Fórum     Blog     Társalgó     Visszajelzés         Home

A Nagy Krízis

A történelem legnagyobb krízishelyzetei akkor következnek be, amikor a fejlődés nyomán kialakuló változások a fennálló életformával már semmilyen módon nem egyeztethetők össze, és a régi egyensúlyi helyzet megváltoztatása iránti igény elsöprővé válik. A változások egyik fajtája tőlünk független: a természet evolúciós hatást kiváltó, döntően a klímát érintő változásai az emberiség megjelenése előtt is főszerepet játszottak, miközben az élővilág maga is előidézett hasonló jelenségeket. A civilizáció alakulása során keletkező változások két fő területen mutatkoznak meg: a társadalom és a technika együtt vagy felváltva hajtja a fejlődést, időről időre válságba sodorva az emberiséget. 

A technika és a társadalom látszólag együtt fejlődik, a valóságban azonban egymástól jelentős mértékben eltérhet fejlődésük, ahogyan a mögöttünk álló évtizedek és évszázadok is mutatják. Nem kétséges, hogy a tudomány és a technika előretörésének néhány évszázaddal ezelőtt beindult felgyorsulását egy olyan kedvező környezet váltotta ki, amely a társadalom lassú, de folyamatos épülésének volt a következménye. Ma viszont a technológia olyan léptékben alakítja át életünket, amit a társadalom szerkezete és a gondolkodás nem képes követni, emiatt számos új, válsághoz vezető feszültségforrás keletkezett. Ezek kétségtelenül léteztek már korábban is, de a társadalom érzékenységi küszöbét többnyire nem lépték át. Az új technológia teremtett olyan körülményeket, hogy a feszültségek a társadalom tűréshatárát egyre inkább és egyre szélesebb körben meghaladják. 

Nem bonyolult dolog megtalálni azokat az alapvető okokat, amelyek a krízishelyzethez vezettek. Ezek többnyire az emberi gondolkodásban rejlenek, amelynek gyökerei, tartalma és következményei világértelmezésünket alakítják. Megmutatkoznak világnézetünkben, társadalmunk gazdasági és hatalmi szerkezetében, de személyes értékrendünkben és egymáshoz fűződő viszonyainkban is. Talán még sohasem volt olyan sokrétű az emberiség, mint most, amikor a fanatikus  vallásos magatartástól a teljes nihilizmusig és anarchiáig minden felfogás teret kapott már és további teret követel magának. 

Olyan eszmék is polgárjogot nyertek, amelyek vonzereje felületes gondolkodásra épül, valóságos hatásai viszont a minket életben tartó társadalom működőképességét ássák alá. A követők hiszékenységét kihasználja egy olyan rejtőzködő hatalom, amely saját érdekei felé fordítja az előidézett változásokat. A demagógia, a megtévesztő propaganda és nem utolsósorban a mai világ legfőbbnek tartott értéke, a pénz együttes ereje még nem tapasztalt krízishelyzetet teremtett, amely a józan ész minden alapelemét fejtetőre állítja, az embereket összezavarja és elbizonytalanítja. Eközben sok évszázada fejlődő kultúránk és közösségeink elértéktelenednek, áldozattá válnak és a történelem zsákutcájába vagy vágóhídjára kerülnek. 

A tudomány és a technológia hihetetlen mértékű fejlődése ellenére, azzal párhuzamosan, az emberiség mentalitásában soha nem látott zűrzavar alakult ki, ami az önmagunkról, céljainkról és elvárásainkról való gondolkodás fejletlenségéből és tökéletlenségeiből ered. Ennek az állapotnak az okát abban a társadalmi-gazdasági szerkezetben találjuk meg, amely a mások kárára történő előnyszerzést látszólag korlátozza, de az emberi lét ösztön-voltára építve, kimondva-kimondatlanul alapértékként fogadja el. A követő jellegű és legtöbbször minimális eredményekre vezető szabályzási gyakorlat ellenére a kapzsiság egyre szélsőségesebb vadhajtásokhoz vezet, ami az emberiség energiáit felemészti és védekező képességét felőrli. 

A krízis megmutatja, hogy a védekezés egyetlen hatékony módja az ösztön-lét meghaladása, az érdekeinkről és értékeinkről szóló gondolkodás társadalmasítása és a kölcsönösség mint alapérték megfelelő rangra emelése. Ehhez újra kell gondolnunk érdekeinket, vívmányainkat, céljainkat. Összhangba kell hoznunk gondolkodásunkat, társadalmunkat a ma már létezésünk színterének számító tudomány és technika eredményeivel. A krízis közvetlen okainak eredményes felszámolásán, már elszenvedett következményei enyhítésén és ismétlődésének megakadályozásán kívül ma ez a legnagyobb feladatunk, amit nem lehet elég gyorsan elkezdeni, mert már most is súlyos késésben vagyunk. Ha ez nem így történik, az emberiség előbb-utóbb beleütközik saját Nagy Szűrőjébe, még mielőtt megértjük, miért nem találunk társakat a kozmoszban.

Emberiség válaszúton

Változó társadalom