Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A szabadság arcai

Az ember régóta szeretne szabadulni a természet hatalmából, eközben azonban elfelejti, hogy ez a kötelék nem csak nehézségeket, korlátokat, de rendet és garanciát is jelent, amely több milliárd éve működik - inkább jól, mint rosszul. A saját erejére ébredő ember  ezt a rendet veszélyezteti, ha nem ismeri fel a mögötte álló, a létezéshez szükséges nélkülözhetetlen örök értéket, amely ezeknek erőknek köszönhető. Az eredeti funkciója szerint a fajfenntartást szolgáló nemi ösztön, valamennyi ösztönünk közül az egyik legfontosabb, a civilizáció jelenlegi fejlettségi szintjén elvesztette természetes rendeltetését. A külső erőktől való függetlenedést, az erőforrások saját szolgálatunkba állítása iránti vágyunkat is vakon szolgáló fejlődés egyik hasonló súlyú, kegyetlen és kíméletlen következménye, mellékhatása a környezet rombolása. A társadalmat, viselkedésünket ellenőrizetlenül deformáló tévhitek, eszmék, ideológiák, indulatok is életveszélyesek az emberiség számára, mert érdemi munka, megértés nélkül szerzett hatalmat, és a vele remélt szabadságot ígérnek. Sokan képzelik úgy, hogy e problémák elkerülésének egyetlen útja, ha az ember visszatér a technológia előtti korokhoz, az ősi, "szakrális" világhoz. Az ilyen gondolatok sehova nem vezetnek, hiszen a fejlődést megállítani, visszafordítani akkor sem tudjuk, ha annak végeredménye a megsemmisülést is magában hordozhatja. 

Felmerül a kérdés, mi a baj azzal a gondolkodással, amely a szabadságot állítja célkeresztbe, hiszen mindannyian erre vágyunk. A problémát sohasem a szabadságvágy, a szabadság szeretete jelenti, mert ez is emberi mivoltunk egyik alapvető ösztöne és érzése. Az érdekében végrehajtott tettek mégis gyakran vezetnek csalódáshoz, és ennek oka nem csak az, hogy egy cél elérése kevésbé boldogító, mint az oda vezető út. Az elért eredmény birtokában általában újabb szabadság-korlátozó tényezőket fedezünk fel, amelyek nem kis részét mi magunk okoztuk, éppen a szabadság reményében tett lépéseinkkel, mert a következményeket nem gondoltuk át kellő alapossággal. A célok elérésével szerzett örömünk akkor lehet teljes, ha a kapott szabadság pontosan az, amit reméltünk, nem okoz újabb korlátokat, és úgy valósítottuk meg, hogy helyes képet alkottunk tetteink várható következményeiről. 

A társadalomban élő embernek nem csak személyes szabadságvágya van, amelyet másoktól függetlenül, vagy éppen mások kárára is megvalósíthat: ugyanúgy megjelenik mindez a társadalmi csoportokban és az emberiség egészében. Maga a társadalom nem homogén, mert mi magunk sem vagyunk egyformák (sőt, mindannyiunknak vannak belső ellentmondásaink is), így a személyek közötti kapcsolatok a kölcsönös érdekek figyelembevétele nélkül erőszakhoz, a személyes szabadság akaratlan vagy szándékos korlátozásához vezetnek, aminek veszélye mindenkit fenyeget. A helyesen kialakított kölcsönös érdekekre alapozott szemléletmód viszont magát a társadalmat viszi előre, ez pedig nem nélkülözheti lépéseink magasabb szintű átgondolását. A társadalom életünk színtere és közege, ezért a helyesen felfogott szabadság nem lehet teljeskörű, nem alapulhat anarhisztikus elveken. Megértése, megismerése a fenntartható fejlődés alapja, és minden képzeletet felülmúló jövő kialakítására képes.

A civilizáció előrehaladása elválaszthatatlanul együtt jár a tudat és ismereteink gyarapodásával, ami reményt ad arra, hogy a válságokat felismerjük és megoldást találjunk rájuk. Csapdát jelent, hogy egy-egy krízist akár véletlen szerencsével is enyhíthetünk, és közben megfeledkezünk a gyökeres megoldásról. Magát a gondolkodást kell úgy alakítanunk, hogy a számos veszélyhelyzetet előidéző ösztönös viselkedésmódunkat megváltoztatva kikerülhessünk az ördögi körből, amelybe bizonyos ösztöneink kritikátlan, korlátlan felszabadítása, vagy más, esetleg rejtett természetes késztetéseink, szükségleteink figyelmen kívül hagyása miatt jutottunk. Az életünket irányító erők között elsődlegessé kell tennünk a tudatosságot, amellyel céljainkat biztosabban elérhetjük, és ennek középpontjába az egyedi ember - saját magunk - mellé az egész emberiséget, a társadalmat kell állítanunk. 

Emberiség válaszúton

Közéleti vitatémák

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.