A meghekkelt rasszizmus
Az emberi faj biológiai egységessége tudományosan bizonyított tény. Az is közismert és tagadhatatlan, hogy megjelenése óta sok-sok évezreden keresztül több népcsoportban, egymástól elszigetelten fejlődött, ami külső megjelenésében nyomot hagyott. Az ezt tanusító jegyek alapján az emberiség rasszokba sorolható, ami a történelem során viselkedésünk jelentős meghatározója, súlyos ellentétek forrása volt. A rasszok között külsőségekben kialakult különbségek azonban nem nyilvánulnak meg az emberiséget egyöntetűen jellemző, a gondolkodás- és viselkedésmódot meghatározó, alapvető emberi lényegben. Teljesen alaptalan az a rasszizmusnak nevezett feltételezés, amely szerint a rasszok közül bármelyik fejlettebb vagy fejletlenebb, felsőbb- vagy alsóbbrendű. Nem kétséges, hogy vannak még így gondolkodó emberek, azonban a közgondolkodás a nyugati világban már döntően meghaladta ezt a szintet. A fajelmélet alapvetően téves ideológiájára épülő világszemlélet uralomra jutásának elrettentő következményei mélyen az emberiség tudatába égtek.
Szemléletmódunkat a világról szerzett ismereteink, tapasztalataink határozzák meg. Nem egyszer vesszük észre, hogy a velünk vagy környezetünkben történő negatív jelenségek előidézői között bizonyos rasszok nagyobb arányban szerepelnek. Rasszizmusnak minősül, ha további megfontolások helyett magukat a rasszokat tesszük felelőssé a jelenségekért, genetikai különbségeket képzelve mögéjük. Ugyanakkor a rasszok ilyen természetű képviseleti arányának különbségét nem észrevenni vagy letagadni megfigyelésünk objektivitásával és gyakran alapvető életösztöneinkkel áll ellentétben, nem beszélve arról, hogy a védekezés lehetőségétől foszt meg minket. A komplex gondolkodás képessége az, ami elvezet a mélyebb megértéshez, és ez a kultúrális okok keresésével legtöbbször célravezető. A jelenség visszavezethető jóléti különbségekre és lehetőségekre, társadalmi megosztottságra és nemzetek, kultúrák közötti ellentétekre, amelyek a globalizáció jelenlegi állapotában objektív és súlyos problémák.
A ma gyakran hangoztatott, rasszizmusként beállított jelenség erről a lényegi megértésről tereli el a figyelmet, azokat ostorozva igazságtalanul, akik alapvető védekezési ösztöneiket nem hagyják figyelmen kívül, és fenntartással, netán némi gyanakvással viseltetnek mások bizonyos cselekedetei iránt. Ebben a gondolkodásban azonban nem rasszizmus, hanem józan megfigyelés és elővigyázat van elsősorban, amit az említett felfogást képviselő tábor, legtöbbször álságosan, magára nézve nem fogad el, vagy éppen elnyom magában. Ez egyfajta kétszínűség, amivel saját magukat erkölcsileg a rasszistának gondolt és/vagy bélyegzett emberek fölé helyezik. Ami pedig nem más, mint valódi rasszizmus, ahol a felsőbbrendű rasszt nem külső jegyek, hanem a hozzájuk hasonló mentalitásúak rosszul egyszerűsített, uniformizált gondolkodása, ideológiája testesíti meg.
|