Egyszerűség vagy sokszínűség
Az egyszerűség és a sokszínűség alternatívái szinte mindenhol megjelennek, értékük és viszonyuk erősen változó, és ez is oka annak, hogy gyakran eltévedünk fontosságuk megítélésében. Mindkét fogalomnak számos megfelelője, szinonimája van, utalva jelenlétük sokoldalúságára. Lehetnek egymás ellentétei, kiegészítői, vagy egy folyamat kezdő- és végpontjai. A fizikai világban a haladás az egyszerűtől a bonyolult felé vezet, jóllehet e folyamat iránya térben és időben más is lehet. Az emberi gondolkodásban is különleges fontossággal bírnak, hiszen megismerésünk hajtóereje a bonyolult összefüggések megértése, ami után azok leegyszerűsödnek, beilleszkednek egy logikai rendszerbe, világképünkbe. Közben azonban a világról alkotott modellünk összetettebbé válik, aminek könnyebb átláthatósága további, magasabb szintű egyszerűsítés után hajt minket.
Az ember számára az állatvilágból örökölt ösztönök jelentik az egyszerűsítés legalapvetőbb eszközét, amelyek a formálódó társadalmi kapcsolatokra még ma is jelentős hatással vannak. Számos hátrányos, fejlődést akadályozó hatásuk mellett, részben azok ellensúlyozására fejlődtek ki azok a civilizációs módszerek, amelyek társadalmunkat kialakították. Ebben is tettenérhető a szóbanforgó alternatívák bonyolult logikai kapcsolata.
Társadalmi vonatkozásban az egyszerűsítés egyik módszere az ideológiák kialakítása, amelyek az egyén számára viszonyítási pontokat jelentenek, így eligazodásunk látszólag könnyebbé válik. A fejlődés azonban az eszmék értelmezését is bonyolítja, tájékozódásunkat ismét nehezebbé téve, és további egyszerűsítésre ösztönözve. Az egymás mellett létező, de egymással gyakran éles ellentétben álló felfogások közötti egyeztetés azok alapelemeinek átértékelése révén lehetséges, aminek során legalapvetőbb közös emberi céljaink felismerése ad erre lehetőséget.
Ha a mai társadalmi gondolkodást vizsgáljuk, nevezhetjük azt sokszínűnek, bonyolultnak, de veszélyesnek vagy ésszerűtlennek is, egyszerűnek azonban legkevésbé. Ez a globális szintű szembenállásban éppúgy megnyilvánul, mint a társadalmak belső feszültségeiben és az egyének közötti ellentétekben, amelyek forrása jelentős részben még mindig ösztönökre épül. Ugyanakkor tapasztalhatjuk azt is, hogy a túlélés szempontjából alapvető, az élővilágban mindenhol döntőnek bizonyult ösztöneink kerülnek veszélybe a hibásan működő tudat káros jelenségeinek elburjánzása következtében. Gondolkodásunk eddigi útjának hasznossága, civilizációnk alapjainak helyessége kérdőjeleződik meg, ezzel akár fizikai létünk is bizonytalanná válik.
Addig, amíg a sokszínűség választási lehetőségeinket gazdagítja, de nem fenyegeti létezésünket, nem csak gyönyörködtet, de a fejlődést is szolgálja. A tartóssá váló egyszerűség ezzel szemben unalmassá, sivárabbá, nehezebben elviselhetővé teszi mindennapjainkat és valamilyen módon a fejlődés lehetőségét is korlátozza. A kihívások, választási lehetőségek nélküli létezés képességeink visszafejlődését, civilizációnk hanyatlását, végső soron elsorvadását eredményezheti. A tudomány a bonyolult világ megértését egyszerűsítés révén teszi lehetővé, de az egyszerűbbé vált világ újabb és újabb részleteket mutat meg magából. A folyamat ciklikussága révén fejlődik világképünk és civilizációnk, amelyhez alkalmazkodnunk kell, hogy jövőnk biztosítható legyen. Ha az egyszerűség és a sokszínűség váltakozása megszakad, akkor megtaláltuk a Nagy Szűrőt, de elvesztettük a harcot.
|