Mi a baj a hazai baloldallal
A magyar baloldal hosszantartó és egyre súlyosbodó válsága olyan elemi erejű tényezőkre vezethető vissza, amelyek bármelyike külön-külön is megrengethet egy politikai csoportosulást. Ráadásul ezek jelentős része ok-okozati viszonyban áll egymással, ami a kilábalási reményeket minimálissá teszi.
A baloldal képviselőinek jelentős része egy bukott, a történelem szemétdombjára került társadalmi kísérlet egykori résztvevője és haszonélvezője. Múltbeli önmagukat és eszméiket megtagadva, kiábrándulva, de a hatalomhoz és az abból származó anyagi előnyökhöz továbbra is ragaszkodva nem képesek hasznos, reális következtetések levonására. Mögöttük van egy fogyatkozó, de még mindig jelentős tömegbázis, amelyet a demagógia, képmutatás és félrevezetés eszközeivel tartósan kondícionáltak és elvakítottak.
Másik részük - a globális baloldal szerves részeként - egy ideológiájában hasonlóan demagóg, de a fogékony embereket elitista, nemzetellenes nézetek felé sodró, részben a kapitalizmus alapelveire építő, de az anarchia hagyományait is ápoló nyugati eszmerendszer híve. E világkép megerősödése jelentős mértékben köszönhető annak a gazdasági hatalomnak, amely a tömegek feletti befolyást újabb, egyre kifinomultabb és összetettebb eszközökkel próbálja fenntartani, az erőszakot és gyűlölködést csak látszólag elvetve, pszichológiai nyomást és módszereket, megtévesztő eszméket alkalmazva.
A két, baloldaliként számontartott irányzat koalíciója a rendszerváltás átmeneti éveiben többször is hatalomra került, de hatékony, független, országépítő koncepció nélkül ismét külső erők kiszolgálójává vált, amiben fontos szerepet játszott régi és új képviselőinek erkölcsi és ideológiai hanyatlása. Eközben jól láthatóan elkülönült azoktól a céloktól és módszerektől, amelyek nélkül egy politikai hatalom, elvesztve népszerűségét és kormányzóképességét, nem lehet életképes.
Az új hatalmi csoport célkitűzései és tevékenységének módszerei, hatékonysága megfordították a negatív gazdasági és társadalmi tendenciákat, azonban viszonylag gyors sikerük okainak feldolgozása, a megfelelő felismerések, következtetések levonása a baloldalnál elmaradt. Ehelyett tehetetlenség-érzetük gyűlöletté fokozódott, amely mára minden józan hangot elnyomva, pszichotikus méretűvé fokozódott, a részeire hullott gépezet egyetlen, mindent meghatározó, elemi erejű ösztönné süllyedt összetartó erejévé vált.
Ebből fakad számos olyan jellemző, amely újabb, még erősebb ellenszenvet ébreszt az emberek azon részében, akik a baloldalt leváltották, további ámokfutását megakadályozták. Ezek fontos része, hogy a többségi választókat, de magát az országot is lenézik, becsmérlik, megalázzák. Ez az indulatszülte ösztön tovább mélyíti válságukat és elutasítottságukat, könnyíti valódi személyiségük felismerését, de rossz irányt mutat azoknak is, akik a hatalom vélt vagy valóságos hibáit felismerve melléjük sodródnak.
A baloldal által kialakított negatív politikai kultúra megnehezíti a reális kritika elkülönítését a nap mint nap megmutatkozó gyalázkodástól, hazugságoktól, ezzel az irányító politikai erőkben is a csalhatatlanság hibás érzetét kelti, tovább fékezve a helyes irányok kialakulását. További következménye, hogy a hasznos, szükséges intézkedéseket helyeslő, de egyéb fontos érdekeket és alternatívákat felismerő gondolkodás nem képes gyökeret verni sem a létező vagy potenciális politikai erőkben, sem pedig a tömegek támogatottságában. Ezt segíti elő az is, hogy a baloldali erők rendszeresen kísérlik meg magukat átmenteni olyan új szervezetekbe, amelyeket nyilvánvaló forrásuk és céljaik, módszereik miatt a tömegek nagyobb része zsigerből utasít el.
A magyar közgondolkodás szerves részét képezik azok a tanulságok, amelyek a nyugat-európai történelemtől eltérő, nagy részben nem választott, hanem kényszerből megélt fejlődésből levonhatók. Ezek negatív és pozitív oldalainak megértése éppúgy örökségünk része, mint a hozzájuk való viszonyunk számos jelensége, amelyek létezésének és jogosultságának a nemzeti vonásokhoz hasonló figyelmen kívül hagyása a baloldalinak nevezett gondolkodásmód része. Ehhez társul a miénktől eltérő fejlődésen végigment országokban kialakult eszmék kritikátlan követése és kiszolgálása, amely a külső forrású, nem önzetlen anyagi támogatás elfogadásával, külföldi ügynöki tevékenységgel párosulva az ellenszenv kialakulásának egyik fő tényezőjévé vált.
Minden különbség ellenére a nyugati civilizáció részeként élő, annak számos döntő fordulatában kulcsszerepet játszó magyarság Európa része, egyenrangú állampolgára. A baloldal képviselői azonban abból próbálnak erőt meríteni, hogy - személyes média-kapcsolataikat felhasználva - szembeállítják az európai közvéleményt a magyar szándékokkal. A történelem során ez a magatartás nagyon negatív megítélést váltott ki, ami mára a tolerancia gyakorlatának elmélyülésével enyhült, de a jelenség ma sem közömbös azok számára, akiket negatívan érint.
|