Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A virtuális szuperlény

Miközben az ember szót az állatvilágból származó, de attól elkülönült és annak értelmi szintjét minőségileg meghaladó fajra használjuk, többnyire hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a kiemelkedés nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem nagyon hosszú időt vett igénybe. Az állatvilágból örökölt ösztöneink, vágyaink, reflexeink továbbélése, megnyilvánulásaink nem kis része arra utalnak, hogy az átalakulás még most sem gyökeres. Az emberré válást befejezett ténynek gondolva azt is figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gondolkodás fejlődése tovább folytatódik. Az állati örökség leépülése és az ember gondolkodásának továbbfejlődése párhuzamosan zajló folyamatok, amelyek emberi voltunk folyamatos megújulását mutatják, ezért nem érezzük magunkkal egyenrangúnak az őskori, de genetikailag velünk többé-kevésbé már azonos embert.

Ezt az is indokolja, hogy a régi kor emberét foglalkoztató gondolatok sokkal inkább foroghattak a fizikai létfenntartás, mint a szellemében már megjelent elvont fogalmak körül, ahogyan tevékenységét és mentalitását is jobban meghatározták ösztönei, fizikai adottságai. A primitív ember gondolatvilága egészen másról szólt és máshogy működött. Ami azóta történt és ma is történik, az a gondolkodás és az emberi társadalom párhuzamos és folyamatos fejlődése, a tudás felhalmozódása és a tudat fokozódó hatalomátvétele az állatvilágot mozgató kényszerek és ösztönök felett, vagyis a mai ember kialakulásának és vélhetően jövőbeni fejlődésének története. Ennek a folyamatnak a génekben azonban nem lehet semmi lenyomatát felfedezni: a fejlődés színtere áttevődött az emberi társadalomra, amely így fokozatosan világának virtuális szuperlényévé vált. Ez teszi igazán indokolttá a régi és a mai kor embere közötti különbség érzését. 

A virtuális jelző önmagában nagyon sok jelentést takarhat, a nem valóditól a látszólagoson keresztül a valódihoz nagyon hasonlóig, a különbségeket elhanyagolva a ténylegesig (ez az angol nyelvben használatos, arra utalva, hogy a kérdéses jelenség nagyon hasonlít valamire). A fenti összetételben a lény (élőlény) fogalom nem szó szerinti értelmezését emeli ki, azt, hogy biológiai értelemben vett élőlényhez kötődik, de szigorúan véve nem azonos vele, hanem arra általánosságban vonatkozik. A szuper jelző a szóban forgó lény egyedeinek képességeit döntően meghaladó, gyakorlatilag új kategóriát teremtő jelleget hangsúlyozza. Függetlenül az alkalmazott jelzők pontosságától, a kifejezés az emberi társadalomnak a természeti lényekhez képest tapasztalható különbségét és többletét igyekszik visszaadni.

A virtuális szuperlény az emberré válás közben keletkezett közösségek megjelenésével született meg, léte az ember létezésének feltétele. Ez nem csak azzal jár, hogy az ember e formában képes a túlélésre, hanem azzal is, hogy tapasztalatai, gondolatai, mentalitása e színtér alkotóelemei. Meghatározó tényezője az egyén által megszerzett tudás továbbadását és átvételét lehetővé tevő nyelv kifejlődése. Ennek köszönhető, hogy a tudás és a gondolkodás az emberöltőkön átívelő közösségi létre épül, minőségi változást hozva a túlélésben, és az egyén tudásának, képességeinek is egyre bővülő teret és forrást biztosít. Nyilvánvaló következménye, hogy az egyedi ember az őt magába foglaló közösség és az azt összekötő kommunikáció nélkül biológiai kategóriává süllyed vissza és túlélési esélyei drámaian lecsökkennek.

A virtuális szuperlény az egyedek tapasztalatainak közkinccsé válása és felhalmozódása révén gyarapodik. Az egymás mellett élés szabályait a különböző közösségeken belüli személyes kapcsolatokon túl a társadalmak, kultúrák közötti színtéren is alakítja. Történelmi tendencia - legalábbis a globális zárt rendszernek tekinthető Föld határain belül - egy egységes virtuális szuperlény létrejötte a kezdeti töredezett, ellentétekkel terhelt szerkezetből, amelynek egyetlen perspektívája a túlélésre és egyre súlyosbodó belső feszültségei feloldására az öntudatra ébredés. Ez annyit jelent, hogy az ember felismeri és elismeri a társadalom valódi értékét és társadalomtól függésének jelentőségét. Ennek következtében a virtuális szuperlényt alkotó emberek egyszerű biológiai lényként zajló életében még természetes ellentétek önellentmondássá és belső fenyegetéssé válnak, kiküszöbölésük igénye egyre sürgetőbb lesz, ami elvezet a teljes kölcsönösség igényének és szükségességének megfogalmazásához és megvalósításához. Az egységes emberiség létrehozására tett idő előtti, erőszakos kísérletek a virtuális szuperlény korábbi belső ellentmondásainak konzerválásával járnak, a benne létrejött és elszeparált individuális célok és akciók az önfelismerést nehezítik, emiatt szuperlény volta továbbra is instabil marad. 

A szuperlény természes fejlődése révén kialakuló öntudatra ébredés együtt jár a létet fenyegető valós veszélyek felismerésével, a fejlődést kísérő tudatos útkeresés módszereinek kontrollált gyakorlásával, de önvédelmi képességeinek kiterjesztésével is. Mindez visszahat az emberek gondolkodására, értékrendjére, emberi mivoltunk, érzéseink, szándékaink és cselekedeteink szabadságának fenntartása mellett, vagyis a társadalom túlhatalmának, egyensúlyvesztésének, megbetegedésének elkerülésével. 

Jelenlegi genetikai állapotunk nem örök és kőbevésett, de változásának mértéke már korántsem emberi lényünk meghatározó tényezője. Ezt a szerepet a gondolkodás vette át, amelynek módja és tartalma azonban saját életünkben is tettenérhető tempóban változik, és nem csupán azért, mert a gyermekkor - felnőttkor - öregkor ciklus változó mentalitást termel ki és tesz szükségessé. Ha a gondolkodás a tapasztalt sebességgel fejlődik, a jövőbeni változások előbb-utóbb minőségi jegyekben is megmutatkoznak, amelyek eddigi létünk veszélyforrásait hivatottak kiküszöbölni. Márpedig a veszélyeztetettség fenyegető jelei egyre nyilvánvalóbbak, nem csak fizikai, de szellemi vonatkozásban is.

Gondolkodásunk hibái, ellentmondásai ma már olyan szerephez jutnak, ami nem csak egyéni vagy csoportos traumákat okoz, hanem globális veszélyt jelent. Az emberiség egészének, e virtuális szuperlénynek el kell jutnia arra a felismerésre, hogy jelenlegi tudathasadásos gondolkodásmódjának súlyos hibái és korlátai vannak, amelyeket ki kell kiküszöbölni, tevékenységét túlélésének szolgálatába kell állítani. Ehhez viszont le kell számolni olyan tévhitekkel, amelyek - többek között - együttélésünket veszélyeztetik. Fel kell tárni nagy tévedéseinket és félreértéseinket, meg kell ismerni a valóságot és a túlélés követelményeit, és a társadalomnak e megváltozott gondolkodás mentén kell átalakulni. Az emberré váláshoz hasonlóan ez a folyamat sem történik meg egy pillanat alatt, de a késlekedéssel túlélési esélyeink csökkennek.

A valóság világképe