Politika és vallás
A vallási és a politikai ideológiák gyökerüket tekintve nagyon hasonlóak, mert olyan emberfeletti, de fizikailag nem kimutatható és logikailag sem bizonyítható hatalmakra épülnek, amelyeket az emberi elme saját ismeretei hézagainak pótlására alkotott meg, de a beléjük vetett hit ereje túlnőtt a társadalom és a józan ész kontrollján. A mégis létező különbségek azonban nem csak a keletkezés korának világképe által meghatározott tartalmukban és céljaikban jelentkeznek, hanem abban is, hogy életpályájuk mely szakaszában vannak jelen a mai közéletben, és abban is, hogy éltető közegük, a különböző társadalmak milyen kérdéseire próbálnak éppen választ adni, gyakran eredeti tartalmuktól erősen különböző módon.
Jelentős eltérés köztük, hogy a vallási jellegű ideológiák története általában lényegesen nagyobb időtartamba nyúlik vissza, a társadalom mozgásának hullámait többnyire jóval szélesebb körben lefedve, a fejlődésre adott, mára toleránsabbá vált reakciókkal. Politikai megfelelőik történelmi viszonylatban már inkább a közelmúlthoz tartoznak, és az újkor által generált kérdések, problémák megoldásának vágya szülte őket. Relatív fiatalságuk miatt fellépésükre még erősen jellemző a konfrontációs hajlam és az intolerancia. Mindez persze a fiatalabb vallásokra is igaz, különösen súlyos külső fenyegetettségre adott válaszként, ezért a különböző ideológiák - tartalmuk és eszközeik különbözőségének ellenére is - nagymértékben hasonlítanak egymásra. A kizárólagosság érvényesítésére irányuló, eszközökben sem válogató szándék jóval kevésbé fejeződik ki a számos történelmi koron átívelő, a változásokhoz folyamatosam alkalmazkodó, befolyásukat még mindig fenntartani képes vallási ideológiák mai tanaiban.
A "fiatal" ideológiák egy részénél különös szélsőségek mutatkoznak. Ezek között a történelmi közelmúltban olyan elrettentő példák is vannak, mint a bolsevizmus és a fasizmus, amelyek nem vallási fanatizmusból eredtek. Jelenünkben is egyaránt megtalálható a híveik körében a legszélsőségesebb gondolatok elfogadtatására is képes vallási és a politikai fanatizmus. Nem véletlen, hogy ismét felbukkan az emberi szabadság, méltóság, sőt az élethez való jog semmibe vétele, alapvető érdekeink és ösztöneink teljes figyelmen kívül hagyása, az emberiség túlélésének meggondolatlan, felelőtlen veszélyeztetése.
A hosszú történelmi múlttal, nélkülözhetetlen emberi és társadalmi tapasztalatokkal már felvértezett vallások követői - akár az adott vallás eszméi iránt táplált érzelmi kötődésük ellenére is - ezeket a szélsőségeket általában már jóval megbízhatóbb módon és ésszerűbben tudják kezelni, mert valóságérzetük hozzászokott az ideológia és az érzékelt realitás közötti ellentmondásokhoz. A viszonylag friss ideológiák iránti, mindent felülíró elköteleződés azonban nem enged jelentős gondolkozási eltéréseket a bennük hívők számára, ezért a valóságot a róla alkotott kép manipulálásával próbálják az ideológiával összeegyeztetni. Az így kialakuló szürreális világkép erősíti összetartozásukat és a kívülállóktól való távolságukat, forradalminak érzett hevületüket, de befolyásolhatóságukat is, ezért teret ad akár jóhiszemű, akár rosszindulatú kihasználásukra, amit éppen az eszme iránti elkötelezettségük miatt nem képesek felismerni. Ennek következményeit tapasztalhattuk meg a XX. században, és csak a józan észre alapozott realitásérzék gátolhatja meg, hogy a világ ne kerüljön ismét az új (vagy régi-új) ideológiák zsákutcájába.
|