birtoklásmódjának világjelenséggé válása. A világ nagy részére befolyást gyakorló hatalmak érdekeiket erőfölény alapján érvényesítik, a politikai eszmék, tömörülések elvtelen, kritikátlan, képmutató módon gyakorolják hatalmukat nemzetközi szinten is. A globalizálódó erők tevékenységének összehangoltsága miatt a kis közösségek és a hatalmon kívül rekedt tömegek jogai csorbulnak, esélyei romlanak. E jelenségek az emberek jelentős részét a félelem és tehetetlenség érzésével töltik el, mert nem látják olyan erők jelenlétét, amelyek ezeket a vadhajtásokat hatékonyan vissza tudnák szorítani.

A globalizáció pozitív oldala is rengeteg jól ismert jelenséget takar. A korábban elkülönült, egymással gyakran szembenálló vagy a másokra gyanakvással tekintő nemzetek közötti akadályokat ledönti, a távolságokat lecsökkenti. Az ismeretek megszerzését könnyebbé, tudásunkat, gondolkodásmódunkat teljesebbé teszi, a széles körű együttműködés lehetőségeit megsokszorozza. A gazdasági tevékenység lehetőségeinek kiszélesedése mellett olyan új célok megvalósítására nyílik lehetőség, amelyekhez az egymással versengő és szembenálló közösségekből álló régi világban nem volt megfelelő háttér.

A globalizáció önmagában nem tudja garantálni a biztonságos és korlátok nélküli jövőt, még annak negatív hajtásai nélkül sem. Hosszú távon azonban esélyeink csak az egységes emberiség kialakításával teremthetők meg, amelynek kereteit mi magunk alakítjuk.

Emberiség válaszúton

Korkérdések

A fejlődés zavarai

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés