Harc vagy megértés
Az alternatívák életünket és jövőnket gyakran meghatározó, döntési kényszerhez vezető lépés-lehetőségek, válaszutak. Jelentős mértékben, de nem kizárólag tőlünk függ, hogy melyik irányt választjuk. A döntés származhat a tudatalattiból, vagy lehet tudatos, logikusan felépített; személyiségünk változásai is befolyásolhatják, és iránya akár többször is megfordulhat, kívülről nézve akár véletlenszerűen.
A harcnak sokféle célja lehet, a létfenntartási szükségletek kielégítésétől a önző rivalizáláson keresztül az önmegvalósításért vívott szó szerinti vagy belső küzdelemig, személyes, apró-cseprő ügyektől sorsfordító eseményekig. Ha a megértéssel állítjuk szembe, akkor a civilizált ember egyik alapvető dilemmájához jutunk, amely az egyének közötti kapcsolatokban és társadalmi méretekben egyaránt jelen van. Olyan példákat említhetünk, mint az egymás mellett élés kérdései, a vallások, ideológiák ellentétei, a kultúrák, népcsoportok közötti viszony. Tapasztalati tény, hogy a harc történelmi léptékben ideig-óráig szóló megoldást eredményezhet, azonban a probléma megnyugtató megoldásához a helyzet és a másik oldal megértése visz közelebb. Lehet olyan változata is, amikor éppen a kölcsönös megértés lehetőségének, gondolatának kialakítása a küzdelem tétje.
A megértés a másik fél miénkkel azonos jogainak elfogadásával és az erőszak értelmetlenségének belátásával kezdődik, és a probléma elemzésével, saját felfogásunk gyökereinek, okainak, és a miénkkel szembenálló gondolkodás alapjainak megismerésével folytatódik. Csak ez visz el a megoldásig, amely nem jelentheti valamelyik álláspont meggyőződés nélküli feladását vagy annak kikényszerítését (ez egyébként is többnyire reménytelen próbálkozás volna). A harc szélsőséges formáinak kerülésével az idő és a fejlődés végül fájdalommentesen és az értelmetlen veszteségek minimalizásával tehet pontot a vitára.
A társadalmat végletesen és életveszélyesen megosztó kérdések ma elsősorban ideológiák mentén alakulnak ki, amelyek az egysíkú emberi gondolkodás termékei. Nem lehet kérdés, hogy azonos jogokkal rendelkező emberek között sem az erőszak, sem a félrevezetés vagy megtévesztés nem vezet megértéshez, akkor sem, ha a viták eldöntése nélkül a továbblépés esélye csökken. Az elsődleges feladat azonban nem az álláspontok közötti harc bármi áron történő lezárása, hanem olyan körülmények keresése, amelyek között a feszültségek nem jutnak el a robbanáshoz. A megoldás kulcsa a megértéshez vezető megismerés, amihez időt kell nyernünk, mielőtt a problémák valamelyike Nagy Szűrővé alakul.
|