Realizmus vagy kitalált világkép

A gondolkodó ember számára ősrégi kérdés, hogy milyen forrásokra alapozhatja gondolkozását, a rendelkezésére álló információk közül melyeket fogadhatja el, egyáltalán hogyan tudja eldönteni, hogy valamit elfogadjon vagy elutasítson. Az emberi hiszékenység nem csak a gondolkodás egy szélsőséges példája, hanem közösségi voltunk természetes fejleménye, következménye is, ezért teljes elutasítása nem lehet mindig viselkedésünk alapja. Ismerjük viszont a hazugság, félrevezetés szintén evolúciós alapokon nyugvó jelenségét is, ezért a bizalom és a bizalmatlanság egészséges egyensúlyának kialakítása alapvető érdekünk. Sokszor nem is tudjuk minden információról eldönteni annak valóságosságát, ezért szükségünk van olyan igazodási pontokra, amelyek döntéseinket segítik, leegyszerűsítik. Gondolkodásunk minőségét alapvetően meghatározza, hogy mennyire hiszünk, fogadunk el nem bizonyítható, nem ellenőrizhető, vagy éppen a valósággal, tapasztalatainkkal ellentétes állításokat, mennyire erős a hajlamunk a valóság elutasítására a hitünk ereje miatt. 

A valóságra, tapasztalatainkra, a bizonyíthatóság elvárására alapozott gondolkozás gyakran kerül éles ellentétbe a más személyek ill. gondolatok, eszmék iránti, feltétlen bizalomból eredő hittel. Ilyen helyzetek az élet legkülönbözőbb területein adódnak, és gondolkozásunkat döntően meghatározza, hogy hol húzzuk meg a hihetőség határait. A kételkedés nem feltétlenül jelent elutasítást, ahogyan elfogadást sem (a kettő között nem is kell mindig dönteni), viszont megbont egy olyan gátat, amely a hittel ellentétes tapasztalatok, érvek, bizonyítékok mélyebb megfontolását akadályozza. Lehetővé teszi, hogy a gondolkodás teljesebbé váljon, akkor is, ha az újonnan befogadott információk az adott kérdés megbízható eldöntését még nem teszik lehetővé. Ehhez a folyamathoz szükség van egy olyan szemléletmódra, amelyben az ismeretlennek is tartós helye van, miközben megmarad késztetésünk, hogy az ismeretlent megismerjük.

Mindennapos, mondhatni állandó tapasztalatunk, hogy erősnek gondolt érvek, igazságok gyengülnek meg, mások új bizonyítékokat kapnak és megerősödnek. A megismerés folyamata nem áll egy helyben, tudásunk, ismereteink folyamatosan bővülnek, sok területen meggyőződéssé válnak és az eligazodásban segítenek. Az abszolút igazságokat azonban hiába keressük, az erre utaló bizonyítékokat hiába kérjük számon bárkitől, ilyeneket csak a vakhitben találhatunk. 

Gondolkodásmódunk fejlődése számtalan tapasztalatot hozott, amelyek átgondolása, rendszerezése és értékelése további útmutatóként szolgálhat minden, a világban eligazodni vágyó ember számára. Ezek közül alapvető, hogy a valóság bizonyítékok útján ismerhető meg. Igaz ez azokra a gondolatokra is, amelyek bennünk születnek a világ értelmezésére, és amelyeket a bizonyítékok, mindennapi tapasztalataink alapján ítélhetünk helyes vagy helytelen magyarázatnak, lehetséges elméletnek vagy fantáziálásnak, agyszüleménynek. Az emberiség nagy találmánya, a tudomány ebből a felismerésből született, de a kitalált világképek, ideológiák is valamilyen mértékben erre próbálnak építkezni, mert ez van igazán összhangban mindennapi gyakorlatunkkal. A helyes világkép igénye iránt fogékony emberek számára azonban az ismeretlentől való természetes félelmünkből születő ember feletti erők, törvények létezése nem tartozik ebbe a kategóriába, még ha ezek eléggé ijesztőnek tűnnek is. A valóságosságukba vetett, múltból öröklött hit valódi természetét, bármennyire része is még napjainknak, egyre jobban megismerjük. Reális megismerést gátló hatásának fentmaradása nehezíti a tisztánlátást, a jövő körvonalainak kibontakozását, helyes értékelése minden gondolkozó ember számára létfontosságú. 

Emberiség válaszúton

Alternatívák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.