Globalizmus vagy nacionalizmus
Az emberek jelentős hányada valamelyik alternatívát támogatná a másik rovására, ha ezzel a kérdéssel találkozna mondjuk egy közvélemény-kutatás során. Valószínűleg kevesen látják úgy, hogy az alternatíva több szempontból is megtévesztő, és a megoldáshoz tisztáznunk kellene még azt is, hogy mit értünk egyiken és másikon. A nyugati világban erőltetett közfelfogás valójában nem csak a mai, média-vezérelt, szemfényvesztésen alapuló gondolkodásmódot és értékítéletet mutatja, hanem az ideológiákban gondolkozó tömegek befolyásolására szolgál.
A globalizáció, mint történelmi folyamat a Földön élő emberiség, az emberi civilizáció fejlődésének természetes iránya, ami a világot ismerő és befogadó ember számára nem negatív fogalom, sokkal inkább jövőbeni lehetőségeink kiterjesztésének eszköze és történelmi szükségszerűség. Gyakorlati tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy bizonyos politikai, gazdasági, ideológiai megközelítések jelentős torzulást váltanak ki a globalizáció folyamatában. A globalizmus tartalma a globalizációhoz képest gyökeresen más: az előbbi önös érdekek, ideológiai szándékok alapján siettetni kívánja az utóbbit. A két fogalom közötti különbség lényegét a megvalósulás módjában találjuk: egy természetes fejlődési folyamat áll szemben egy, az érdek és ideológia által vezérelt, erőszakosan felgyorsított, súlyosan eltorzított folyamattal. Ha a globalizációt a civilizációs fejlődési tendencia szükségszerű elemének tartjuk, az nem foglalhatja magában a sokak által és nem ok nélkül vízionált negatív jelenségek (pl. a korlátozhatatlan politikai, gazdasági, ideológiai világuralom) szándékát vagy akár esélyét. A globalizmus olyan eszköz, amely éppen a globális megosztottság fenntartására, a tömegek alárendeltségének erőszakos fenntartására törekszik.
Hasonló a helyzet a nacionalizmussal is, amely eredetileg a társadalmak nemzetté válásának folyamatát, nemzetként létezésének szándékát takarja, és amelyhez a közelmúlt történelmének pozitív és negatív jelenségei negatív értelmezést társítottak. A nemzeti lét valójában egy, a fejlődés által kialakított természetes létezési forma, amely a társadalmakra általánosan jelemző. A legnagyobb nemzetformáló és összetartó erő az anyanyelv, ami saját kultúrát teremtett, a kisebb egységekből nagyobbakat formált, és ma is meghatározó összetartó tényező. A nemzeti értékek túlzó tisztelete, más nemzetek leértékelése, az agresszív, hódító fellépés gondolata a nacionalizmusnak negatív jelentést ad, míg nemzeti értékeink, érdekeink, jogaink felismerése, megvédése pozitív értékkel bír. Hatalmi és ideológiai érdekek azonban a különbségeket figyelmen kívül hagyva, csupán a negatív tartalmat hangsúlyozva torzítják el a valóságot, hasonló célból, mint a globalizáció és a globalizmus esetében.
Elsődleges tehát, hogy az alternatívák közötti helyes döntéshez azok tartalmát önmagunkban tisztázzuk. Ha ezt megtettük, kiderülhet, hogy nincs is igazi döntési kényszer, hiszen a globalizáció folyamata annak negatív jelenségei nélkül megállíthatatlan, a nemzeteknek pedig olyan elvitathatatlan jogaik vannak, amelyek megakadályozhatják a számukra nem kívánatos történéseket, egyes nemzetek és/vagy nemzetek feletti szervezetek burkolt vagy nyílt térhódítását. A józan, bátor és elkötelezett gondolkodás nemet mond a titkolt érdekeket szolgáló, minden áron történő globalizációra, de nem mondhat nemet a történelmi tendenciákra, és elfogadja a népek, nemzetek önrendelkezési jogát. A nacionalizmust helyesen értelmezők annak elítélését olyan esetekre alkalmazzák, amelyek tényleg károsak a nemzetek közötti kapcsolatokra, a civilizációt kísérő globalizáció esélyeire, de az egyéni jogokon túlmenően szükségesnek tartják a közösségi jogok védelmét is.
A média és az ideológiák uralta világ nehezen változtatható meg, ennek történelmi lehetőségei még nem világosak. Vannak, akik ebben az értelmezési körben a globalizációt és a nemzeti létet, mások a globalizmust és a nacionalizmus téves értelmezését választják. Az utóbbi támogatói - túlnyomóan tudtukon kívül - kitartóan küzdenek az emberiség nyomorának fenntartásáért, egy személytelen, burkolt, önös érdekű és antidemokratikus világhatalom létrejöttéért. Nem kizárt, hogy ez a nézet ideig-óráig győzedelmeskedik vagy fölénybe kerül, ez azonban csak erőszak útján valósulhat meg és erőszakot is szül. Pedig "csupán" annyi a dolgunk, hogy mélyebben végiggondoljuk és megértsük a kérdést és a tétet. Korunk dilemmája, kihívása és feladata, hogyan tegyük ezt meg.
|