Tudat és evolúció
Mindannyiunkkal előfordul, hogy irracionális-szürreális gondolatokon kapjuk magunkat, ezeket azonban nem kezeljük egyformán. Az emberek egy része intuícióként, belső megvilágosodásként, a felettünk álló magasabb rendű hatalom megnyilvánulásaként éli meg ezeket a pillanatokat, mások némi szégyenkezéssel veszik tudomásul és saját gyengeségükként fogják fel a helyzetet. Akármit is gondolunk róla, a valóságban rendkívül bonyolult agyműködésünk egy speciális vonását tapasztaltuk meg, egy olyan szintet, ahol az ellenőrzött tudat egy rövid időre háttérbe szorul, átadva a helyét annak a szférának, amely tudat alatti forrásokból táplálkozik. Nincs tehát okunk az elbizonytalanodásra, mert ez a világ bennünk él, akár tudomásul vesszük, akár nem. Ez hozta létre a mágiát, a babonákat, a vallásokat, az ideológiákat, és a mai napig befolyásolja viselkedésünket. A tudatosság csak részben uralja viselkedésünket, tetteinket és gondolkodásunkat, és rajtunk múlik, hogy ezt a kontrollt milyen mértékben tudjuk kiterjeszteni.
Az ateizmus gondolata tulajdonképpen a tudatalatti sugallatainak a tudat eszközeivel - egyebek között a logikával - történő megzabolázásán alapul. Vannak helyzetek, amikor a tudat is meggyengül, mert nem képes megoldást találni az élet nehézségeire. Ilyen a halál közeli állapot, amikor néha még az ateisták is a belénk ivódott módon fohászkodnak kegyelemért és "bűneik" megváltásáért. Nem más ez, mint a tudatalatti hatalmának visszatérése, amit az evolúció alakított ki az emberi agyban. Lehet ezt az evolúció árnyoldalának is tekinteni, azonban enélkül aligha létezne a civilizáció, és tudatos viselkedéssel sem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk és alkalmazkodunk hozzá. Reakcióink nem kis része már tanult, kultúrális viselkedésforma, ami idővel jelentősen képes átalakulni, civilizálódni, ésszerűsödni. Ugyanakkor az emberi agyműködés alapvetően biológiai-fiziológiai alapokon nyugszik, amelyeknek a tudatra gyakorolt visszaható ereje - belátható időn belül - teljesen nem szüntethető meg. Kérdés, hogy egy ilyen átalakulás egyáltalán mennyire kívánatos, hiszen könnyen lehet, hogy ezzel alapvető emberi mivoltunk is megváltozna. Ha erre mégis sor kerül, azt a kellően megerősödött, helyes döntéseket garantáló tudatnak kell vezetnie, és csak mint egyetlen lehetséges túlélési alternatíva valósulhat meg.
Az emberiség történetében nem ez lenne az első, az egész fajra kiterjedő evolúciós lépés, de egyúttal alighanem az utolsó. A biológiai evolúció - legalábbis az emberiség esetében - elveszti szerepét, funkcióit a tudat veszi át. A folyamat csak úgy lehet sikeres és fenntartható, ha kellőképpen megismerve az evolúciót, hasznos eszközeit megfelelő erővel tudatosítva készülünk a váltásra. Ha ez nem így történik, az emberiség a fennmaradás legfontosabb eszközétől válik meg anélkül, hogy hasonló - vagy még nagyobb - erő birtokában lenne. Ez a veszély pedig nem feltétlenül a távoli jövő rémképe, jelei már ma is felismerhetőek.
|