Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

Tudatunk és ösztöneink jelene és jövője

A bonyolultabb létformák túlélési esélyeit jelentős részben ösztönök biztosítják, amelyek szerepe és funkciói a fejlett tudattal rendelkező, társadalomban élő, technikát használó ember számára is változatlanul fontos. A tudat azonban képes és hajlamos arra, hogy az ösztönöket elnyomja, kiiktassa, sőt eddig nem létező ösztönöket, reflexeket építsen ki saját eszközeivel. Ez a jelenség mutatkozik meg a civilizált életformának a szaporodásra gyakorolt negatív hatásában is, amely egy pontig - a lélekszám változatlan fennmaradásáig - a korlátok nélküli túlszaporodás akadályozásával még segít is a halandóság csökkenésének ellensúlyozásában. Innen azonban a fejlődés már két ellentétes és egymással szembenálló irányban vezet tovább.

A halandóságot drámaian csökkentő tudomány és technika kifejlődésében aktív szerepet játszó társadalmakban az egyén helyzetének, lehetőségeinek átalakulásával a gondolkodásmód és életmód jelentős változásokon ment keresztül. A személyes szabadság felértékelődése és az annak korlátjaként tudatosuló gyermekvállalási kényszerrel szembeni ellenállás általánossá válása az egyik legősibb biológiai működési mechanizmust iktatta ki: a fajfenntartásnak a nemi ösztönre épülő automatizmusát. Az ide vezető úton a végső kegyelemdöfést a fogamzás-gátló szerek elterjedése jelentette. Mindeközben a közgondolkodás változása máig nem tudta ellensúlyozni az emiatt kialakult egyensúlyvesztést.

Az orvoslás fejlődésével együttjáró képességek és lehetőségek azokban a társadalmakban is teret nyertek, amelyek nem vettek részt aktívan a tudományos és technikai forradalom kibontakozásában. Ezekben a közösségekben a technikai kibontakozás egyik akadálya az ott uralkodó ideológiára épülő mentalitás volt, következménye pedig a köztudat átalakulásának elmaradása, ami az egyén jogainak másodlagosságát konzerválta. A nyugati kultúra erőszakos terjesztésére adott válaszként ráadásul a befolyásolási kísérletek a nyugati világgal való szembenállást váltottak ki. Ezért ezekben az országokban a kívülről érkezett és gyorsan elterjedt gyógyító, életmegőrző technika pontosan ellentétes hatást eredményezett: a halandóság erőteljes csökkenésével a szaporodási ráta a környezet eltartó képességét figyelmen kívül hagyva addig nem látott magasságokat ért el.

A rákhoz hasonlítható jellegű túlszaporodás mára már nem csak az érintett kultúrák, hanem az egész emberiség számára sokoldalú veszélyeket tartogat. A világ elárasztása a korlátlan szaporodás termékeivel a várható súlyos, talán végzetes következményeken túl a civilizáció továbbfejlődését akadályozza meg. A túlszaporodás a természeti források teljes felélésével jár, a minden korábbinál erőteljesebb migráció népességcserével és kultúrális katasztrófával fenyeget, elzárva az utat a további technikai haladás elől.

Az egyensúly visszaállítására mindkét irányban sürgős és hatékony intézkedések szükségesek. A szaporodás csökkenésének problémáit tudatosan, a rendelkezésre álló lehetőségeinkkel is meg lehet oldani. Tudatosítva a helyzet súlyosságát és felismerve valódi érdekeinket, a szaporulat anyagi ösztönzése megoldással kínálkozik, a természet ősi szabályzó mechanizmusainak tudatos helyettesítése révén. A túlszaporodó világ számára végzetes másik folyamat megállítására az egyetlen kiút a következmények saját erőből történő felismerése és a folyamat tudatos megállítása, aminek létező történelmi példái is vannak.  

Amikor tudatunk és ösztöneink szerepéről beszélünk, nem kerülhetjük meg alapvető mozgatóerőink feltárását. Ezek között talán az egyik legfontosabb a fajfenntartás, amit ösztönként képzelünk el, holott bármely faj számára csupán az egyedein keresztül működő fenntartási mechanizmus létezik, amit a génekbe kódolt nemi ösztön biztosít. Ez az ösztön sem örökre és változatlanra kódolt, így működhet eredeti funkciójától eltérően, vagy akár tudatosan el is nyomható. A biológiai fajoknál ennek előfordulása nem csekély, sőt bizonyos létformák eleve beépítik saját létezésükbe az öröklést közvetlenül nem szolgáló nemi változatokat. Nem az ember az egyetlen lény, amely a nemiséget árnyaltan használja, de tudatosan csak az ember képes erre. A tudatnak e funkciója is félreértelmezhető, ezért a kérdéskör megismerése és tudatosítása az egyik legfontosabb feladata és feltétele a jövőnknek.

Hasonló fontosságú kilengések tapasztalhatók az önvédelmi ösztön működésében, amikor a kialakult ideológiák által befolyásolt tömegek a másként gondolkodó embertársaikban nagyobb veszélyt látnak, mint a rájuk leselkedő egyéb tényleges fenyegetésekben. A tudatra ható, sokféle szemfényvesztés és megtévesztés - karöltve mindmáig működő, nehezen ellensúlyozható mechanizmusokkal - nagy tömegeket foszt meg a valós helyzetértékelés lehetőségétől, hamis célokat és ellenségképet teremtve. Ez a veszély az ideológiák kritikátlan, sematikus használatából, valódi érdekeink és értékeink szem elől tévesztéséből táplálkozik, és jól látható módon gerjesztik a zavarosban halászó, önző egyéni érdekeiket minden fölé helyező, hatalommal rendelkező embertársaink.

Ahogyan az emberiség nem azonos az emberek összességével és a kultúra sem csak a fejünkben lévő ismereteket takarja, globális létünk sem biztosítható az egyén biztonságával, túlélési képességeivel. Az emberiség, a társadalom, mint a biológiaihoz képest új létforma ösztönei a tudat befolyása alatt állnak, ami nem megfelelő tudatműködés esetén alapvető ösztöneink hatástalanodását eredményezheti. Ennek megakadályozására a közgondolkodás megtisztítása és megerősítése, gyengülő védekezési mechanizmusainknak a köztudatba történő helyes beépítése ad megoldást.

A tudatról