A migráció kezelése
Elsőrendű feladat lenne a migrációt saját érdekeik kiszolgálására felhasználók megnevezése, felkutatása és felelősségre vonásuk. Sajnos ez a hatalmon lévő ideológia által meghatározott gondolkodási sémák és viselkedési normák miatt ma reménytelennek tűnik, hasonlóan a hatalom által elkövetett egyéb melléfogásokhoz. Ennél jóval nagyobb jelentőségűek azok az intézkedések, amelyek a megtörtént baj folytatódását megakadályozzák, negatív hatásait kiküszöbölik vagy legalább mérséklik.
Sokan úgy gondolják, hogy a migráció kezdeti széleskörű támogatásának oka a nyugati országokban az emberek későn jött bűntudatának felébredése. A legnagyobb gazdasági és politikai hatalmat képviselő Németország II. világháborús szerepe valóban milliók pusztulásával, megnyomorodásával járt, és maga a német nemzet is hatalmas traumát szenvedett. Ebből viszont nem következhet az, hogy a német emberek önsorsrontó módon vezekelve saját jövőjüket semmisítsék meg, miközben a bevándorlókat biztatva számukra is elképzelhetetlen nehézségeket és csalódást okoznak. A helyzet nagyon hasonló a korábbi hódító és gyarmattartó országok esetén is, nekik még több közük lehet a mai migrációhoz vezető közvetett okokhoz. Az események beindulásában azonban nem ezek a történelmi előzmények, hanem a mai európai politikai vezetés hibás szerepvállalása, a korlátlan befogadási készség üzenete a döntő, ami viszont súlyos felelősséggel terheli őket. A félrevezetett tömegek érdekében mihamarabb tisztázni kell, hogy a migránsok ilyen mértékű biztatása átgondolatlan és nem helyes módja a bűntudat enyhítésének, mert súlyos következményekkel járó, önmagukat és másokat is veszélyeztető módon a bajok kiszélesedéséhez járulnak hozzá.
Az európai civilizációt évtizedek óta súlyos népesedési deficit sújtja, ami gazdaságának töretlen továbbfejlődését is alapjaiban veszélyezteti. Sokan azt remélik, hogy a szerencsétlen sorsú bevándorlók munkaerő-potenciálja megoldja ezt a kérdést, annak ellenére, hogy a jelek szerint nem csak azonnali munkába állításuk, de hosszú távú beilleszkedésük sem valószínű. A migráció révén remélt gazdasági haszon egy illúzió, amivel nagyon gyorsan le kell számolni. Nem véletlen, hogy az együttérzés álságos hangoztatása mellett ez az "érv" a háttérben marad, mert a haszonhúzás nem szimpatikus képét mutatja.
Az EU politikai vezetése által hangoztatott korlátlan befogadási szándék a valódi menekülteken túl mágnesként vonzza a létbizonytalanságban élőket is, akik ráadásul a más szándékok által vezérelt "szerepvállaló" hazug demagógiáját képtelenek felismerni, és félreértik a feléjük irányuló együttérzést. Sajátos kultúrális okok miatt úgy gondolják, hogy a feléjük mutatkozó támogatási készség a gyengeség jele, és ez feljogosítja őket annak korlátlan és következményeit, körülményeit nem figyelembevevő igénybevételére, sőt annak számonkérésére. Ennek az ellentmondásnak a felismerése mindkét fél számára keserű tanulságok levonásával járhat.
A határokon történő illegális átlépés bármilyen önálló állam esetén erőszakos cselekmény, amely a potenciális segítségnyújtót mindig és mindenhol védekezésre jogosítja fel. A védelem elmulasztása a potenciális befogadó szuverénitásának, kultúrális identitásának veszélyeztetését jelenti, ezért a határok létezését senki, semmilyen okból nem hagyhatja figyelmen kívül. Az érkező migránsok - tekintettel arra is, hogy döntő hányaduk nem minősíthető menekültnek - az államiság egyik legalapvetőbb megnyilvánulását sértik meg, amikor ezt figyelmen kívül hagyják. A határvédelem ill. a határok tiszteletben tartása tehát - együttérzéstől és támogatási, segítségnyújtási készségtől függetlenül - minimális követelmény a migráció kontrollált lebonyolításában, amit semmilyen körülmények között nem lehet felfüggeszteni vagy éppen eltörölni.
A migráció formái és szabályai mára jól körülhatárolt, tapasztalatokra és tanulságokra a kategóriák, amelyek a jelenlegi helyzetet is teljesen lefedik. Ezek újraértelmezése persze nem ördögtől való dolog, de ehhez az összes érintett együttes és kölcsönös akarata szükséges. A menekült és a gazdasági migráns közötti éles és határozott, el nem mosható különbséget mindig vizsgálni és hangsúlyozni kell, ahogy az illegális határátlépés tényét és következményeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az erre történő figyelemfelhívás legalább annyira fontos, mint felhagyni a korlátok és feltételek nélküli befogadási készség hazug és indokolatlan hangoztatásával.
A menekülteknek azt is tudomásul kell venni, hogy a segítségnyújtásba nem fér bele a lehetséges segítségnyújtók gazdasági előnyei közötti válogatás. Az egész Európai Unió a migránsok vándorlásának színtere lett, mert mindenki a leggazdagabbnak vélt országokban szeretne letelepedni. Ennek elkerülése csak a migráció egységes, körültekintő és önkéntes részvételi alapon történő megszervezésével lehetséges, így viszont el lehet kerülni minden fél indokolatlan megpróbáltatásait és egy egész földrészre kiterjedő civilizáció veszélyeztetését.
A migráció bátorítása és törvénytelen, indokolatlan segítése sem megengedhető, különösen akkor, ha ez mások számára is következményekkel jár. Meg kell nevezni azokat a személyeket, szervezeteket, akik és amelyek - akár anyagi haszonszerzés reményében, akár külső támogatással és felbujtásra - ösztönzik, támogatják, segítik az illegális migrációt. Nem szabad szemet húnyni a bizonyítható illegális tevékenység felett, ahogy a tájékoztatásra hivatott média sem hallgathatja el a feltárt visszaéléseket, az érintettek által elkövetett bűneseteket és a migráció következményeként létrejött egyéb negatív következményeket.
Az Európai Unió jogi gyakorlatában szélsőséges, az alapszerződésben megfogalmazott elveket figyelmen kívül hagyó, a tagállamok szuverénitását sértő gyakorlat kezd kibontakozni, aminek része a kötelező migránskvóta alkalmazása, aminek értelmetlensége és szükségtelensége mára világossá is vált. Senki nem jogosult másokat a segítségnyújtás bármilyen formájára kötelezni, az önkéntesség kötelező elvét megkerülve. A nemzetek, államok szuverénitását a korábbi történelemben háborúkkal el lehetett venni, az ugyanezt célzó politikai-ideológiai erőszak ellen védekezni mindenki alapvető joga. Nem engedhető meg a terhek másokra erőltetése, nem kérhető számon az ideológiai szempontokat szolgáló elveknek és szabályoknak való önkéntes alávetettség sem.
Bár az ellenérdekeltek még mindig próbálják vitatni, az Európa biztonságérzetét alapjaiban megrázó erőszak és terrorcselekmények túlnyomó része a félrekezelt migrációval szoros kapcsolatot mutat. Megmutatkozik ez abban a tényben is, hogy a migrációt támogató politikai pártok népszerűsége súlyos veszteségeket szenvedett, az azt ellenző, nem ritkán szélsőséges irányzatok viszont megerősödtek.
A biztonsági követelmények, normák lazítása semmilyen formában nem engedhető meg, mert ezzel az európai civilizáció alapvető vívmányai sérülnek. Nem engedhető meg az az irányzat sem, amely a jelenlegi tendenciát tartósan megmaradó, szükséges áldozatként állítja be, arra biztatva az embereket, hogy váljanak meg kultúrájuk azon elemeitől, amelyek a migránsok vallási-kultúrális érzéseit feltételezés szerint sérti.
|