Érdekeink
Az érdek meglehetősen széles fogalom, amelynek sokféle kategóriája létezik, a direkt - biológiai, létfenntartási - szükségletektől a személyes motivációkon keresztül a civilizációs elvárásokig. Gondolkodásunkat, világképünket, személyiségünket befolyásoló, sőt meghatározó tényező az, hogyan ismerjük fel, értékeljük és kezeljük őket. Érdekeink lehetnek fontosak és kevésbé fontosak, véltek vagy valóságosak, jogosak vagy jogtalanok, érvényesíthetők vagy irreálisak. Róluk alkotott értékrendünk, preferenciáink nagyban befolyásolják egész életünket, sikeressé vagy boldogtalanná tehetnek minket. Fontos tehát, hogy mennyire ismerjük őket, hozzájuk fűződő viszonyunkat, érvényesítésük módjait, lehetőségeit és korlátait.
Az emberiség története során tetteinket, tevékenységünket a mai napig az érdekek irányították, ezért az érdek fogalmáról és tartalmáról nagyszámban születtek sokrétű fejtegetések. Azt várhatnánk, hogy ezek tiszta, közérthető módon már mindenki számára világosak és nyilvánvalóak, azonban a valóság egészen más képet mutat. Az érdekek az egyén számára ma is többnyire ködös, ösztönszerű alapokon nyugszanak, az önérdek dominanciája mellett, jelentős részben egyéni tartalommal töltve. Mégis általánosan elfogadott nézet, hogy vannak olyan érdekekeink, amelyek kisebb-nagyobb mértékben széles körű egyetértésen alapszanak. A kör növekedésével azonban a közös érdekekről alkotott elképzelések egyre kevésbé konkrétak, inkább általánosak és zavarosak, valódi tartalmuk nehezen meghatározható. Egyre nagyobb szükség merül fel olyan megfogalmazásokra, amelyek ezeket közérthetővé, egyértelművé teszik, az anarhisztikussá váló közgondolkozást ellensúlyozzák, az emberek közötti ellentéteket csillapítják.
Világképünk jelentős mértékben a rendelkezésünkre álló ismeretekre épül, de gondolkodásmódunk is erősen árnyalja, átértelmezi. Ez a szűrő nem csak a világ jelenségeinek valóságos vagy irracionális alapokon történő felfogásában játszik szerepet, érdekeink értelmezését is döntően befolyásolhatja. Az ember vagy természet felett álló külső erőkre alapozott ideológiák nem csak világszemléletünket torzítják, de érdekeink felismerését is nehezítik, ezzel önmagunkra is káros tevékenységre ösztönöznek, jövőnket veszélyeztetik. Igy fordulhat elő, hogy nem csak saját valós érdekeinkkel szemben cselekszünk, de nem ismerjük fel az emberiség létét fenyegető helyzeteket sem: egyebek között a civilizáció jelenlegi folyamatainak a faj fennmaradására gyakorolt negatív hatásait, amelyek kivédéséhez politikai és gazdasági szemléletváltásra volna szükség (feltételezve persze, hogy az emberiség kipusztulásának megakadályozása eléggé méltányolható érdekünk...).
Az érdekek különleges formája a csoportérdek, amelyet a csoport jellege szintén erősen differenciál, sőt - több csoporthoz tartozás esetén - ellentmondásossá is tehet. A legszélesebb csoport a társadalom, ez azonban nem jelenti a társadalmi érdekeknek a személyes vagy kisebb csoportérdekekkel szembeni feltétlen elsőbbségét. A társadalom éppen az érdekek érvényesülésének valamilyen összetett rendszerén alapszik, ami meghatározza a konkrét társadalmak jellegét. A ma ismert legfejlettebb társadalom, a demokratikus társadalom dinamikusan változik, egyik fő jellemzője azonban éppen a különböző jogos érdekek sokoldalú egyensúlya, amit a nehéz felismerhetőségen túl számos ideológiai természetű ellentét tesz bonyolulttá és labilissá. Alapvetően fontos tehát közösségi érdekeink mibenlétének megismerése és helyes kezelése is.
Az egyéni és az össztársadalmi (globális szintű) érdekek között található a csoportérdekek azon fajtája, amelyek a nemzetiségek, népek, országok, népcsoportok, kultúrák, rasszok érdekeiben nyilvánul meg. Ennek a körnek még ma is fontos mozgatórúgója a fenyegetés és a fenyegetettség érzése, ami az érdekviszonyokat jelentősen meghatározza. Az egyénre vonatkozó jog- ill. etikai rendszerben már általánosan elfogadott elemek legtöbbje ezeket a közösségeket is megilleti, így az önrendelkezés mellett a védekezés joga is alapvető, bár a gyakorlatban nem mindig érvényesíthető közösségi jog. A többségi akarat kinyilvánítására, a választásokra épülő demokráciákban a hatalmon lévő politikai csoportok kötelessége, hogy az irányításuk alatt álló közösségek valóságos érdekeit, annak esetleges fenyegetettségét ismerje, és az érdekek védelméről ill. fenyegetettségük elhárításáról jogszerű, reális és hatékony eszközökkel gondoskodjon. Ideológiai alapokon működő szervezetek ezt a feladatot nem tudják maradéktalanul ellátni: közöttük döntően differenciál az, mennyire képesek a sorsdöntő kihívások valóságos természetét felismerni és kezelni.
Az érdekeket értelmező törekvések szinte egyidősek az emberiséggel. Írott történelmünk kezdeteitől a mai időkig tevékenységünk ideológiákra épül, amelyek valamilyen irány kijelölésével, kisebb-nagyobb csoportérdekeket létrehozva és szolgálva határozták meg a történelmet. Az ideológiák ugyanakkor - a rájuk jellemző egyszerűsítések miatt - egy korlátozott körű valóságot láttatnak, amelyek látszólag, idei-óráig megfelelhetnek a realitás lényeges elemeinek, azonban dogmává válva előbb-utóbb nyilvánvalóan szembekerülnek azzal. A fejlődés tendenciája azt mutatja, hogy az érdekek megismerésével párhuzamosan az ideológiákat létrehozó, felsőbbrendű irányító iránti ösztönös igényünk egyre inkább összeütközésbe kerül a valóságról alkotott komplex ismereteinkkel. Az ellentét feloldása csak e két tényező (a külső irányítás és a világ megismerése iránti vágy) valamelyikének rovására történhet. Miután a fejlődésnek elengedhetetlen része a világról alkotott ismereteink növelése, csak a közszellemet irányító eszmék racionalizálása hozhat egy minőségileg magasabb szintet az ellentét kiküszöbölésében. Erre hosszú távon akkor van reális esélyünk, ha a minket irányító eszmék mindenki számára egységessé válnak, ha az egész emberiség érdekeit szolgálják: úgy kell megválasztani törekvéseinket, hogy azok egybeessenek az emberiség fentmaradásának és fejlődésének céljával, ezzel elkerülve a dogmává válás csapdáját is.
Valódi közös érdekeink tételes megnevezése nem könnyű (teljes körű lista felállítása szinte lehetetlen), mert gondolkodásmódunk jelentős különbségeket mutat és időben is dinamikusan változik. Életünket, tevékenységünket néhány fizikai-biológiai kényszer mégis kétségbevonhatatlanul meghatározza, még akkor is, ha ezek némelyike már nem annyira szembetűnő. Az emberi faj egyik alapvető érdeke a túlélés, ami nem teljesen azonos az egyén hasonló érdekével. Az emberiség túlélését nem csak a külső erők által jelentett fizikai veszélyek fenyegetik, hanem saját tevékenységének következményei is, amelyek között a technika erejének túlértékelése vagy lebecsülése és a gondolkodás megosztottsága egyre több oldalról válik aggasztóvá. Nem csak a fegyverkezési hajsza miatt kifejlesztett tömegpusztító eszközök tartoznak ide, hanem a fejlődésünk nyomán előállt, eddig nem ismert vagy nem várt környezet- és társadalom-alakító következmények felelőtlen és helytelen kezelése, az egyenlőtlen fejlődésből származó, halmozódó hatású problémákra adott rossz reakciók, a növekvő társadalmi feszültségek feloldásának elmaradása is.
A társadalom átalakulóban van, egy új egyensúlyi helyzet létrejötte mindannyiunk érdeke. Ennek körvonalait nem határozhatják meg egyéni hatalmi érdekek: az emberiség általánosan elfogadott érdekeinek kell érvényesülniük. Közöttük a túlélés mellett a fejlődés is döntő tényező, amely - a természetről szerzett tapasztalataink alapján - a fentmaradás záloga. Jövőnk körvonalairól kialakult elképzeléseink azt sugallják, hogy csak az egységes emberiség megteremtése ad lehetőséget a töretlen fejlődésre, ennek hiányában, energiánkat egymás ellen használva előbb-utóbb megoldhatatlan nehézségekkel kell szembenéznünk. A jövő felé haladva tehát olyan globális társadalomra van szükség, amelyben a fő célok, érdekek tiszták, az ellentétek nem alakulnak ellenségeskedéssé, mert a személyes és közösségi érdekek egyaránt elfogadottak és érvényesíthetők. A fejlődés azonban ellentéteket is hoz magával, amelyek feloldásában az emberiség érdekei élesen ütközhetnek bizonyos egyéni vagy csoportérdekekkel. Olyan kiutat kell keresni, amely a civilizált társadalom fentmaradását nem veszélyezteti, ugyanakkor valóságos megoldást jelent a felmerülő problémákra. Ezen az úton az egyéni hatalmi érdekek, burkolt szándékok, vallásos vagy ideológiai elvárások érvényesülése, a demokrácia veszélyeztetése nem engedhető meg.
A társadalom fejlődését legjobb tudásunk szerint kell irányítani, ezért érdekünk a tudáshoz, a valós információhoz és informáltsághoz való hozzájutás lehetőségének akadálymentesítése, az objektív iskolai oktatás-nevelés, az egyéni érdekektől mentesített sajtó és média kialakítása. Hasonló fontossággal bír a testi és szellemi egészség biztosításához fűződő érdekünk, az ellene ható erők megfékezése, a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, széleskörű használhatóságuk kiépítése. A társadalmi mechanizmusok működése, működtetése, az ehhez kapcsolódó intézmények, a politikai vezetés megbízhatósága is életünk része. Az ezekhez fűződő érdekeink abban a természetes környezetben érvényesíthetők leghatékonyabban, amelyben személyesen és tevékenyen vagyunk jelen.
Az emberi társadalom nem egységesen, hanem tagoltságban alakult ki, ami egyfajta hierarchiát is előidézett különböző szintjei között. Az emberi társadalmat alakító csoportok közötti különbségek eltérő jellegű érdekekben is megmutatkoznak. A legnagyobb azonosítható érdekközösségeket a kölcsönös megértést biztosító beszélt nyelv alapján, természetes úton létrejött népek, nemzetek jelentik, itt körvonalazódnak a személyesen megtapasztalható legmagasabb szintű csoportérdekeink, de hasonló érdekek földrajzi és vallási alapon is léteznek. Az ideológiák mentén más, erőszakosan megnyilvánuló csoportérdekeket kitermelő, viszonylag nagy, nemzetektől kevésbé függő csoportosulások is képződtek, azonban ezek a virtuális közösségek jóval illékonyabbak, mint a nyelvhez, földrajzi helyekhez, vallásokhoz kapcsolódó állandó közösségek. Politikában játszott szerepük alapján veszélyes jelenség fűződik e csoportok tevékenykedéséhez, ami a hagyományos, állandó közösségek szerepének és létjogosultságának leértékelésében, megkérdőjelezésében, törekvéseik elítélésében mutatkozik meg. Az ideológiák tartalmának, szerepének, jelentőségének változásával azonban e közösségek nagysága és összetétele is viszonylag gyorsan változik, az állandónak tekinthető közösségekben megmutatkozó stabilitással szemben létük pillanatszerűnek tekinthető. Azok a politikai szándékok, amelyek a jövő társadalmát ilyen alapokra építenék, a közösségi jogok felszámolásával szétrombolnák a valódi közösségek önvédelmi funkcióit, kiszolgáltatnák őket más csoportérdekeknek vagy burkolt egyéni érdekeknek, végsősoron magát a társadalmat semmisítenék meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés